Nemzetközi történészkonferencia
Legalább 100 ezer lengyel ember - katonák és civilek - életét mentette meg az egykori magyar kormány azzal a döntésével, hogy 1939 szeptemberétől az 1944 márciusi német megszállásig befogadta őket - hangsúlyozta Holló József nyugalmazott altábornagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója hétfőn, egy nemzetközi történészkonferencián.
2009. szeptember 29. kedd 06:41 - HírExtra
A Lengyelország német és szovjet lerohanásának, a lengyel menekültek magyarországi befogadásának 70. évfordulója alkalmából rendezett programsorozat, a Lengyel Szeptember egyik központi eseményeként a Hadtörténeti Intézetben történészkonferenciát tartottak és kiállítást nyitottak meg a lengyel nagykövetség és az intézet közös szervezésében.
Holló tábornok előadásában felidézte, hogy az akkori magyar kormány megtagadta a náci Németország és csatlósa, Szlovákia kérését a Lengyelországot megszálló német és szlovák haderő átengedésére, majd pedig nagylelkűen befogadta a német-szovjet harapófogóba került Lengyelországból az akkori közös határon át érkező több tízezer menekültet. A magyar hatóságok a rendkívüli német nyomás ellenére egyetlen lengyel állampolgárt sem szolgáltattak ki, a menekültek zöme az 1944. március 19-i német megszállásig Magyarországon át Nyugatra távozott, és csatlakozott a Hitler ellen szerveződő lengyel légiókhoz.
A polgári menekültekkel a Belügyminisztérium 9. osztálya foglalkozott id. Antall József irányításával, míg a katonai menekültekkel való törődés a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya, illetve annak vezetője, Baló Zoltán ezredes feladata volt. A hivatalosan internált menekültek sorsa nem emlékeztetett fogságra. Magyar államsegélyt kaptak, a táborokból szabadon kijárhattak, munkát vállalhattak, s ingyenes egészségügyi ellátásban részesültek.
Andrzej Przewoznik államtitkár, történész, a lengyel Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke, a téma szakavatott kutatója kiemelte, hogy a magyar kormány szakszerűen és gyorsan megoldotta a feladatot. A szovjet hadsereg lengyelországi bevonulását, 1939. szeptember 17-ét követő két héten belül felálltak Magyarországon a megfelelő intézmények a menekültekkel való foglalkozásra. Létrejöttek a legális és titkos, konspirációs lengyel struktúrák, megszerveződött a mindennapi élet, oktatás, egészségügy, lelki gondozás. Kialakult a magyar és lengyel hatóságok együttműködése, akadálytalanul zajlott a katonai menekültek evakuálása Nyugatra.
A menekültek pontos számáról eltérő adatok vannak forgalomban, szakemberek ezt legkevesebb 72 ezerre, legfeljebb 120 ezerre becsülik. Közülük 1944 nyarán még mintegy 20 ezren tartózkodtak Magyarországon. Az itt meghaltak vagy megöltek számát 350-re becsülik. A német megszállás után sok lengyel menekültet koncentrációs táborokba - főképp Mauthausenba - hurcoltak, nem keveset pedig később a szovjet titkosrendőrség, az NKVD tartóztatott le és deportált a Szovjetunióba.
A kiállítást, mely többnyelvű tablókon szemlélteti az egykori eseményeket, s amelyen láthatók az egykori menekültek egyes fegyverei, egyenruhái is, Joanna Stempinska lengyel nagykövet nyitotta meg. Jelen volt Czukor József, a Külügyminisztérium szakállamtitkára és a lengyel szejm nemzeti és etnikai kisebbségügyi bizottságának küldöttsége is.
A Lengyel Szeptember programsorozat hivatalos záróünnepségét hétfő este tartják az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Forrás: MTI