Lázasan folyik a miniszterelnök-jelölt keresés a Szocialista Pártban. Ami biztos: hivatalosan csak december elején a párt kongresszusán lesz nyilvánosságra hozva a név és bemutatva a jelölt. Ám a szocialista táboron belül egyre hangosabb az a vélemény, hogy ez nem elég, jóval előbb meg kellene nevezni az illetőt.

Ennek az érvnek gyakorlati okai vannak. A párt belefogott a választási program előkészítésébe, amit miniszterelnök-jelölt nélkül elég nehézkes lenne véglegesíteni. Mindenképpen praktikus lenne, ha már most kiderülne ki is a személy, hiszen nélküle nem lehet hitelesen programot alkotni. Ahogy ő sem állhat be olyan program mögé, aminek a megalkotásában nem vett tevékenyen részt.

Világos, hogy a személye fogja fémjelezni mindazt, amit az MSZP a kampányban szeretne megvalósítani. Szimbolikus jelentőségű az „arca”, a kora, a neme stb. A kampány hangsúlya illetve mondanivalója szempontjából nem mindegy hogy egy városvezető, egy országos politikus, régóta ismert öreg, vagy feltörekvő fiatal lesz a jelölt.

Belső harcok

A kiválasztás körüli bonyodalom persze nem véletlen. Hiába mondják egyre többen, hogy mielőbb legyen meg a személy, az MSZP-n belül harcok erősen hátráltatják a folyamatot. Úgy tudjuk, a felső körökben több olyan régi szocialista vezető is van, akik képtelenek belátni, eljött a távozásuk ideje. Míg Lendvai Ildikó és Kiss Péter lassan tisztába került azzal, hogy számukra nem terem már babér (a listáról bejutnak, de mellőzött személyek lesznek), addig információink szerint Szekeres Imre ezt nem fogadja el.

Tény, hogy ő volt a leginkább kiakadva, mikor az EP-választáson való rossz szereplés után a „fiatalok” megpróbálták átvenni a hatalmat a pártban. Azóta a belharc ugyan kifelé elcsitult, ám a felszín alatt megmaradtak az csaták. Valójában komoly összetűzések, helyezkedések, szövetségek és ellenszövetségek alakulnak, amiket persze jócskán befolyásolnak a költségvetéssel kapcsolatos ügyek, illetve a BKV-s botrányok. (Hagyó Miklós párton belüli befolyása éppen e miatt gyengült meg.)

Kinek dolgozik az idő?

Amíg ezek a harcok tartanak, nem lesz megegyezés a miniszterelnök-jelölt személyét illetően. Ez a pártnak persze nagyon rossz. Ha egy fiatalt akarnak az élre állítani - ahogy a kiszivárgó híreknek hinni lehet - akkor nagyon gyorsan meg kell nevezni az illetőt. Hiszen fel kell építeni, meg kell ismertetni az egész országgal. Minél tovább húzódik a jelölési hercehurca, annál nagyobb az esély, hogy egy jól ismert arcot „kénytelen” csatasorba hívni a párt.

A jelöltek listája egyelőre egészen hosszú. Aki biztosan rajta van az Botka László szegedi polgármester, Molnár Csaba kancelláriaminiszter, Mesterházi Attila frakcióvezető és Bajnai Gordon. Ám Molnár kijelentette, neki nincsenek ilyen ambíciói. Mesterházy egyelőre nem nyilatkozik, de az is elképzelhető, hogy beéri a pártelnöki tisztséggel, ami minden valószínűség szerint decembertől az övé.

A fiatalok kapcsán az a nagy kérdés, hogy belemennek-e egy majdnem biztos vereségbe „elhasználva” saját arcukat, vagy kivárnak? Nagy lehetőség az ország második legnagyobb pártjában miniszterelnök-jelöltnek lenni, ám jelen helyzetben nagy a politikai kipontozódás veszélye is. Ha a háttérben maradnak, a következő választásra felépíthetik magukat a 2014-es nagy csatára.

Bajnai?

Bajnai Gordon két okból nehéz eset. Egyrészt, amikor elvállalta a miniszterelnökséget kerek-perec kimondta, csak erre az időszakra vállalja, semmilyen későbbi politikai ambíciója nincsen. Ha nem tartaná magát saját szavához, olyan ütőkártyát adna az ellenfelek kezébe, ami kemény százalékokban mérhető lehetne.

Másfelől Bajnai megszorításai és fojtogató (kényszer)költségvetése olyan sok érdeket sért, annyira népszerűtlenné tette (és teszi majd később), hogy meglepő lenne, ha mégis őt választaná a párt.

A titkos esélyesek

Az idősebb korosztályból többször is felmerült Németh Miklós neve, aki a diktatúra utolsó miniszterelnökeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a rendszerváltás békés levezetésében. (Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy az ő nevéhez köthető a 89-es határnyitás is.)

Németh elméletben jó választás lehet, hiszen személye sok idős szavazóban jó emlékeket (akár még nosztalgiát is) ébreszthet. Mi több, elég távol van a jelenlegi MSZP-től, hogy ne azonosítsák vele a kormányzás kudarcait. Azonban a jelenlegi MSZP tagság (nem a vezetőség, hanem a széles értelemben vett párt) minden porcikájában érezhető a fiatalítás igénye. Így nehéz elképzelni, hogy mégis Németh Miklós kerül elő a kalapból.

Előkerülhet azonban Szili Katalin. Miután lemondott házelnöki tisztségéről, és kissé háttérbe vonult, megújulva állhatna a párt élére. Ráadásul ő éppen az az integráló személyiség, aki egységbe forraszthatja a pártot. A nyerés vele sem elképzelhető, de a veszteséget minimalizálni tudná.

Bárki is lesz a befutó egy biztos: nem lesz könnyű dolga.