Hogy működne a magyar Népirtás-megelőzési Központ?
Bajnai Gordon miniszterelnök Amerikában azzal kampányolt az ENSZ felé, hogy megépülne Budapesten a Népirtás-megelőzési Központ. De mi is ez, és miért pont Magyarországon lenne?
2009. szeptember 24. csütörtök 13:01 - Pasztor Balázs
Válaszok - szakértői szemmel
Természetesen ezek csak az átlagember fejében felmerülő kérdések és válaszok, így átnyálaztuk a megvalósíthatósági tanulmányt, hogy az miként képzelné el ezt az egészet.
A Központ fő feladata elvileg az lenne, hogy hidat verjen a korai jelek és korai döntések közé. A tanulmány következtetése szerint egy konfliktus fokozatosan csap át népirtásba, és a fokozatok közt eltelt hónapokban nemzetközi beavatkozással megakadályozható a népirtás. Azt viszont több katonai szakértő kifejtette már, hogy általában katonai beavatkozással lenne egy-egy ilyen esemény megállítható - amire a világ általában nem hajlandó.
Az ENSZ népirtás megakadályozásának ötpontos akcióterve - röviden
1.: Megakadályozni a fegyveres konfliktusokat, mert a népirtás mindig háborúban történik.
2.: Védeni a civileket egy fegyveres konfliktusban - ha már nem sikerült a konfliktust megakadályozni.
3.: Megakadályozni a büntethetetlenséget - ha a 2-es pont sem sikerül, akkor a jövőbeli büntetés tényével kell visszarettenteni az elkövetőket.
4.: Korai és egyértelmű figyelmeztetés a világnak.
5.: Gyors és határozott döntések meghozatala - az eddigi gyakorlat szerint még akkor is hiány van politikai döntésekből, amikor már zajlik a népirtás, és ez csak tovább mélyíti a problémát.
Akit érdekel az egész akcióterv és bír némi angoltudással,
az itt elolvashatja.
A tanulmány szerint egy probléma kezelésekor alapul vennék azt az öt pontos akciótervet, amit az ENSZ állított össze 2004-ben, és az ennek 4. és 5. pontjához kapcsolódó, 2008-as ENSZ főtitkári jelentést. A Központ intézményesített rendszere elviekben képes lenne támogatni és összehangolni egy sok résztvevős, nemzetközi hálózatot vagy akciót, valamint olyan gyújtópontokon elhelyezkedő szerveket, amik szükségesek a probléma további hatékony kezeléséhez.
A szervezet elvben teljesen független lenne, és speciális szálakkal kötődne az ENSZ intézményeihez és ügynökségeihez - főleg a Népirtás Megakadályozó Különleges Tanácsadójának Irodájához. A jelzőrendszer pedig nem csak a bajt jelezné, hanem arra kezelési irányelv-javaslatokat tenne (ezt is partnerei segítségével) és összehangolná a résztvevők döntéseit mind nemzetközi, mind helyi szinten. Sőt egy listát is szerkesztene a különösen nagy figyelmet érdemlő országokról, és az üggyel kapcsolatos tudományos életet is összehangolná. Legvégül: „képes lenne olyannyira hatékony képességeket mozgósítani, amiket soha ezelőtt.”
A Budapesti székhely indoklásául a tanulmány azt hozza fel, hogy sok nemzetközi szervezetnek van itt kirendeltsége, valamint hogy Magyarországnak nincs olyan gyarmatosító múltja, mint más európai országoknak - így bizonyos országokhoz meglévő előítélet nélkül közeledhetünk.
Költségvetési téren a tanulmány az áttekinthetőséget és a felelősséget hangsúlyozza. A Központ maga a magyar jog szerinti alapítványként működne, amibe bárki tehetne pénzt - de elsősorban persze az ügyben érintett szervezetekkel számol a dokumentum. Maga a Központ működési költsége évente 2-2,5 millió euró közt lenne, és három évbe telne, míg teljesen kiépülne - de azt meg sem említik, hogy a létrehozása menyibe kerülne.
Felépítése szerint négy csoport dolgozna az intézményben: egy 15 fős tanácsadói gárda - ők választanák az igazgatót is -, 5 fős szakértői csapat, egy bizonytalan létszámú felügyeleti tanács, akik az intézményt finanszírozó szervezetek képviselőiből jönnének össze, és egy operatív gárda, akik a világ egyes régiónak képviseletében tevékenykednének. Egy emberi jogi fórumon elhangzottak szerint a Központ 2010-ben kezdheti meg működését.
