A legendás brazil labdarúgó, Romário nemrég úgy döntött, csatlakozik a Brazil Szocialista Párthoz (PSB). Azt azonban még nem árulta el, hogy indul-e a párt színeiben a következő, 2010-es törvényhozói választásokon. Ami igazán érdekes ízt ad a történetnek, az a következő: derék Romário de Souza Faria barátunk nyolc évvel ezelőtt egyszer már megpróbált betörni a brazil politikai életbe, csakhogy akkor még az igencsak konzervatív Haladás Pártjához (PP), a szocialisták esküdt ellenségéhez húzta a szíve…

…vagy a pénztárcája.


Sport és politika – politika és sport. Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen elkerülni, hogy a világ talán két legerőteljesebb érzelmeket kiváltó fogalma ne találkozzon egymással. A politika ráadásul ezerféleképpen szőheti át a sportot, kezdve egyes országok elkötelezettségétől egészen a sportolók esetleges színvallásáig. A HírExtra megkísérli a lehetetlent, s a honi, illetve nemzetközi sportvilág színe-javát vizsgálva – az egykori MIÉP-es és kisgazdás Fradi-szerepvállalásoktól kezdve öttusasztárjaink színvallásán át egészen Schmitt Pálig – megpróbálja bemutatni a sport és a politika kényes kapcsolatát – különös tekintettel az egykor sikeres hazai sportolók pártpolitikai elkötelezettségeire.

Sport és propaganda

Sport és politika – politika és sport. A két fogalom kapcsolatának taglalását akár az ókortól is kezdhetnénk – unalmas és száraz történelmi fejtegetésünktől azonban inkább megkímélnénk az olvasókat. Viszont érdemes előre ugrani egészen a történelem egy szürkébb korszakához, a huszadik század második felére terpeszkedő szocializmusig, és egy szempillantást vetni az akkoriban egyértelműen propaganda célokra használt magyar sportra. Akkoriban ugyanis még nem lehetett máshogy kikerülni a politika hálójából, csak úgy, ha a sportoló (vagy művész, tudós és így tovább) fogta magát és disszidált.

A rendszerváltás után aztán a sportemberek is szép lassan öntudatra ébredtek, s mint sok magánember, ők is elkezdtek húzni valamelyik oldal felé. Nem csoda, hogy a politikai paletta színesedésével Magyarországon is egyre több aktív, vagy egykori sportoló gondolta úgy, neki is juthat valamilyen szerep a honi politikai életben.

Akiért még verekedtek is

Napjaink egyik legmegosztóbb sportolóból lett politikus személyisége természetesen Schmitt Pál. Kétszeres olimpiai bajnok vívónk (1968-ban, Mexikóvárosban, majd négy évvel később Münchenben is aranyat szerzett a párbajtőr csapat tagjaként) 1989-től elnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a keményvonalas politikába azonban csak a kétezres évek elején kóstolt bele. 2002-ben papíron függetlenként, de erős jobboldali hátszéllel szállt versenybe Budapest főpolgármesteri székéért, majd a sikertelen próbálkozás után 2003-ban egyértelmű politikai állásfoglalást téve belépett a Fideszbe.

Az, hogy mekkora vitát váltott ki Schmitt politikai szerepvállalása, talán a verekedő pólósok legendája mutatja a legjobban: a történet szerint a magyar férfi vízilabdacsapat játékosai összeverekedtek egymással, amikor megtudták, hogy Schmitt Pál lett a Fidesz alelnöke. A csetepaté persze csak akkor furcsa, ha nem tudjuk, hogy a csapat egyik fele fideszes, a másik pedig MSZP-s volt…

Öttusázó szemmel is Lehet Más a Politika

Hanzély Ákos, korábbi háromszoros világbajnok öttusázónk ellenben még csak ízlelgeti a politikai pályát, de annál eltökéltebben áll hozzá. Hanzély egy viszonylag új párt, a Lehet Más a Politika (LMP) törekvéseihez adja a nevét.

„Semmi különös nincs abban, hogy a témára fogékony emberek elkötelezzék magukat egyik vagy másik politikai párt irányába. Ha éppen sportmúlttal büszkélkedhetnek, akkor azzal – ez nem csak előny, hátrány is lehet. Egyéni szempontok dönthetnek abban, hogy valaki kihasználja-e az ismertségét, vállalja-e a szimpátiáját, esetleg elfuttatja-e a nevét egy politikai párttal kapcsolatban, vagy sem. Mindenkinek szíve-joga eldönteni” – osztotta meg a politikáról szőtt gondolatait a HírExtrával Hanzély, s hozzátette: ő bizony egy percig sem gondolkodott azon, hogy helyes-e volt sportolóként, sokak példaképeként belefolyni az aktuálpolitikába.

Ugyan nem tartozik szorosan a politikához (vagyis sajnos mégis), de meg kell említenünk egy másik kiváló egykori öttusázónkat, Sárfalvi Pétert is, aki a politikailag nem éppen középen álló Hír Televízió bemondójaként építgeti második karrierjét. A négyszeres világbajnok 2003-ban sporthíradósként kezdett a jobboldali tévénél, majd 2005-től már a híradókban is láthatjuk.