Az állami vezetők fizetését nyilvánosságra kell hozni kedd éjfélig. Ez helyes. Végre megtudhatjuk, hogy ki mennyit vesz fel abból a pénzből, amit adóként befizetünk. Ám csak óvatosan ezzel az üggyel, ne essünk fideszesen át a ló túloldalára. Merthogy Szijjártó Péter, a párt szóvivője rögtön meglovagolta a helyzetet.

A következőt közölte kedden a politikus: „elképesztő pofátlanság, hogy miközben az állami cégvezetők milliós fizetésekkel a zsebükben élnek, mint Marci hevesen, addig a kormány a benyújtott költségvetéssel az utolsó tíz- és húszezer forintjaikat sajtolja ki az emberektől. Erre a tűrhetetlen helyzetre a Fidesz javaslatai jelentik a megoldást: az állami cégvezetők fizetését radikálisan le kell csökkenteni, a költségvetést pedig vissza kell vonni.”

Hülyítés

Nagy baj, hogy ezt a kérdést így kezeli a leendő kormányzópárt. Baj, mert ebből a kérdésből is kampányfogást kreál, nem pedig józan ésszel közelített. Persze értjük mi, hogy is ne értenénk, hogy a demagógia mindig hasznos a nép hülyítésére. És amit itt Szijjártó úr mond, az úgy is hangozhatna, mint a nép hangja. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy jó a megközelítés.

Az állami vezetők fizetésével az első gond, hogy nem tudjuk mennyi. Ezt a felháborító szemtelenséget orvosolták a keddi határidő meghatározásával. Ebben pedig a Fidesznek is része van, hiszen ezt akár ők is megtehették volna, amikor kormányon voltak. Vagy javasolhatták volna, hogy szülessen belőle jogszabály. Nem tették.

A másik látszólagos gond természetesen az összegek nagysága. De itt álljunk meg egy szóra. Kedves Szijjártó Péter, hogyan gondolja, hogy összehasonlítható egy állami vállalat vezetőjének fizetése mondjuk egy pékével? Egy több ezer fős cég vezetésével járó tudás és felelősség természetes módon többet ér a társadalom számára, mint két pogácsa megsütése. Nyilvánvaló, hogy meg kell becsülni és meg kell fizetni egy ilyen vezetőt.

Kétségtelen, hogy nem mindegy mennyit kapnak az állami cégek vezetői, ám ne feledjük: béreik elmaradnak a versenyszféra béreitől. Ez természetes, ám ez egyben azt is jelenti, hogy az igazán jó szakembereket több pénzért könnyen elcsábíthatja bármely magáncég.

A szakik

Kedves Szijjártó úr, nem kell tehát uszítani a népet a jólkereső cégvezetők ellen. Keressenek csak sokat. Az önök kormánya alatt is sokat fognak. A gondok nem itt vannak. Sokkal inkább a szakértelmen. Mert az valóban arcátlanság, hogy egyes személyek úgy ülnek át egyik állami cég vezérigazgatói székéből a másikba, mintha mindenhez értenének. A jelenlegi BKV-vezér például előzőleg elirányítgatta a Paksi Atomerőművet, majd a Magyar Villamos Műveket is, közben pedig beült a MÁV-hoz is (igaz ott nem vezérnek). A hozzá hasonló polihisztorokban nem kell higgyünk, hiszen világos, hogy nem a szakértelmük miatt vannak ott.

Aztán itt van még egy másik lényeges probléma. Ez pedig nem a havi fizetés, hanem a különféle juttatások - teljesen mindegy, hogy ezt prémiumnak, titoktartási pénznek, végkielégítésnek vagy bármi másnak hívjuk. Ezek akkora összegekre rúgnak, amik joggal húzzák ki a gyufát minden tisztességes munkavállalónál. De Szijjártó úr erről sem szól, emelkedett hangú közleményében.

Tiszta beszédet

Egyszóval, kedves Szijjártó Péter és kedves Fidesz: jó lenne, ha gondolkodnának, mielőtt elhamarkodottan meglovagolnák ezt az egyébként igen fontos témát. Az világos, hogy sokaknak elege van a szocialista-liberális kormányokból, hogy számtalan visszaélést követtek el a pártjaik, hogy annyi pénzt tüntettek el, aminek következtében egy egész ország van a béka feneke alatt.

De ha önök tisztességesen akarnak kormányozni, akkor emberszámba kell venni a választópolgárt, és tisztességes beszédet kell folytatni, nem pedig az örökös uszítást, demagógiát. És főleg megoldást kell adniuk. Az nem megoldás, hogy „vonják vissza a költségvetést”, meg hogy „csökkentsék a fizetéseket”. Mondják meg, mi legyen az új költségvetésben, és hogy mennyivel csökkenjenek a fizuk.