2024. november 23. - Kelemen, Klementina

Sportot űznek a politikából

Ami régen még majdhogynem fővesztéssel járt, mára lassan divattá vált: egykori és jelenlegi sportolók tömkelege vállal szerepet a politikában. A HírExtra a politikussá vált sportolók között kutakodott.
2009. szeptember 24. csütörtök 18:02 - Gedei Szilárd
A legendás brazil labdarúgó, Romário nemrég úgy döntött, csatlakozik a Brazil Szocialista Párthoz (PSB). Azt azonban még nem árulta el, hogy indul-e a párt színeiben a következő, 2010-es törvényhozói választásokon. Ami igazán érdekes ízt ad a történetnek, az a következő: derék Romário de Souza Faria barátunk nyolc évvel ezelőtt egyszer már megpróbált betörni a brazil politikai életbe, csakhogy akkor még az igencsak konzervatív Haladás Pártjához (PP), a szocialisták esküdt ellenségéhez húzta a szíve…

…vagy a pénztárcája.

***

Sport és politika – politika és sport. Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen elkerülni, hogy a világ talán két legerőteljesebb érzelmeket kiváltó fogalma ne találkozzon egymással. A politika ráadásul ezerféleképpen szőheti át a sportot, kezdve egyes országok elkötelezettségétől egészen a sportolók esetleges színvallásáig. A HírExtra megkísérli a lehetetlent, s a honi, illetve nemzetközi sportvilág színe-javát vizsgálva – az egykori MIÉP-es és kisgazdás Fradi-szerepvállalásoktól kezdve öttusasztárjaink színvallásán át egészen Schmitt Pálig – megpróbálja bemutatni a sport és a politika kényes kapcsolatát – különös tekintettel az egykor sikeres hazai sportolók pártpolitikai elkötelezettségeire.

Sport és propaganda

Akik színt vallottak*
Hegedűs Csaba (birkózó) – Centrum
Repka Attila (birkózó) – Fidesz
Mészöly Kálmán (labdarúgó) – Fidesz
dr. Török Ferenc (vívó) – SZDSZ
dr. Gémesi György (vívó) – MDF
Gyarmati Dezső (vízilabdázó) – MDF
Glázer Róbert (labdarúgó, tréner) – MSZP
*A rendszerváltás óta
Sport és politika – politika és sport. A két fogalom kapcsolatának taglalását akár az ókortól is kezdhetnénk – unalmas és száraz történelmi fejtegetésünktől azonban inkább megkímélnénk az olvasókat. Viszont érdemes előre ugrani egészen a történelem egy szürkébb korszakához, a huszadik század második felére terpeszkedő szocializmusig, és egy szempillantást vetni az akkoriban egyértelműen propaganda célokra használt magyar sportra. Akkoriban ugyanis még nem lehetett máshogy kikerülni a politika hálójából, csak úgy, ha a sportoló (vagy művész, tudós és így tovább) fogta magát és disszidált.

A rendszerváltás után aztán a sportemberek is szép lassan öntudatra ébredtek, s mint sok magánember, ők is elkezdtek húzni valamelyik oldal felé. Nem csoda, hogy a politikai paletta színesedésével Magyarországon is egyre több aktív, vagy egykori sportoló gondolta úgy, neki is juthat valamilyen szerep a honi politikai életben.

Akiért még verekedtek is

Napjaink egyik legmegosztóbb sportolóból lett politikus személyisége természetesen Schmitt Pál. Kétszeres olimpiai bajnok vívónk (1968-ban, Mexikóvárosban, majd négy évvel később Münchenben is aranyat szerzett a párbajtőr csapat tagjaként) 1989-től elnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a keményvonalas politikába azonban csak a kétezres évek elején kóstolt bele. 2002-ben papíron függetlenként, de erős jobboldali hátszéllel szállt versenybe Budapest főpolgármesteri székéért, majd a sikertelen próbálkozás után 2003-ban egyértelmű politikai állásfoglalást téve belépett a Fideszbe.

Az, hogy mekkora vitát váltott ki Schmitt politikai szerepvállalása, talán a verekedő pólósok legendája mutatja a legjobban: a történet szerint a magyar férfi vízilabdacsapat játékosai összeverekedtek egymással, amikor megtudták, hogy Schmitt Pál lett a Fidesz alelnöke. A csetepaté persze csak akkor furcsa, ha nem tudjuk, hogy a csapat egyik fele fideszes, a másik pedig MSZP-s volt…

Öttusázó szemmel is Lehet Más a Politika

Spiró György szerint*
„Meggyőződésem, csak a véletlenen múlt eddig, hogy nagy sportolóból még nem lett valamelyik vezető állam elnöke (ahogy színészből már igen). Politikus mindenesetre már sok futballistából lett sokfelé. Ez azt is mutatja, hogy vallásvesztés idején (…) a vallással rokon szakmák felértékelődnek.”
*Spiró György: Foci-nesze (Filmvilág, 1996. július)
Hanzély Ákos, korábbi háromszoros világbajnok öttusázónk ellenben még csak ízlelgeti a politikai pályát, de annál eltökéltebben áll hozzá. Hanzély egy viszonylag új párt, a Lehet Más a Politika (LMP) törekvéseihez adja a nevét.

„Semmi különös nincs abban, hogy a témára fogékony emberek elkötelezzék magukat egyik vagy másik politikai párt irányába. Ha éppen sportmúlttal büszkélkedhetnek, akkor azzal – ez nem csak előny, hátrány is lehet. Egyéni szempontok dönthetnek abban, hogy valaki kihasználja-e az ismertségét, vállalja-e a szimpátiáját, esetleg elfuttatja-e a nevét egy politikai párttal kapcsolatban, vagy sem. Mindenkinek szíve-joga eldönteni” – osztotta meg a politikáról szőtt gondolatait a HírExtrával Hanzély, s hozzátette: ő bizony egy percig sem gondolkodott azon, hogy helyes-e volt sportolóként, sokak példaképeként belefolyni az aktuálpolitikába.

Ugyan nem tartozik szorosan a politikához (vagyis sajnos mégis), de meg kell említenünk egy másik kiváló egykori öttusázónkat, Sárfalvi Pétert is, aki a politikailag nem éppen középen álló Hír Televízió bemondójaként építgeti második karrierjét. A négyszeres világbajnok 2003-ban sporthíradósként kezdett a jobboldali tévénél, majd 2005-től már a híradókban is láthatjuk.

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Sport témában
Kijutunk-e a labdarugó világbajnokságra?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását