A szegregáció nem csak Magyarországon, de a világ minden táján probléma. Ám nálunk sokkal jobban szenvednek tőle olyan országok, akik a bevándorlók főbb célpontjai. Az Európai Unóban ez a célterület most áthelyeződött a mediterrán térségre. Igaz, Franciaország még mindig kiemelt célállomás maradt. A mediterráneumba naponta érkeznek Afrikából menekültek ezrei. Bár a legtöbbet kiutasítják, de így is évente több tízezren kapnak menekültjogi státuszt, ami számos beilleszkedési problémát generál. Ezek egyike az iskolás gyerekek gyenge nyelvismerete, eltérő kultúrája, és szükséges előismereteinek hiánya.

Álljon most itt egy újonnal célponttá vált ország, és egy, a probléma kezelésben már veteránnak számító EU tag helyzete és gyakorlata

Olasz módszer

Olaszországban az Oktatási Minisztérium adatai szerint 502 ezer külföldi diák tanul, ami az összlétszám 5,6 százaléka. Azonban ez az arány erősen koncentrálódott az ingatlan és bevásárlás szempontjából egyaránt olcsó külvárosi részekre, így egyes körzetekben megközelíti az iskola összlétszámának negyven százalékát (egyéni osztályokat vizsgálva pedig átlépheti a 90 százalékot). Ráadásul ezt a helyzetet az olasz szülők is fokozzák, hisz ha úgy látják, hogy csemetéjük kisebbségbe kerül az osztályban, vagy külföldi diáktársai felzárkóztatása miatt nem haladnak a tananyaggal, akkor szó nélkül átíratja egy másik iskolába.

Erről sok vita volt már Olaszországban, sőt törvények is születtek. (Annyi biztos, hogy ha egy gyermekkel, vagy az osztály egy részével külön kell foglalkozni, akkor az az egész osztályt hátráltatja.) 2008-ban például elfogadták az erősen jobboldali Északi Liga törvényjavaslatát, amely kimondja, hogy ha a diák nem tud megfelelően olaszul - vagy egyéb más, alapvető tankövetelményeknek nem felel meg - akkor kötelezően egy speciális felzárkóztató osztályba kell íratni, amit a menekültek számára fabrikáltak össze.

Most hétfőn Maria Stella Gelmini, olasz oktatási miniszter bejelentette, hogy a következő tanévtől fent említett speciális osztályokon kívül osztályonként 30 százalékban lesz korlátozva az egy osztályba felvehető „külföldi” gyerekek aránya. A cél az, hogy ne lehessen teljesen szegregált osztályokat létrehozni. Emiatt töb helyen tüntetéseket szerveztek. Erre a külügyminiszter nem győzte hangsúlyozni, hogy „az intézkedés nem a külföldi iskolások ellen irányul, hanem éppen ellenkezőleg, beilleszkedésüket hivatott segíteni.”

Francia módszer

Franciaország már a második világháború végétől tárt karokkal fogadta a bevándorlókat - főleg a volt gyarmatokról - így Párizs lett a bevándorlók fellegvára. A franciák úton-útfélen hangoztatott egyenlőség elvének sem akartak ellentmondani így a folyamatot nem gátolták különösebben a későbbiekben sem. Szinte minden országból és etnikumból található pár vagy pár ezer család a fővárosban, és annak környékén.

Azonban a problémák ugyanazok, mint Olaszországban: a bevándorlók főleg az olcsóbb külvárosokban telepednek le, így gyermekeik a terület iskoláiba járnak, ahol több lesz a bevándorló, mint a francia... lásd az olasz példát. Annyiban talán különbözik, hogy a második generációs bevándorlók már valamennyire beilleszkedtek, így esetenként van aki kalauzolja illetve mentorálja a fiatalokat.

Egy tavaly megjelent film, az Osztály remekül mutatja be azt a helyeztet: „A szókratészi tanítási módszert alkalmazó tanár franciául beszél diákjaihoz, de a szavak eltérő jelentéstartalma, illetve az azonos fogalmakra használt eltérő kifejezésmódok a kulturális és társadalmi törésvonalak mentén bábeli zűrzavart generálnak, valóságos etnikai földindulást. Mintha a bevándorló gyerekek anyaföldjük tektonikus lemezeit is magukkal cipelték volna, s most ezek gyűrődnének föl a parányi osztályteremben.”

„Az osztály fele fekete, akik ennek ellenére pontosan megkülönböztetik és hierarchizálják egymást származási hely szerint. A karibi fekete majdnem rosszabb, mint a fehér francia - legalábbis egy mali szemében.” Az író maga is tanár, és saját dokumentum-regényéből készítette a filmet, aminek alapjait pedig a munkája során tapasztaltakból merítette.

Bár a francia őslakosokban is ég a burkolt rasszizmus és nacionalizmus, de ezt az említett szabadságelv miatt képtelenek törvényi erőre emelni. Nemrég például megtiltották a bevándorlóktól családegyesítés-igazolás érdekében tervezett DNS minták vételét, mivel ez negatív diszkrimináció lenne. Szintén ez okból nem lehet pontos adatgyűjtést végezni az országban élő etnikumokról - úgy, ahogy hazánkban sem - pedig a bevándorlók problémájával megbízott szakértő ezt tekintette a probléma megoldása kezdetének. Hisz amíg nem diagnosztizáljuk pontosan a problémát, addig gyógyítani sem lehet.

Igaz, létezik egyfajta pozitív állami diszkrimináció a bevándorlók gyerekeinek segítésére, de több tanulmány is bizonyította, hogy a bevándorlók iskolái és a belvárosi iskolák közt ég és föld a különbség. Franciaországban nyelvileg hátrányos tanuló választhat, hogy normális vagy speciális nyelvosztályba akar-e járni, azonban szinte mindenki a speciálisat választja, ami nem bír el annyi diákot - állapítja meg egy EU jelentés is.

Tehát

A probléma az EU majd minden országában megtaláható, csak épp más körítéssel: nálunk a romákat érinti hátrányosan a szegregáció, míg Szlovákiában a románokat rakják külön osztályokba - legalábbis egy 2008-as Amnesty International jelentés szerint.

A két ország helyzete alapján a bevándorlókkal kapcsolatos problémák és tünetek EU-szerte azonosak, és a probléma kezelésére nem létezik egy biztos módszer. Ráadásul a bevándorlók számának növekedésével az egész helyzet súlyosbodik, ami komoly társadalmi feszültségeket szül. A kisebbségi kérdés túlzott védelme pedig hátráltatja a hatékony megoldás kidolgozását. Azonban, ha minden így halad tovább, akkor a kezdetben említett országoknak sokkal nagyobb bajuk lesz, mint a kisebbségi kérdés védelme.