Égerutak

Megkérdeztük Égertől, mit tesznek ebben a helyzetben az intézmények. Hiszen valahogy azoknak a vizsgálatoknak a kiadásait is fedezni kell, amelyeket az intézmény – az elnök szavaival élve – „ingyen” végez. A MOK első embere szerint az szakellátók futnak a pénzük után, vagyis hitelből élnek.

Alkalmazottakat bocsátanak el, meghosszabbítják a várólistákat, kevesebb ellátására vállalkoznak stb. – sorolja a „megoldásokat” az elnök. Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor két eset van: vagy becsődölnek, vagy pedig a költségek egy részét visszahárítják a betegekre – mondja.

Amit persze nem úgy kell elképzelni, hogy a beteg a zsebébe nyúl és fizet, hanem, hogy az ellátó egyszer csak bejelenti, hogy korlátozza a betegellátás adott napi teljesítményét, vagyis egy későbbi időponttal hazaküldi a pácienst. Ez a gyakorlat az egészségügyi intézményeknél ma már mindennapos – teszi hozzá Éger.

A HírExtra által megkérdezett kórházigazgató azonban nem erősítette meg Éger ezen állítását, mi több, erősen relativizálta a civódó felek álláspontját. Sásdi Antal, a fővárosi Péterfy Kórház orvos-igazgatója szerint Éger szélsőséges példát hozott fel a számításához. Neki akkor lenne igaza, ha a vizsgálatok ellenértékét csupán a lebegő 30 százalékkal számolnánk ki – mondja.

Jelzi ugyanakkor, hogy így is lehet akár számolni, hisz a 70-30-as finanszírozási rendet felfoghatjuk úgy is, hogy ha a szakellátó intézményben elvégeznek „X” számú vizsgálatot, akkor ennek a mennyiségnek a 70 százalékát 1,60 forintos egységáron, vagyis összesen 1200 forinttal finanszírozza az OEP, míg a fennmaradó 30-at csupán 7 forinttal vizsgálatonként.

Jó hír: nem csak a halál biztos a magyar kórházakban

A minisztérium pedig természetesen átlagolva számol, s így valóban 830 forint körüli összeget ér egy vizsgálat. A saját logikája szerint tehát mindenkinek igaza, a való életben azonban senkinek – mondja. Valójában a közbeszédben teret kapott 70-30-as arány intézményenként eltérhet. Vagyis: vannak kórházak, amelyeket jobban „ken” az OEP, mint másokat.

Ez attól függ, mennyi az adott intézmény Előre Meghatározott Alapdíjjal Fizetett Teljesítménye (EMAFT), ezt ugyanis garantáltan 1,60-al finanszírozza az OEP – magyarázza. Mivel az EMAFT-számokat még áprilisban, az új finanszírozási rendszer elején le kellett fixálni, egyes „élelmes” kórházak jó nagy ellátásszámot vállaltak be, mondván, csak az a pénz biztos, ami már ki van utalva – mondja.

Esetükben az arány akár 80-20-ra is elmozdulhat, ugyanakkor az ő többletfinanszírozásuk levét a többi, „hoppon maradt” ellátó kénytelen meginni. Sásdi doktor szerint jellemzően a kis kórházak és rendelőintézetek jártak pórul a rendszerrel. A Péterfy Kórházról szólva elmondja, hogy az intézmény év eleje óta gazdasági gondokkal küzd, a kiadási minden hónapban meghaladják a bevételeit.

Ebben a helyzetben a kórház arra kényszerül, hogy a fizetési határidőket ameddig csak lehet, kitolja. Mint mondja, a Péterfyben még nem volt arra szükség, hogy szándékos teljesítmény-visszafogás miatt bármely beteget haza kelljen küldeni, de azt elismeri, hogy egyre komolyabban merül föl ez az eshetőség.

Amikor elfogy a „lebegő”…

Úgy néz ki, fény derült tehát a napok óta „lebegő” szakvizsgálat, illetve betegellátás-finanszírozási mizériára. Ám mire pont került a politikai szempontokat sem nélkülöző vitára, az el is vesztette értelmét. Szerdán késő este Székely Tamás bejelentette: az év hátralévő részében bevezetik a fix finanszírozást a kórházaknál, valamint szakrendelőknél.

Kökény Mihály a HírExtrának elmondta, hogy ideiglenes állapotról van szó, a recesszió miatt ugyanis a vártnál sokkal kevesebb járulékbevétel érkezett az OEP-kasszába, mint remélték. Mint mondta, egy ilyen krízishelyzetben nagyon fontos, hogy a kórházak előre tudjanak tervezni a járandóságukkal. Jelezte, hogy a válság után mindenképpen vissza kell térni valamiféle teljesítményelvű finanszírozási formához. A szakpolitikus azt nem tudta megmondani, hogy ez 70-30-as lebegő szisztéma lesz-e vagy esetleg valami más.