A feltáráshoz, kitermeléshez szükséges technológiát az említett cégek birtokolják. A közhiedelemmel ellentétben ezeket a technológiákat nem szokás adni-venni a világpiacon, minden cég féltve őrzi az expenzív fejlesztéseit. Ezen cégek nélkül a gázvagyon akár évtizedekre is a föld alatt maradhatna, miután egy állami kitermelésnek nem csak pénzügyi, hanem technológiai akadályai is lennének.

A belső fogyasztás kielégítésére Magyarország olcsóbban kaphatná a gázt a koncessziót birtokló cégektől, mint az eddigi forrásoktól. Kiemelném, hogy mire a komolyabb kitermelés beindulhat 2015 környékén, igen kicsi a valószínűsége, hogy a jelenlegi, a recesszió okán nyomott világpiaci ár megmaradjon. Sőt, addigra igen komoly árnövekedés várható a kimerülő – és az új feltárásokkal csak részben pótolt – mezők termeléskiesése miatt; olyannyira, hogy akár a jelenlegi ár megtöbbszöröződése sem elképzelhetetlen.

A kitermeléshez szükséges infrastruktúra, az új vezetékrendszerek és tározókapacitások kiépítése már önmagában is igen komoly gazdaságélénkítő hatással bírna. Két példa: a kitermelés, valamint a hozzá kapcsolódó logisztika és a jövőben kiépülő iparágak (LNG, petrolkémiai ipar) munkahelyeket teremtenének, a kapcsolódó K+F szektor fejlődése pedig komoly tényezőként jelenhetne meg a nagyrészt szolgáltatásra épülő, monokultúrás gazdasági struktúrában.

A feketeleves

Mindezen előnyök említése mellett azonban nem lehet elhallgatni, hogy a nem-konvencionális gázkitermelésnek komoly akadályokkal kell megküzdenie. Jelenleg a projekt 6 fúrt kútnál tart, s 2011-ig további 3 fúrás következik: a Földeák-1, melyet a Falcon, illetve további kettő, melyet az Exxon, illetve a MOL jegyez. Makó- Nyugaton a MOL és az Exxon működik együtt, Makó- Keleten pedig a három cég közösen folytatja a kutatásokat. A fúrások pozitív kimenetele esetén a MOL 2012 utánra prognosztizálja a kitermelés kezdetét, melynek felfuttatási volumene egyelőre még kérdéses. Fontos megemlíteni a Békés és Derecske medencéket is; itt egyedül a MOL kutat, míg a Dráva és Zala medencékben a horvát INA-val kezdhetnek közös fúrásokat. Ezzel egyúttal a NETS (New Europe Transmission System – Új Európai Szállító Rendszer) keretében az Adriáig húzódó, a közép- és kelet-európai rendszereket egyesítő gázvezetéket is előkészítenék, melyhez a makói termelés szervesen kapcsolódna.

A kitermelés – új bányászati képzés

A nem konvencionális gáz lényegesen bonyolultabban – pl. különböző rétegrepesztési eljárásokkal és/vagy vízszintes kútfúrási technológiával – termelhető ki, mint hagyományos, nem szeparáltan elhelyezkedő társa. A fúrások során rendszerint mostohák a körülmények, köszönhetően annak, hogy a Kárpát-medence területén a földkéregben lefelé haladva kétszer gyorsabban nő a hőmérséklet, mint Európa más részein. Miután bizonyos hőmérséklettartományok felett már igen drága mérési eljárásokat kell alkalmazni (pl. feltöltéses nyomásemelkedés mérés), a költségek nem egyszer meghaladják a prognosztizáltakat. Így a következő évtized közepére tervezett komolyabb mennyiségű kitermelés célja is kissé optimista, és a fosszilis energiahordozók magas világpiaci árát, valamint a fejlesztési projektek töretlen lendületét feltételezi. Ez a lendület, mely 2009-ben a válságnak és a mélyrepülésben lévő energiaáraknak köszönhetően világszinten tört meg, a makói projektet nem viselte meg, így borúlátásra nincs ok; öt éve még a jelenlegi eredményeket sem merték volna prognosztizálni, s maga a kitermelés is felgyorsítja a vele párhuzamosan haladó technológiai kutatásokat és fejlesztéseket. Makó egyben újabb esélyt is jelenthet a mára szinte teljes mértékben eltűnt magyar bányászképzésnek, hiszen a felduzzadó iparág két kézzel kap majd a szakemberek után.

A profit

Fontosnak tartom hozzátenni, hogy a nem-konvencionális gáz várhatóan a jelenleginél háromszor magasabb világpiaci ár mellett lesz igazán versenyképes. A földgáz LNG (Liquefied Natural Gas – cseppfolyósított földgáz) változata, melyre további költségként rakódik a cseppfolyósítási eljárás és a logisztika, még lassabban válik rentábilissá. Mindezek ellenére Magyarország hosszútávú terveiben mindenképpen szerepelnie kell az LNG-nek; egyrészt Horvátország közelsége, és ez irányú fejlesztéseinek megléte (Adriatic LNG, terminál Krk-szigetén), másrészt az orosz gázexporttól izolált országok piacára való betörés lehetősége miatt. Egy kiépült vezetékrendszer előnye egyben legnagyobb hátránnyá is válhat, amennyiben a hálózatot a konkurencia is használhatja. A felsorolt regionális, sőt akár geopolitikai előnyök mellett az ellátásbiztonság kérdése sem elhanyagolható. Országunk önellátóvá válna, idővel teljes mértékben függetlenítve magát az importgáztól, mely nagyrészt tőlünk keletről, nemegyszer megbízhatatlan csatornákon át érkezik – gondoljunk csak a közelmúlt orosz-ukrán gázkrízisére. Erre az aszimmetrikus helyzetre a Nabucco sem nyújt végleges megoldást (a Déli Áramlatot nem is említeném itt), hiszen egy politikailag instabil, és igen erős orosz befolyással átitatott térségre (Közép-Kelet) alapozza az ellátást. E területre a világhatalommá váló Kína is szemet vetett, dacára mesés szénvagyonának, melynél csak növekvő energiaéhsége nagyobb. Ezen a másodhegedűs erőpozíción az Afganisztánban állomásozó NATO kontingens sem tud változtatni, ráadásul az egyetlen szuperhatalom, az USA nem vállalta Grúzia miatt a konfrontációt Moszkvával. Márpedig a Kaukázus politikai stabilitása kétségtelenül elengedhetetlen a közép-keleti gáz biztonságos Európába juttatásához.

A konklúzió

A makói projektet komolyan veszélyeztetik a belpolitikai feszültség által generált, nem egyszer demagógiába hajló, a potenciális felhasználhatóságról, a kitermelésről, valamint az ebből származó profit újraelosztásáról szóló nyilatkozatok, vélemények. Ahhoz, hogy a gázvagyon kérdését a helyén tudjuk kezelni, fontos lenne egy széles körű politikai konszenzus megteremtése, melyre sajnálatos módon a közeljövőben vajmi kevés remény van. A földgázvagyonnak nem szabad aktuálpolitikai csörték áldozatává válnia, s meg kell óvni attól is, hogy bármely oldal kizárólagosan ragadja magához a kezdeményezést, a döntés jogát. A magyar politikának ragaszkodnia kell az európai normákhoz, távol tartva magát az orosz energiapolitikai modelltől, ahol a xenofóbia miatti befektetői bizalmatlanság, valamint a külföldi K+F tőke elüldözésének mérgező gyümölcse mostanában érik be. Oroszország ugyanis az olajmezők kimerülése miatt kieső termelés helyére fejlesztések és kutatások híján csak komoly késéssel tud új kapacitást beállítani; az erőltetett, elavult technológiájú kitermelés a nagy gázmezőiket is az összeroskadás szélére sodorta; a vezetékrendszer pedig az üzembiztonság határait feszegeti. Mint látható, az öncélú, demagóg energiapolitika még egy ilyen gigantikus készletekkel rendelkező energia-nagyhatalom esetében is súlyos következményekkel jár.

Az elkövetkező évtizedek központi kérdése világszerte az energia- és ellátásbiztonság lesz. Ennek hazánkban igen komoly szeletét a makói gázvagyon teszi majd ki, így mindenkinek közös érdeke, hogy azt a kincset, amit a természet évmilliókon át munkált ki a lábunk alatt, megőrizzük magunknak és az utódainknak. Ehhez pedig olyan társadalmi konszenzus szükséges, mely nem hódol be rövidlátó, kisstílű politikai érdekeknek.