Kezdetek - amit eddig tudtunk

A budapesti, Genocídium nevű Népirtás-megelőzési Központ ötlete még Göncz Kinga volt külügyminiszter fejéből pattant ki, anno tavaly augusztusban - mementóul az emberi jogok deklarálásának és a népirtás elítélésének hatvanadik évfordulójának ünnepére. Göncz rövid, semmitmondó indoklással érvelt ötlete mellett: "Magyarországnak érdeke, hogy minél stabilabb legyen a világ, minél kevesebb olyan gócpont alakuljon ki, ahol a felgyülemlő feszültségek kiterjedő konfliktusokhoz, akár népirtáshoz vezetnek.”

Feladtait tekintve a Népirtás-elleni Központ adatokat gyűjtene, monitoringozná a folyamatokat. Az adatokat akadémikusok tanulmányoznák, és hangsúlyt helyeznének a konfliktusmegelőző ismeretek oktatására is. A tervek szerint a Központ képes lenne egyfajta figyelmeztető rendszeren keresztül előre jelezni az akár népirtásig is fajuló konfliktusokat, és annak hírét elemzésekkel ellátva továbbítaná az ENSZ-nek. Aztán ha az ENSZ úgy ítéli meg, akkor éles szavú határozatokban elítélhetné a népirtási szándékot és különböző szankciók meglebegtetésével elvehetné a népirtani kívánók kedvét.

A testület természetesen különböző nemzetközi szervezetekkel lenne kapcsolatban, úgymint az ENSZ, az Afrikai Unió, az EBESZ és az Európa Tanács. A ötletet már  a kezdetekben üdvözölte a világszervezet, most pedig Ban Kimun ENSZ főtitkárnak is tetszett a gondolat. De jó kérdés, hogy ebből lehet-e valami. A megvalósíthatósági tanulmányt még anno a magyar állam vállalta magára, és immáron 7 hónap megfeszített munka és több mint 200 tanácsülés után kész is lett, és a külügyminisztérium honlapján el is olvasható - kizárólag angolul.

Ez most komoly? - olvasói szemmel

Az egész ötlet első hallásra kissé bizarrnak hangzik. És másodikra is. Ugyanis az első felvetülő kérdésre - vagyis, hogy miért pont Magyarországon lenne tökéletes helyen egy ilyen központ - még könnyen tudunk felszínes válasszal szolgálni: mert földrajzilag Magyarország valahol a bolygó közepén helyezkedik el, így elégséges kiindulópont a föld bármelyik szegletére. Azontúl a Központnak olyan területen kell lennie, amit nem fenyeget támadás, és kis hazánkat a kutya sem akarja megtámadni. Tehát ebből szempontból Magyarország van olyan jó hely, mint az európai országok nagy része.

Azonban jönnek a komolyabb kérdések: hogyan előznénk meg az olyan konfliktusok erőszakba való torkolását, amik már esetenként évszázadok óta tartanak? Az üljük le és beszéljük meg opció nem működik, hisz mindig akad egy-két idealista, aki ezt megpróbálja - jobb esetben túlélik. És az ENSZ, vagy az AU ilyen típusú tárgyalásai sem végződnek túl sokszor sikerrel (gondoljunk a közép-afrikai, vagy a szudáni tárgyalásokra).

Minek tanulmány? Hisz általában teljesen egyértelmű a felállás: Kongóban például a hutuk utálták a tuszikat és fordítva, aztán megnépirtották egymást (a konfliktus máig tart). Aztán jön az erőlejelzés: honnan tudná valaki biztosan, hogy most ebből aztán népirtás lesz? A konfliktusok általában évtizedek, vagy évszázadok óta fennálló viszonyokból erednek, és ha egy hely egy ilyen konfliktus miatt nagy hasonlóságot mutat egy puskaporos hordóhoz, akkor ott bármelyik esemény felérhet egy apró szikrával.

Ha az erre specializálódott szakértők mégis ki tudnák mutatni, hogy ebből biz nagy eséllyel népirtás lehet, akkor jön a legnagyobb kérdés: az ENSZ felszólítása és a lehetséges szankciók meglebegtetése elég lehet a népirtás megakadályozására? Elvégre a témát érintő egyik velős komment szerint „az ENSZ egy sima többségi határozatot sem tud meghozni emberi léptékű időn belül. Mire megszülnék a dolgot, eltűnne a veszélyeztetett népesség.” Amiben van némi ráció.

A gyakorlati válasz az eddigi tapasztalatok alapján szintén egyértelműen a NEM. Vehetjük például Zimbabwe esetét, ahol a szankciók hatására még megegyezni is képtelenek, nemhogy leállítani egy esetleges népirtást. Az ENSZ figyelmeztetéseit pedig az olyan helyek, ahol már népirtás van kialakulóban, egyszerűen nem veszik figyelembe. Ráadásul az utólagos büntetés sem egyszerű, hisz Szudán elnökére a hágai bíróság mindent rá tudott bizonyítani, csak azt nem, hogy népirtott volna - bizonyítékok hiányában.