Hosszú lenne felsorolni azokat a civil szervezeteket, szakmai kamarákat, vagy szakszervezeteket, amik a költségvetéssel kapcsolatban mind ugyanazon a véleményen vannak: elutasítják azt. Megértik ugyan a megszorítások szükségességét, azonban a jövőjük e miatt kilátástalanná válik. Ennyire lecsökkentett pénzből a szakmai kamarák nem tudják garantálni a szakmaiságot, a szakszervezetek a munkahelyek megtartását, a civilek pedig a létüket.

De ki ezért a felelős?

Egyszerű a kérdés, de bonyolult a válasz. Ahhoz, hogy ilyen költségvetés született, kellett hét év. Mert minden a 2002-es száznapos program elfogadásával indult. Akkor Medgyessy Péter MSZP-SZDSZ kormánya végzetes ostobaságot követett el. Miután egy viszonylag jó gazdasági állapotban lévő országot örökölt, elkezdett osztogatni. Ehhez súlyos hiteleket vett föl (pedig az adósság állományunk már kezelhető szinten volt). A programot pedig mosolyogva szavazta meg a két párt mellett a Fidesz is.

Az ezután következő esztendők elvezettek odáig, hogy a begyűrűző gazdasági válság egy kiherélt országot ért. Egy normális ország normális politikusai ilyenkor összeülnek és együtt próbálják meg kihúzni a bajból szerencsétlen jószágot. Ehelyett két hatalomittas idegbeteg harca kezdődött a haldokló tetem fölött.

Megjelentek ugyan az értelmes hangok is (pl. a Reformszövetség), akik nem pártérdekek mentén gondolkodtak, mégsem tudtak kompromisszumot kialakítani. Persze ha Orbán belemegy a gyurcsányi játékba, és összeállnak, akkor abból az akkori miniszterelnök megdicsőülve jön ki (amit addigi tevékenysége miatt nem érdemelt volna meg).

Az a bizonyos előrehozott

Végül Gyurcsány lemondott. Ekkor lett volna egy történelmi pillanat, mikor az előrehozott választásokkal egy négy évre felálló kabinet kellő felhatalmazás birtokában elkezdhette volna az ország újraépítését. De nem. Ezt akkor az MSZP-SZDSZ baráti kör meghiúsította. (Ha ekkor Orbán is visszavonul a közélettől, talán lett volna lehetőség egy új választásra, de nem tette meg.) A szocialista-liberális politikusok felelőssége tehát óriási abban, hogy a béka segge alatt üldögélünk.

Ám ezután a Fidesz ment bele a játékba. Míg előtte nem is egyszer szavazott az előrehozott választás mellett, a Bajnai-kormány munkáját látva már nem erőltette a kérdést. Aljas módon hagyta, hogy a kisebbségi kabinet hozza meg kényszerdöntéseit és alkosson egy lehetetlen költségvetést. A Fidesz felelőssége tehát éppen akkora, mint az MSZP-SZDSZ-é.

Pontosan tudták, hogy egy év alatt nem lehet azokba a reformokba belekezdeni, amik életbevágóan szükségesek az ország újraélesztéséhez. Ehhez egy négy évre hatalmat szerző kormány kell. Mégsem erőlködtek nagyon, hogy ezt be is bizonyítsák. Hagyták, hogy minél jobban tönkretegye az országot a béklyóba szorított kormány.

Kevesek hozzá

Fontos látni, hogy Bajnaiék tényleg nem tudtak mást tenni. De nem az IMF miatt és nem az ország pénzügyi helyzete miatt. Egyszerűen azért, mert nincsen elég társadalmi támogatottság mögöttük, és nincsen elég idejük sem.

Egy ilyen rendkívüli rossz gazdasági helyzetben gyökeres reformokra van szükség szinte minden téren (egészségügy, közigazgatás, oktatás, stb.). Tudja ezt Bajnai is. De mivel nem képes megtenni, ezért csak a pénzcsapokat zárhatja el. Ezzel pedig nemcsak elégedetlenséget szül, de rombol is. És majd tarthatja a hátát az előre borítékolható sztrájkokért.

Megkockáztathatjuk, hogy a különféle érdekvédelmi szervezetek nem ordítanának olyan hangosan - akár ugyanerre a költségvetésre - ha négy évre előre látnának, és a kormánytól olyan garanciákat kapnának a jövőre nézve, amivel valahogy túlélnék a következő évet-éveket. De ezeket egy fél évig regnáló kormány nem adhatja meg.

Ezért van elrontva az egész. Ezért van történelmi felelőssége a szocialistáknak, a liberálisoknak és a fideszes politikusoknak is. Izgalmas dolog a hatalomért játszadozni, de ha közben elpusztul az, amin uralkodni lehetne, akkor szart se ér az egész.