Az űrturizmus

A „valódi” űrturizmus meghonosításában is orosz kezek segédkeztek. Pontosabban a Szojuz űrhajók juttatják el az élményre vágyókat a Nemzeközi Űrállomásra. Az utazásokat a már emlíett Space Adventures Ltd., és az Orosz Szövetségi Űrhivatal, a Roszkoszmosz szervezi. Az első három turista 20 millió dollárért utazott, az árak azonban mára emelkedtek.

Már olyan gépekkel is az űrbe lehet jutni, melyek csak tursiták utaztatására szolgálnak. Ez az egyesült államokbeli Vigin Galactic cégnek köszönhető. Az első magán-űrrepülőgép építésének lehetőségét a Scaled Composites nyerte el. Így született meg a SpaceShipOne. A gép már 2003-ban megkezdte a próbafutásokat, 2004 áprilisában meg is kapta az engedélyeket az amerikai közlekedési minisztériumtól a felszállásra.

A gép kifejlesztése és megépítése éppen annyiba került, mint kezdetben egy orosz űrkiruccanás. Azaz 20 millió dollárba. Ennek egy részét a megnyert pályázatból, illetve díjból (Ansari X-Prize), másik felét a Microsoft vagyonából a társtulajdonos Paul Allen fizette.

A SpaceShipOne úgynevezett szuborbitális repülőgép. A vele utazó három ember (pilóta, két utazó) csupán pár pecig tartozkódhat az űrhatáron, ugyanis a tolóereje nem megfelelő a tartós keringés beállításához.

Mivel az említett repülőgép még alacsony Föld körüli keringést sem képes elérni, így az általa utazók nem kerültek fel a hetes listára. De nincs messze, hogy valóban orbitális pályára lépjenek magánemberek. A SpaceShipTwo ugyan még csak hasonló teljesítményre lesz képes, mint az egyes verzió, mégis olyan fejlesztéseket hajtottak végre a konstrukción, mely kiindulóalapot teremthet a jövőbeni valódi űrtúrázáshoz.

Amikor nem lesz kiváltság

Ha figyelembe vesszük a technika és a technológia fejlődését az utóbbi ötven évben, könnyen megjósolhatjuk, hogy a nem is olyan távoli jövőben az űrturizmus akár a mindennapi ember szórakozása lehet. Százötven évvel ezelőtt még senki nem hitte, hogy az ember egyáltalán a levegő ura lehet. Ferdinand von Zeppelin gróf (léghajó) és a Wright fivérek (első működőképes repülő) azonban megmutatták, hogy az ember szabad lehet, akár a madár.

Ötven évvel ezelőtt a hidegháború korában, az űrverseny a nyugati és keleti tömb katonai erejét szimbolizálta. Erőt, költségeket nem kímélve dolgoztak azon, hogy embert juttassanak az űrbe. Megtörtént. Sőt, az ember a Holdra lépett.

A 21. században már több példa volt magánjellegű űrugrásokra, illetve látogatásokra. Ahogy bő húsz évvel ezelőtt a mobiltelefont is csak a legmódosabb réteg engedhette meg, így van ez ma az űrturizmussal. Elképzelhető, mi több nagyon valószínű, hogy az elkövetkezendő ötven-száz évben az emberiség olyan mértékben fejlődik technikailag, hogy akár mi, közemberek is bepillantást nyerhetünk a tágas végtelenbe, vagy akár másik bolygóra léphetünk. A SpaceShip program keretében például már 20.000 dollárért is lehet ugrást tenni.

Hosszabb táv – etikai, erkölcsi kérdések

Többen mondják, hogy a jövőt megjósolni lehetetlen. Mégis évtizedekkel, századokkal ezelőtt egyes szabadelvű gondolkodóknak, íróknak sikerült olyan tudományos-fantasztikus munkákat alkotniuk, amiből ma már kihagyhatjuk a fantasztikus tagot. Tehát a haladást és az adott feltételeket figyelembe véve, szaktekintélyek véleményére támaszkodva mégis csak lehet valamiféle képet festeni.

Az elmúlt hetek, hónapok az űrkutatásban is jelentős felfedezéseket hoztak. A Holdon és a Marson is található víz, vízjég formájában. A kérdés már régóta foglalkoztatta a tudományos életet. Égi kísérőnk esetében a cél nem más, mint egy olyan bázis létrehozása, ahol az ember nem csupán egy lépés, vagy egy rövid holdjárós utazás erejéig lehet, hanem akár hosszabb távon is. A víz az emberi- és egyáltalán az élet alapvető feltétele. Oxigént lehet kinyerni belőle és a szervezetnek is a legfontosabb eleme. Hosszabb távon a Marsprogram is erre rendezkedik be.

De innentől vajon mekkora ugrás embercsoportok, városok, országok, embertömegek kitelepítése? Vajon az embernek veleszületett joga, hogy más bolygókat is birtokba vegyen? Ha arra gondolunk, hogy a sci-fikben az olyan fajokat, melyek „lelaknak” más világokat, mindig rossz színben tűntetünk fel, akkor azt diktálja az alapvető erkölcs, hogy ez nem helyes. Persze lehet azon is morfondírozni, hogy mi van akkor, ha nem parazitaként élünk egy bolygón, hanem szimbiózisban vele. Itt pedig egyből felmerül a mai ember-Föld kapcsolat. Ezek persze csak teóriák, jóslatok, de legfőképpen kérdések. A válaszokat csak a jövő tudja.