Üstökösként tört be a magyar közéletbe a Lehet Más a Politika elnevezésű formáció. Ez persze nem volt véletlen, hiszen a jelenlegi parlamenti pártok húsz év alatt olyan mélyre vitték az ország gazdaságát és társadalmának erkölcsi érzékét - és úgy teljességében azt, amit politikai stílusnak nevezhetnénk - hogy azt elrettentésül kellene tanítani minden demokráciát választó államban.

Hogy ebben kinek milyen százalékban volt felelőssége, most ne firtassuk: a lényeg, hogy a magyar társadalom összességében nézve rendkívül elégedetlen a parlamenti pártok teljesítményével. Ez jól látszik a politikusok népszerűségi mutatójából, ami évek óta nem megy (még a legnépszerűbbek közt sem) 50 pont fölé.

A szakadék

Az LMP sikere persze nem csak a politikai elitből való kiábrándultság volt. A párt jól vette észre, hogy a politikai életben meglévő szakadék nem a „jobb” és „bal” oldal között, hanem a globális nagytőke és a társadalom középső, illetve alsó rétegei között húzódik. Ezt keményvonalas baloldalisággal közelítette meg, keményen szembemenve az uralkodó elitnek azzal az opportunista hozzáállásával, hogy minden döntést a nagytőke érdekeinek kell alárendelni.

Másfelől sikerük természetesen betudható az SZDSZ liberalizmusnak hazudott közel egy évtizedes látszatpolitikájának is. Az LMP mint nemzeti liberális csoport remekül fogta meg az SZDSZ szavazóit. Az EP-választáshoz mindezen okok elegendőnek bizonyultak. A gondok azonban csak most kezdődnek.

Idealistákból politikusok?

Az LMP egy rendkívül idealista, már-már naiv alakulat, mely a kifejezetten sikeresen működő Védegyletből vált ki, és alakult párttá. Ám míg idealizmusuk egy ideig segítette őket az előrejutásban, addig a mostani választáson éppen ez lehet a vesztük. Jó példa erre a most ősszel megtartott tisztújító kongresszus. Itt elkövették azt a hibát, hogy nem választottak elnököt. A HírExtra információi szerint azért, mert senki nem akarta elvállalni és mert a párton belül egyszemélyként kimelekedő elnöki tisztséget nem tartották elég demokratikusnak. Akár ezek voltak az okok, akár nem, ezzel minden bizonnyal kiírták magukat a jövő Parlamentjéből.

Egy párt akármilyen extraliberális, gigakedves és tényleg a legdemokratikusabb, akkor sem működhet vezér nélkül. Egy párt nem az ország, nem kell hogy mindenképpen a demokrácia ideájának minden szabályát betartsa. Ha így lenne, akkor olyan bürokratikussá válna, ami már a létét veszélyeztetné, hatékonyságát és lendületét pedig hamar elveszítené.

Vezér nélkül

Ha viszont egy párt fél vezért választani az nem alkalmas arra, hogy pártként működjön. Mert akármennyire is demokráciának hívjuk a jelenlegi állami berendezkedést, az országot egy kormányfőnek nevezett ember irányítja. Végső soron ez a személy felelős a kormány működéséért. Ha az LMP nem tud pártelnököt választani, akkor miért gondoljuk, hogy képes lenne egy miniszterelnököt kiállítani? (Hiszen nyilván minden pártnak az a célja, hogy megnyerje a választást és kormányra kerüljön.)

De ugyanúgy gubanc, ha egy pártban senkiben nincs annyi ambíció, hogy elvállalja a pártelnöki posztot. A hatalom a demokráciában elvileg megosztott, mégis egyének birtokolják egyes részeit. Ez komoly felelősséggel jár, amit minden leendő politikusnak el kell tudni viselni, ha éppen rá kerül a sor. Ha azonban az LMP-ben már a pártelnökséget se vállalja senki, akkor hogyan gondolhatjuk, hogy a nagypolitika csatamezején megállja majd a helyét?

Persze elképzelhető, hogy az LMP politikusai tisztában vannak saját amatőrségükkel és ezért nem mernek egyetlen személyt sem a „párt arcaként” kiállítani. Ez megint a szegénységi bizonyítvány jele. Hiszen a vezér nem csak hatalmat tart a kezében, de szimbolikus jelentőségű.

Vannak lehetőségek

Ha Szabó Tímea lenne az elnök akkor a rendkívül vonzó, fiatal hölgyre lehetne építeni egyfajta stíluskampányt (amivel 1990-ben a Fidesz is sikeres volt: Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!). Ha Schiffer András vezetné a pártot, akkor programjuk komolyságára, ha Ivády Gábor, akkor a szabadelvűségre és az emberközeliségre irányulhat a kampány. A sor persze még folytatható lenne, de egy biztos: főtengely nélkül szétesik a szekér.

Pedig nagy szükség van egy (több) új pártra a nagypolitikában. Az MSZP, a Fidesz és az MDF be fog jutni az Országgyűlésbe újoncként a Jobbik is el fogja foglalni helyét a Parlament szélsőjobboldalán. Ám az LMP mint nemzeti liberális tényező csak jót tenne a magyar demokráciának. Főleg, hogy könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy az LMP lehet a mérleg nyelve egy ötvenszázalékos vagy akár egy kétharmados többség létrehozására.

Ehhez azonban fel kellene nőniük saját szerepükhöz. Hiába szimpatikusak azok a megnyilvánulások, amiket tesznek, a politikai nemcsak nyilatkozatháború. Meggyőző személyek kellenek hozzá. Ez LMP azonban egyelőre csak meggyőző személyek masszája.