Irán békés szándékainak bizonyítéka

Iránnak bizonyítania kell nukleáris programja békés jellegét - közölte Barack Obama amerikai elnök szombati, szokásos rádióbeszédében. Az erre érkező, kézenfekvő iráni reakció: vasárnap és hétfőn minden létező hatótávolságú rakétát kilőttek, „demonstráló” célzattal, „bizonyítva” békés szándékukat. Természetesen az ügy nem ilyen egyszerű, de a közvélemény nagy része csupán ennyit lát az egészből – és a következtetés a témát felboncolva sem tér el nagyon a valóságtól.

Obama bejelentésének alapja az hír volt, hogy Irán létrehozta második urándúsító üzemét, és ezt jelentette is a Nemzetközi Atomenergia-kutató Ügynökségnek (NAÜ). Közgben még az első működéséről is heves viták folynak. Amerika és Izrael vezetésével a világ számos országa attól tart, hogy Irán nem (csak) áramfejlesztésre, hanem atombomba előállítására használná az urándúsítóit - Irán ezt határozottan cáfolja. E gyanút csak megerősíti az a hír, hogy a Népi Mudzsahedek nevű ellenzéki szervezet szerint két olyan titkos nukleáris létesítménye van Iránnak, amelyben atomtöltet-gyártással kísérleteznek. A hír értékéket megerősíti az tény, hogy e szervezet számolt be először Irán atomtörekvéseiről - még 2002-ben.



Szankciók és válasz

Mindenesetre Obama beszédében újabb gazdasági szankciók bevezetésére tett ígéretet Irán ellen, és nem zárta ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem - ahogy az ügyben nyilatkozó brit és izraeli szóvivők sem. Egy ilyen nyílt fenyegetés pedig elég volt Iránnak arra, hogy hadgyakorlat címszóval tegnap rövidtávú, ma meg közép és hosszútávú rakétákat lőjön ki - a hivatalos kommentár szerint azért, hogy elijesszen minden, esetlegesen Irán ellen tervezett akciót.

Hosszútávú, atomtöltetet is hordozni képes rakéta kilövésével Irán legutóbb 2009 májusában próbálkozott - aminek szintén erős sajtóvisszhangja lett. Ez  nem segítette a felek álláspontjának közeledését. Igaz, a konkrét Shahab 3 rakétát legutóbb tavaly tesztelték, de a pletykák szerint a májusi rakéta a Shahabnak csak egy változata volt. A rakéta akár 2000 mérföldet is megtehet - így elérheti Izraelt, Európa déli részét, az amerikaiak Perzsa-öböl-beli bázisát, és Oroszország egyes részeit is - ráadásul iráni jelentések szerint teljes pontossággal érte el célját.

Irán próbálja az urándúsítást és a rakétakilövések mindennemű kapcsolatát cáfolni - annak ellenére, hogy a világ többi része akkor is összekapcsolja azt, ha nincs rá oka. Irán külügyi szóvivője, Hasszan Gasgavi szerint „nincs semmilyen kapcsolat a rakétakilövések és az ország atomprogramja között.”

Diplomáciai csetepaté

Míg Ban Ki Mun ENSZ főtitkár csupán aggodalmainak adott hangot Iránnal kapcsolatban, addig Obama nem csak hangját hallatta, hanem „rendkívül fájó” szankciók bevezetését ígérte Irán ellen, amennyiben az nem engedi be a NAÜ-t minden atomlétesítményébe.

Irán, megtámadása esetén viszont nem csak válaszcsapásokat mérne, hanem lezárná a világ egy legforgalmasabb olajútját is, a Hormuz-szorost - ami komoly gazdasági következményekkel járhat számtalan ország számára.



Mindezen események még jobban kiemelik a csütörtöki genfi találkozó fontosságát, ahol az EU-val előzőleg egyeztetett hat nagyhatalom - köztük Oroszország, USA és Kína - tárgyal majd Iráni köztisztviselőkkel. Igaz, Irán kifejezte, hogy a tárgyaláson nem kívánja szóba hozni országa atomdúsításhoz való jogát - míg Amerika főleg erre koncentrálna. Hillary Clinton, amerikai külügyminiszter szerint Iránnak „meggyőző bizonyítékokat” kell mutatnia ártatlanságára a tárgyalásokon. „Lehetőségük van teljes kivizsgálásnak alávetni magukat, ami majd felfedi a tényeket”.

„Itt semmi sem illegális” - reagált Gasgavi az amerikai vádakra: „Minden teljességgel a hatályos törvényeken alapul. Minden tevékenység átlátható (...), és készek vagyunk tisztázni a másfajta meglátásokat.” Az iráni tárgyaló-delegáció vezetője, Szajed Dzsalili eközben felszólította a hatokat, hogy „konstruktív hozzáállás szükséges a kölcsönös aggodalom feloldásához”, így ebben a szellemben érkezzenek a találkozóra - és természetesen ők is így fognak tenni.

Mivel Dzsalili Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök jó barátjának számít, így alapelvei miatt nem biztos, hogy békülékeny hangnemet üt majd meg - ugyanakkor egyetemi pályafutása miatt a józanabb iráni politikusok közé sorolják. Annyi biztos, hogy a csütörtöki találkozó kimenetele hosszú időre meghatározza majd Irán sorsát - és ezáltal a térségét is.