Mielőtt azonban rögtön a belpolitikai oldalak szerint nyilvánítana véleményt és a gyorsan reagáló megmondó emberek alapján értékelne - szocialistaként üdvözölné, jobboldaliként felháborodna - tisztázzuk: ez egy rendkívül összetett kérdés, és nem szabad egyik pártnak sem elhinni, bármit is mond. Céljuk egyértelműen a mi megvezetésünk, pedig minden valószínűség szerint mindegyiknek lesz egy kis igaza.

Mert miről is van szó

A guantanamoi fogolytáborról 2001. szeptember 11. óta sokat hallottunk. Ide vitték/hurcolták azokat a terroristagyanús személyeket, akiket a világ különböző pontjain az amerikai erők (katonaság, CIA, stb.) össze tudott gyűjteni. Ám nagyon lényeges a szó: terroristagyanús. Azaz nem terrorista, csak elképzelhetően az. Ez a gyakorlatban sokszor azt jelentette, hogy a tengerészgyalogosok olyan embereket markoltak fel, akiket egy akció helyén „találtak”, valójában viszont semmi közük nem volt a terroristákhoz.

Attól, hogy valaki félelmében, egy szál puskát markolva elbújik az amerikai szupertechnológiájú csapatok elől, még nem jelenti, hogy terrorista. Ez később a Guantanamoban megengedett kegyetlen és megalázó kihallgatások során ki is derült. Nem tudtak ellenük vádat emelni, vagyis számtalan ártatlan embert börtönöztek be és tették tönkre az életét.

Ezzel Barack Obama is nagyon hamar szembesült. Már kampányában is világossá tette, ezt az eljárást nem lehet amerikai területen amerikai börtönben elfogadni. Ezért elnöksége első lépéseként a börtön bezárását hirdette meg. Az ott fogvatartottakkal azonban súlyos gondok vannak: iszlám országokból származnak, hazájuk pedig árulónak tartja őket azért, mert ahogy az iszlám vallási vezetők nyilatkoznak „a kihallgatás során olyanokat mondtak el a gonosz amerikaiaknak, ami az egész iszlám világ elárulását jelenti”. Tény, hogy hazájukban nem lenne biztonságban az életük.

Miért Magyarország?

Magyarország részt vett az iraki és a mai napig részt vesz az afganisztáni hadműveletekben. Területünkön nincsen háború, és terrorfenyegetettség sincs (a Magyarok Nyilai, félreértés ne essék, nem terrorszervezet). A hozzánk „importált” arab biztonságban lehet.

Tagjai vagyunk a NATO-nak és a”szabad világnak”. Erkölcsi kötelességünk, hogyha részt veszünk a harcokban, akkor a háború alatt elkövetett hibákból is kivegyük a részünk, és megpróbáljuk azokat jóvá tenni. Persze ez nem csak morális kérdés.

Azzal, hogy benne vagyunk a programban, jelentős gesztust teszünk az Egyesült Államok felé. Megbízható partnerként tűnünk fel, akire a világ vezető hatalma kényes helyzetekben számíthat.

Miért lehet ellenezni az itt létüket?

A volt fogoly elhelyezése és integrálása a társadalomba persze negatív érzelmeket is kivált. Sokan úgy tekintenek majd rá, mint egy „gonosz palesztin terroristára”. Főleg egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben mikor a társadalom idegei pattanásig feszültek, sokak számára lehet olaj a tűzre. A jelen Magyarországán még akár érthető is az ellenkezés, hogy „miért nekünk kell takarítani az amerikaiak sarát, megvan a magunk baja?”

Éppen ezért lenne különösen fontos, hogy a kormányunk elmondja, mit kapunk cserébe. Merthogy hiába is a fentebb leírt szép szavak erkölcsről meg kötelességről, legyünk tisztában azzal, hogy ezért a gesztusért kapunk valamit az USA-tól.

A lehetőségek szinte végtelenek. A konkrét pénzösszegtől elkezdve, az amerikai befektetők politikai meggyőzésén keresztül, a tárgyi (katonai) eszközök adományozásáig sok minden. A magyar kormánynak alapesetben is kutya kötelessége lenne ezt az alkut nyilvánosságra hoznia.

Ám egy ilyen társadalmilag is feszült helyzetben (mikor volt katona öli találomra a romákat, tízezrek vesztik el állásukat, és egy olyan költségvetés elé nézünk, ami az egész országot megrázza) végképp elő kellene állnia a farbával. Ez nem csak tisztességes lenne, de nyugtatólag is hatna a közvéleményre, és ha tényleg jó vásárt csináltunk, akkor még akár örülhetnénk is neki.