A szlovák-magyar konfliktussal kapcsolatos diplomáciai egyeztetések nem magyarázhatók kizárólag belpolitikai nézőpontból. A nemzetközi megítélés ügye a válságból versengve kilábalni próbáló térségbeli országok esetében ugyanis minden korábbinál jobban felértékelődött, így mindkét ország diplomáciája törekszik arra, hogy „jó pontokat” szerezzen külföldön.

A diplomáciai kényszereknek való megfelelés igénye jól látható abból is, hogy a szécsényi találkozón tanúsított „puhaságuk” miatt mind Bajnai Gordon, mind Robert Fico támadási felületet szolgáltatott belpolitikai riválisai számára.

A konfliktus tehát egyszerre zajlik a diplomáciai színtéren, valamint a szlovák és a magyar belpolitikában, így gyakorlatilag nem létezik olyan diplomáciai fejlemény, mely egyszerre mindhárom szinten megnyugtató megoldást jelent.

Az EBESZ főbiztosának szlovákiai és magyarországi látogatása után még nyilvánvalóbbá vált, hogy a belpolitikai és a diplomáciai érdek összeegyeztetése is nehézséget okoz mindkét oldalon.

A konfliktus politikai kockázatai

A konfliktus megoldása rövidtávon nem várható. Jól látszik, hogy az Európai Unió tartózkodik attól, hogy intézményesen elköteleződjön bármely fél mellett, az EBESZ főbiztosának ajánlásai pedig számos vitatott kérdésre nem adnak megoldást, eltérő az értelmezésük a két oldalon, és szlovák részről megkérdőjelezhető az ajánlások elfogadásának komolysága. Az ellentétek kezelése elsősorban a kétoldalú tárgyalásokon múlik, a belpolitikai tendenciák azonban mindkét országban inkább a konfliktus éleződése irányában hatnak.

A 2010-es választási kampánynak mindkét országban kiemelt témája lesz a konfliktus, és mindkét oldalon egyfajta verseny indult meg a hatékonyabb nemzeti érdekérvényesítő pozíciójáért (Szlovákiában Fico, Meciar és Slota, Magyarországon pedig a Fidesz és a Jobbik között). Mindkét oldalon vannak olyan politikai erők, melyek az ellentétek szításától várják népszerűségük növelését. Ez további kockázatokat vetít előre a két ország viszonya szempontjából középtávon, a választások után is.

Magyarországon a konfliktus a Jobbik aktivitásának fokozódását hozhatja, a párt politikai agresszivitását ráadásul a szlovák fél a jövőben is kihasználhatja újabb, a magyar fél számára kedvezőtlen lépések indoklásaként. Ha a konfliktus tovább mérgesedik a szélsőséges erőknek köszönhetően, erőszakos atrocitásokra is sor kerülhet, például a magyarlakta szlovák területeken.

A szlovák-magyar konfliktus elmérgesedése és a diplomáciai kapcsolatok romlása várhatóan jelentősen kihathat a két ország közötti kereskedelmi-turisztikai viszonyokra, illetve a közös infrastrukturális és gazdasági beruházások elhúzódását eredményezheti.

A válság némileg átrendezte a térség gazdasági-politikai viszonyait, a válságból való kilábalással új verseny kezdődik a régió országai között. A konfliktusba való beleragadás ebben a helyzetben Magyarország és Szlovákia megítélését egyaránt ronthatja a befektetők körében is, hiszen azt láthatják: a két országban az etnikai konfliktusok határozzák meg a politikai folyamatokat.

Diplomáciai színtér: eddig Szlovákiának áll a zászló?

Magyarország diplomáciai érdekérvényesítő képességét a konfliktusban több tényező is nehezíti:

A szlovák-magyar konfliktus rámutatott, hogy Magyarország az elmúlt időszakban nem csak gazdasági vagy belpolitikai szempontból volt válságban, de diplomáciai érdekérvényesítő képessége is súlyos csorbát szenvedett. A nemzetközi sajtóban évek óta leginkább a szélsőjobboldal megerősödéséről, utcai összecsapásokról, egyenruhás gárdák megalakulásáról és romák elleni merényletekről lehet olvasni. Ezzel szemben Szlovákia az évtized végére a régió egyik mintaországává vált, mely fontos strukturális reformokat vezetett be. A dinamikus beruházásoknak, a bővülő exportnak és az erősödő lakossági fogyasztásnak köszönhetően Szlovákia 2008-ra gyakorlatilag a térség egyik leggyorsabban fejlődő országává vált, mely az újonnan csatlakozott államok közül másodikként vezette be az eurót. Ugyan az SNS-szel való koalíciókötés sokat rontott Fico megítélésén, de jelenleg ő a válságban lévő európai baloldal egyik legsikeresebb politikusa, miközben az MSZP a legnagyobb arányú vereséget szenvedte az EP-választáson. A szlovák kormány látványosan megpróbálja kihasználni a két országról kialakult eltérő képet nemcsak belpolitikai, de diplomáciai színtéren is, és ez a törekvése eddig kifejezetten sikeres volt.

A szlovák diplomácia eddig sikeresebb és aktívabb volt saját álláspontjának nyugati elfogadtatásában, mint a magyar. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy a szlovák diplomácia hatékonyabban kezelte a nemzetközi médiát. Míg a magyar diplomácia inkább a hazai, illetve kisebb részben a szlovák médiára koncentrált, és a nemzetközi médiát inkább csak a botrányok esetében használta eszközként (pl. Sólyom László affér), a szlovákok tudatosan ügyeltek arra, hogy pozíciójuk rendszeresen és nagy súllyal megjelenjen a nemzetközi médiában is, ez a proaktív stratégia pedig sikeresnek bizonyult.

Fico sokszor ügyesen provokálta a magyar felet. Saját interpretációjában sohasem támadólag lép fel a nemzetközi színtéren, lépéseit mindig a magyar agresszióra való reakcióként állítja be. Így volt ez a dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történt atrocitások vagy Sólyom László látogatása után, ahogy a nyelvtörvény is csak a „magyar sovinizmus” elleni védekező lépés. A szlovák kormány stratégiájának lényege a magyar diplomácia, a magyar ellenzék és a magyar radikális jobboldal provokálása, arra számítva, hogy az esetleges reakciók lehetőséget kínálnak majd az egyre erősebb válaszlépések indoklására.

A nyugati országok hagyományosan kevéssé toleránsak Magyarország határon túli magyarok megvédésére irányuló politikai lépései iránt, és könnyen elfogadják azt az érvelést, mely az alapvető nemzetiségi jogok védelmét egybemossa a revizionista-irredenta törekvésekkel (erre utal az EBESZ főbiztosának megfogalmazása is, mely szerint a határon átnyúló etnikai együttműködés az irredentizmus gyanúját is keltheti). Ezt megkönnyíti ráadásul egyrészt a szélsőjobboldal hazai megerősödése, másrészt egyes hazai és határon túli politikusok konfrontatív politikája, mely nemzetközi színtéren gyakran azt a látszatot kelti, hogy Magyarország és a magyar kisebbség maga provokálja ki szomszédok irányából érkező támadásokat, tehát a magyar fél a „bajkeverő”.