Egy hír mögött az ország jövője rejtőzik

A Moussa Dadis Camara által vezetett hadsereg az ellene tüntetők közé lőtt hétfőn - az eddigi adatok szerint legalább 87-en maradtak holtan az utcán. Bár a hír már körbejárta a sajtót, de hazánkban egyik orgánum sem kívánt mélyebbre ásni a történetben - pedig sokkal többet jelent a hír, mint hogy „újabb afrikai diktátor lövette halomra a tüntetőket.”

Az egész középpontjában Camara áll, aki tavaly decemberben állt katonai puccsal az ország élére, miután a szintén katonai segédlettel hatalomra jutott, majd diktatórikus uralmát ál-demokratikus alapokra helyező, évtizedek óta uralkodó államfő, Lansana Conté feltehetőleg valamelyik betegsége következtében meghalt. (Bővebben az esettel, és az ország állapotával itt foglalkoztunk.)

Bár a hatalomátvétel nem pont demokratikus keretek közt zajlott, de a nép éljenezte Camarát, akinek egyértelmű célja volt az ország jobbá tétele - úgy, hogy a nép többé ne tengődjön nyomorban. Ráadásul szavait tettek sokasága követte.

Tettek a népért

Guinea a világ legnagyobb bauxittermelője (a világ baxuit-készletének egyharmadát birtokolja), de jelentős mennyiségben importál aranyat, gyémántot és egyéb ásványkincseket is. Mégis a nép jelentős része szegénységben, annak is legnagyobb része mélyszegénységben él. Ennek egyik oka, hogy Conté nevetséges összegeket kért hivatalosan a bányászati cégektől - ám annál több vándorolt az ő, és más vezető politikusok zsebébe.

Camara első dolga volt a bányászati szerződések nyílt(!) felülvizsgálata - valamint azok bányászati jogainak felfüggesztése, akik nem voltak hajlandóak erről tárgyalni. Ezek végén jóval reálisabb összegért jutottak a bányászati cégóriások (Rusal, BHP stb.) kitermelési jogokhoz - és ezen összegek túlnyomó része ténylegesen az emberekhez vándorolt.

Azonban Camara döntései nem merültek ki a legnagyobb probléma megoldásának elkezdésével. Létrehozott egy alapot Guinea víz- és elektromos hálózatának fejlesztésére, amibe mind vezető politikusoknak, mind a bányászati társaságoknak illő volt csepegtetniük - mert ezt megkönnyítette az állammal való tárgyalást.

Camara előszeretettel használta a médiát, és nem csak saját népszerűsítésére: a Conté-rezsim emberei először vallottak a rendszerben elkövetett bűneikről kamerák előtt. Bónuszként megszűntek a rejtélyes emberrablások, valamint akciók készülnek az országban virágzó drogkereskedelem ellen is.

Politikai pálya

Az intézkedések és a módszer természetesen nem tetszett mindenkinek - azonban úgy tűnt, hogy az igazán fontos embereket meggyőzte. Bár a kizárólag puccsot és bányászati cégek elleni visszásságokat észrevevő nemzetközi szervezetek (ENSZ, AU stb.) szankciókkal és a segélyek befagyasztásával fenyegetőztek, de az ellenük felvonnuló erők sokkal közelebb álltak Guineához. Az országban még a gerincük megtartása miatt népszerű politikusok, illetve a térség béke-nagykövetének tekinthető, maximális tiszteletet kivívó Abdoulaye Wade szenegáli elnök is egy emberként sorakozott fel Camara mögött.

Végül a nemzetközi szervezetek is belátták, hogy nem rossz ez annyira, mint azt a megkurtított bányászcégek mondják, és csupán a politikai felállás átalakítására szólították fel Camara-t, aki engedett is a nyomásnak.

Az eredeti tervek szerint az alkotmányt hatályon kívül helyezték és kormány helyére egy magas rangú katonatisztekből és civil vezetőkből álló „tanácsadó testület” lépett volna - ami a tervek szerint rendbe tette volna az országot a 2010-es év végéi választásokig. Ezen Camara a polgári erőkkel kötött megállapodása szerint nem indult volna.

Azonban a nyomás hatására 2010 januárjában lennének a demokratikus választások, így tanácsadó testület sem igazán állt fel. Ráadásul Camarra az utóbbi időben kijelentette, hogy ő neki is joga van indulni a posztért, és a januári választások elhalasztását is pedzegette - ami már nem tesztet a népnek, és annak egy része tüntetést szervezett.