Százmilliárd kéne, tizenkettő van a magyar sportra
Picivel kevesebb, mint tizenkét milliárd forintból gazdálkodhatnak 2010-ben a hagyományos (nem technikai) sportok képviselői Magyarországon. Hogy az összeg borzalmasan kevés, az nem vitás. Ám úgy tűnik, még ennek is örülni kell.
2009. szeptember 10. csütörtök 08:19 - Nagy András
A magyar sportra jutó idei 15,1 milliárd forintnál nagyobb összeget lehet majd látni a 2010-es költségvetésben – ígérte a sportügyekért is felelős Varga Zoltán önkormányzati miniszter hétfőn. A HírExtrának nyilatkozó sporttanácsnok ugyanakkor a mostani válságos helyzetben „már annak is örülne”, ha a 2009-es dotációt szinten maradna a büdzsében. A sporttámogatás jövő évi főösszegéről szerdai ülésén dönt a kormány, a sarokszámokat is tartalmazó költségvetési tervezetet pedig pénteken trjesztik elő az Országgyűlésnek.
Sárközy Tamás, a Nemzeti Sporttanács (NST) elnöke Varga Zoltán szóbeli tájékoztatása alapján a HírExtrát úgy informálta, hogy lényegében az idén folyósított állami támogatásra számíthat jövőre is a magyar sport. Úgy tudja tehát, hogy a sporttól nem vesznek el pénzt a 2010-es büdzsében.
Garancia erre persze nincs, hiszen a Parlament fogadja el a költségvetést, s még a kormány által javasolt végleges számok is csak a mai egyeztetés után, kerülnek föl az internetre. Sárközy a HírExtrának elmondta, „eredménynek” tartja, hogy 2010-re is sikerült megőrizni a 2009-re szóló főösszeget.
Egymilliárd nem sok, annyi plusz sincs
Itt a vég?
Az összeomlás szélén áll a magyar sport: százmilliós adóssághalmot görgetnek a szövetségek, teljes anyagi ellehetetlenülés vár az egyesületek többségére, a sportolók nagyrészt lelakott, elavult létesítményekben készülnek, a sportegészségügyi háttér szinte teljesen leépült - állapította meg a MOB a szövetségektől kapott információk alapján.
Forrás: MOB
Az NST első embere megerősítette azt a sajtóinformációt, mi szerint a tanács egy egymilliárd forintos pluszkeretet szeretett volna kicsikarni a jövő évre vonatkozóan, sikertelenül. „Azt kértük Varga Zoltántól, hogy az oktatási-, a szociális-, valamint az egészségügyi tárca keretéből állítsanak a magyar sport rendelkezésére mintegy egymilliárd forintot. Fontos, hogy ezt az összeget nem elvetetni akartuk az említett minisztériumoktól, hanem azt szerettük volna elérni, hogy különböző sportcélokra - például iskolai- és diáksport, rekreáció – fordítsák.”
„Javaslatunkra
Oszkó Péter pénzügyminiszter úr azt válaszolta, a céllal ugyan egyetért, de a jelenlegi helyzetben a pluszmilliárdot nem tudja biztosítani a költségvetésből” – mondta Sárközy. Kérdésünkre, amely úgy szólt, hogy mi alapján határozták meg az egymilliárdos plusztámogatás összegét, a Sporttanács elnöke úgy felelt: ez körülbelül az az összeg, amelyet, a 2008-as pekingi olimpia után elvettek a MOB-tól, hogy a szabadidősportra fordíthassák.
Ezt szeretné most visszakapni a versenysport – foglalja össze a követelésük lényegét Sárközy. „Viszont ha jövőre változatlan főösszegből kapják vissza az olimpiai sportágak a tavaly elvett pénzt, az csak a szabadidősport rovására történhet. Mi ezt nem szeretnénk, ezért kértük az egy milliárdos pluszforrást” – árulta el az elnök.
Az a „piszkos tizenkettő”
Kérdés, hogy a magyar sportba áramoltatott évi cirka 15 milliárd forint hosszabb távon
mire lehet elég? (Emlékezetes, hogy a tavalyi olimpia után állami- és sportvezetők egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben jóval több forrást kellene a versenysportra fordítani ahhoz, hogy a 2012-es londoni- és az azt követő 2016-os olimpiáról ne három aranyéremmel térjünk haza.)
Sőt, hozzá kell tenni, hogy a 15 milliárdban már a Forma1-es Magyar Nagydíj jogdíjköltsége is benne van, ami jövőre további 3,2 milliárd forint „mínuszt” jelent a hagyományos sportágak szakszövetségeinek. Összességében tehát csupán kevesebb, mint 12 milliárd marad a hagyományos sportra.
A „mire elég?” kérdésre reagálva Sárközy kifejtette, hogy szép lassan kimerülnek azok a tartalékok, amelyek a ’89 előtti államosított sportfinanszírozásból származtak. Mint mondta, a rossz pekingi eredményt már tíz évvel ezelőtt is „várta”, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a tendenciák – az esetleges szerencséktől, illetve balszerencséktől függetlenül – lefelé mutatnak.
Trendfordulást csak egy nagymennyiségű pénzbefektetéstől lehetne remélni– tette világossá Sárközy. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a Nemzeti Spottanács felmérése szerint, nem az állami támogatás, hanem a vállalkozói- és háztartási hozzájárulás hiányzik vészesen a rendszerből. A tanács számításai szerint évente mintegy százmilliárd forintra lenne szükség a magyar sport felvirágoztatásához.
Autó- helyett futópályát?
Felvetésünkre, hogy a mai helyzetben ez gyakorlatilag lehetetlen igénynek tűnik, Sárközy azt válaszolta: nem lehetetlen, pusztán politikai döntés kérdése. Ki lehet húzni például 30 kilométernyi autópálya-fejlesztést a költségvetésből, s máris megvan a 100 milliárdos fedezet – adott magyarázatot kijelentésére az NST elnöke.
„Nyilvánvaló, hogy egy válságkezelő kormány erre nem képes. Majd meglátjuk, a következővel mire megyünk” – utalt vélhetően a közelgő választásokra Sárközy. Az NST állítólag már készül egy javaslatcsomaggal, amellyel három-négy év alatt – jelentős állami dotáció mellett – kikászálódhatna a gödörből a magyar sport.
Kérdés, a következő kabinet zászlajára tűzi, zászlajára tűzheti-e a sport ügyét. A válságot, illetve annak társadalmi hatásait ugyanis szinte biztosan nem hagyjuk magunk mögött jövőre sem, rendkívül mostoha államháztartási körülmények közepette pedig sehol sem a sportkasszát szokás teletömni. N. A.