Egy példát hadd említsek. Nem a termelői, hanem a fogyasztói oldalról nézve. Itt van szlovákiai vagy a lengyelországi tej esete. Nem arról van szó, hogy ezeket a termékeket nem engedjük be Magyarországra, mert ez ellent mondana az európai uniós szabályoknak, illetve az egész integráció filozofiájának. Ennek ellenére a magyar kormánynak eminens érdeke is, meg feladata is, hogy a magyar tejtermelők helyzetének a javításáért mindent megtegyen. Kicsiben talán látszik, hogy hogyan működik az európai gazdaság, azon belül igenis van magyar gazdaság. A tőke nagy része külföldi kézen és a termelésnek a nagy részét külföldi tulajdonú válallatok állítják elő (az export háromnegyed részét), tehát nem lehet azt mondani, hogy a gazdaság érzi a különbséget a magyar és magyarországi között – azaz teljesen elszigetelt valami lenne -, de mindenképpen a magyar gazdaságpolitikának azért vannak feladatai.

Tömören melyek a mai magyar gazdaság legfontosabb kérdései?

Elsőkét a foglalkoztatás a legnagyobb gond. Kevesen dolgoznak, mostanra a munkanélküliség is nagy. Ennek ellenére a kettő között nincs szoros összefüggés. 57 százalékos a foglalkoztatási arány, ennek két fő oka van. Egyrész a szakképzettség alacsony színvonala. Európában egyedülálló módon a szakképzetlenek (akinek maximum 8 általánosa van) 40 százaléka nem dolgozik Magyarországon. A felsőfokú végzettségűeknél ez körülbelül az európai szintnek megfelelő, azaz 85 százalék. 

A modern gazdaság nem tudja felvenni a szakképzetlen kétkezi munkások nagy részét. Elsődleges feladatként ezt kéne megváltoztatni. Ha ez helyrejönne, akkor a szociális rendszerünk, akkor a nyugdíj-, a szociálpolitikai-, a szociális juttatások rendszere mind-mind megkönnyebülhetne, és a magyar gazdaság gyorsan megindulhatna a kilábalás útján. Ha egy gondot kéne megneveznem, akkor ezt nevezném.

A 20. század végét az Adam Smith nevével fémjelzett közgazdasági szemlélet jellemezte. Az állam beleszólását háttérbe szorították. A pénzügyi szféra kapcsán viszont felmerült, hogy az államnak mégis reguláris szerepet kellene betöltenie. A közeljövőben lehet, hogy paradigmaváltásra kerül sor?

Szerintem ez már bekövetkezett. Nagy kérdés az, hogy mennyi marad meg ebből a változásból, ha megindul a fellendülés. A világ egy fenntarthatatlan pályán fejlődik, ezt nagyon jól látjuk. Gazdasági értelemben, társadalmi értelemben, környezeti értelemben egyaránt. Nagyon nehéz azt lenyelni egy józanul gondolkodó embernek, hogy a világ 3 leggazdagabb emberének a vagyona az annyi, mint a világ legszegényebb 48 országának együtt. Ez valami égbekiáltó egyenlőtlenség. Vannak emberek, aki szuperek, meg vannak emberek, akik nagyon sokat tesznek a közért, nagyon jól tudják értékesíteni a tudásukat, de azért ezek olyan aránytalanságok – kisebb mértékben a bankári és brókeri fizetésekre is érvényesek – melyek nem egy-egy embertől függenek. Úgy kéne a világot berendezni, hogy azért valami módon a közjóhoz való hozzájárulással legyen arányosabb a javakból való részesedés. Egy tanárnő, élete során sokszáz diákot tanít meg gondolkozni, a betűvetésre, a számolásra, jó hazafit nevel belőlük. Az ő hozzájárulása nem olyan kevés, mint annak a brókernek, aki jó időpontban nyomott meg egy gombot és milliókat tud keresni vele.

A közgazdság területén körülbelül 50 éves ciklusokban változnak a nagy elméletek. Az előző John Maynard Keynes-é volt. A változásnak elvileg most kellene bekövetkeznie. Vannak olyan gazdászok, akik egy teljesen új modellt vázoltak fel, ami a gyakorlatban is működőképes lehet?

A világ minden táján vannak már ilyen közgazdászok, akik a jelenlegi működési modellnek az elégtelenségéről beszélnek. Természetesen ezek egy jó részével én személy szerint is egyetértek. De vigyázni kell, vannak álmodozó gondokodók is, akik valamiféle régi világot próbálnának visszahozni, amilyen valójában sohasem volt: amikor az emberek békében élnek egymással, nem volt a multinacionális vállalatok uralma alatt a világ és nem voltak bevásárlóközpontok. Ne higgyük azt, hogy ezek a régebbi korok ellentmondásoktól mentesek voltak, csupán egy kicsit békésebb, lassúbb volt a világ.

Vannak kísérletek, vannak törekvések, azt hiszem, a fenntarthatóság - mint gondolatkör - be fog jönni a közgondolkodásba. Hadd jegyezzem meg, kapcsolódva a vándorgyűléshez, hogy most először hangzik el előadás – Kerekes Sándor professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem rektorhelyettesének a prezentációjában -, ami a fenntarthatóság gondolatkörének a fontosságát próbálja meg elfogadtatni a legszélesebben vett közgazdász társadalommal Magyarországon.