Az Egyesült Királyság muszlim lakossága, összesen négy év leforgása alatt 500 ezer fővel gyarapodva, 2009 februárjára elérte a 2.4 milliós számot, derül ki a The Times hivatalos adatokra alapozott felméréséből. 2004-ben a The Hindustan Times már arról számolt be, hogy a szigetországban először, több ember látogat rendszeresen mecseteket, mint a történelmi anglikán egyház templomait. Az iszlám expanziós potenciáljának angliai sikere már ekkor is több akadémiai gondolkodót olyan kijelentésekre sarkalt, melyek szerint lassan át kell értékelni az Egyesült Királyságról, mint keresztény országról alkotott képet. Ahogy egyre inkább a közbeszéd tárgyát képezi, hogy az Angliai Egyház privilégiumaiban a muszlim közösségnek is osztoznia kéne, az anglikán vezetés fokozatosan a modern idők diktálta ˝vallások közti párbeszéd˝ zsákutcáiba menekül. Az Anglikán Egyház alig egy hete felszentelt nigériai érseke, Nicholas Okoh tiszteletes, beiktatása előtt velős prédikációban fújt ébresztőt a keresztény világ felé.



Világok harca, Afrikáért

Az afrikai iszlám, dacára viszonylagos autonómiájának és a vallási gyakorlatában mutatott sajátságainak, az Umma részét képezi, vagyis az iszlám világközösségének a tagja, annak globális ágendája és történései hatással vannak rá. Afrika teljes muszlim lakosságának számadatairól nincsenek megbízható források, világszerte hozzávetőlegesen 300 millió afrikai muszlim hívő él, ami a fekete kontinens lakosságának körülbelül egyharmadát adja. Dacára annak, hogy az iszlám Afrikában erős történelmi gyökerekkel bír, hosszú ideig a teljes elhanyagoltság állapotában tengett a muszlim politikai diskurzusokban. Korábban bevett hittudományi vélekedésnek számított, hogy az Afrikában az iszlamizáció csak felületesen zajlódott le.

Az iszlám afrikai útja és jövője egészen napjainkig nem dőlt el véglegesen, az elmúlt évtizedekben Irán és a mérsékel Arab-öböl menti országok - rádöbbenve a parlagon heverő kontinensnyi lehetőségre – soha nem látott vallási és politikai hadjáratot hirdettek – egymás ellen, zömében a szubszaharai államok stabilitásának rovására. A még melegében exportált szunnita és shíta konfliktus Afrikában voltaképpen az iszlám öngerjesztő motorjaként értékelhető, a gyors és véres térnyerés következményeként az anglikán missziós egyházak két tűz közé keveredtek. A keresztényüldözés vaskos történetének borítójára, az új évezredben Afrika került, az erőszakos áttérítések, kitelepítések, személy és vagyon elleni támadások hosszú sorát Szudán, Szomália, Eritrea és a most az új érsekéről elhíresült Nigéria vezeti.

Megtalált szavak?

„Odamennek az afrikaiakhoz és azt mondják nekik: A kereszténység azt kéri tőled, csak egyetlen feleséged legyen, mi négyet adunk!” – összegzi Okoh tiszteletes az iszlám ˝tömegtermeléses evangelizációjának˝ lényegét a múlt heti beiktatása előtt pár héttel, még egy az angliai Kentben tartott prédikáció közben. Az 56 éves fekete pásztor köztiszteletben álló személy, az egyik legbefolyásosabb szolgálója az Angol Egyháznak, érseki felszentelésének híre éppen akkor morajlott fel a nemzetközi sajtóban, amikor az anglikán vallási tisztségviselők zöme fokozottan is azon igyekszik, hogy hidat verjen saját hívői és a muszlim világ közé. Okoh tiszteletes véleménye szerint Afrika az iszlám ostromállapotában szenved és a muszlim hívők a gyermekek ˝tömegtermelésével˝ kívánják átvenni az uralmat a kontinens közösségei felett.



„Pontosan ilyen fajta ez az evangelizáció amit ők folytatnak: Tömegtermelés, szóval ha négy feleségtől négy gyermeked van, az összesen tizenhat, lassan egy egész faluvá növöd ki magad” – mondta Okoh Kentben, majd hozzáteszi: „Rengeteg pénzt költenek, még olyan helyekre is, ahol nincs is gyülekezetük, mecseteket építenek, korházakat építenek, vagy bármi mást, amit éppen”. Afrikát „teljesen körülveszi az iszlám uralom”, ezért Okoh arra sürgeti a keresztény közösségeket, hogy „szólaljanak fel” addig, amíg még meg van a „felszólaláshoz való jog”. Okoh szerint a keresztény világ egyetlen ellenvetés nélkül „mond le a felelősségéről” Afrika irányában. Az angliai muszlim közösség egy magas rangú képviselője szinte azonnal „extrémnek” és „iszlamofóbnak” titulálta Okoh szavait és arra figyelmeztetett, hogy „komoly veszélybe” kerültek a keresztény és iszlám közösségek közti kapcsolatok „Nigériában”, de épp úgy „Londonban is...”.

Okoh, a világsajtóban „botrányosnak” értékelt szavai különös példái annak, ahogy egy valódi, tűzben próbált missziós közösség vezetője teljesen mást lát a keresztény valóságból, és az új idők kihívásaiból, mint maga az anyaegyház. Az Egyesült Királyság muzulmán közössége tízszer jobb népesedési mutatókkal bír, mint a társadalom többi csoportjának bármelyike, ezen tény mellett semmi szükség ˝homályos´ apokaliptikus próféciákra, gyors fejszámolásból is kikövetkeztető mennyi ideje van szólásra a kereszténységnek Angliában.