Miután hat évtizeddel ezelőtt, az olajos fémreszeléktől még frissen lucskos Kalasnyikov első tesztlövései végigcsattogtak a Moszkvát környező erdőségekben, a proletárforradalom ikonikus gépkarabélya világkörüli útra indult. Szívósságáról és megbízhatóságáról ugyanolyan legendák születtek, legyen az a fagyos sztyeppék kietlen rónasága, a párás zöldpokol, vagy a lángoló homoktenger, Kalasnyikov tábornok faberakásos acéltolla mindenütt ugyanolyan jól fogott, ahol szabadságharcot kellett írni a kizsákmányolás ellen. Mily ironikus, hogy a mai napig orosz állami kézben lévő céget végül is nem valami sötétben bujkáló piszkos ellenforradalmár röpíti a levegőbe, hanem az egykori Szovjetunió túlzott ˝nagyvonalúsága˝, hovatovább az orosz maffia – homályos kapitalista műszóval élve – csődeljárási kezdeményezése.

Kommunizmusban segély, demokráciában üzlet

A dicsőséges szovjet években, az orosz vezetés olyan bőkezűen osztogatta a fegyver gyártásának licenszét, mint hős hajóskapitány az evezőt, azoknak a fuldokló testvérországoknak, akik felett vészesen összecsapott az imperialista ár. Ennek persze nem sok köze lehetett az önző pénzkereseti motivációhoz, a népek felszabadítása ideológiai kötelezettségből történt, ahogy történik is a mai napig, de ennek már demokrácia a neve, és dollár milliárdokat keresnek rajta.

A Varsói szerződés hatályon kívül helyezésével egy időben elméletileg az orosz fegyverek külföldi gyártási jogainak is le kellett volna járni, ám az időközben elvtársból üzleti partnerré avanzsált fegyverkészítők egyszerűen tovább folytatták a Kalasnyikov-klónok tömeggyártását.

Az oroszok nem tűrnek, az oroszok harcolnak

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2007-ben a gépkarabély 60. születésnapján keserűen így fakadt ki: „Egyszerűen nem tolerálhatjuk tovább azt a helyzetet, hogy a világon előállított Kalasnyikovoknak mindössze 10 százalékát gyártják legálisan” – tesszük hozzá azért nem, mert az árnyék AK-k hatalmas falatot hasítanak az egyébként is visszazuhant orosz fegyverexportból, ami a 2007-es 10.8 milliárd dollárról 3.5 milliárdra bukfencezett vissza, összesen egy év leforgása alatt.

„Ezt nem tűrhetjük. Ez ellen harcolnunk kell” – folytatta Lavrov, mielőtt Oroszország valóban az ENSZ-ig vitte volna a kérdést, ahol azonban kevés hajlandóságot mutattak a piac megregulázására, lévén hogy a földtekén harcoló békefenntartó erők helyi szövetségeseiknek zöme is Kalasnyikov „hamisítványokkal” küzd a demokráciáért. Más-más külső, és a klasszikus, de hatékony szerkezet egyezéseiről van szó, legyen az a rendszer, vagy épp amivel megvédik.

Orosz tulajdonú fegyvereket adtunk Amerikának?

A magyar adaptáció nem csak szerintünk sikerült jobbra, mint az eredeti, az AMD-65 deszantos gépkarabély elülső markolata és futurisztikus csőtorkolata az Amerikai Egyesült Államok tetszését is elnyerte, olyannyira, hogy 2006-ban ezt rendszeresítették az afgán rendőrség soraiba. A hivatalos magyar gyártó már nem létezik, összesen annyit lehet tudni, hogy Amerika a tervezett 55,600 darabnál jóval többet juttatott Afganisztánba egy külföldi fegyverprogram részeként – írta 2007-ben a New York Times.

Afganisztánban jelenleg a szlovén, és a kínai változatokat is használják. A poszt-szocialista országok felhalmozódott fegyverkészleteiket vagy áruba bocsátották, vagy eladományozták, a kínálatra ráülő USA Afganisztánon kívül Irakban is terített – anélkül, hogy egyetlen centet fizetett volna Oroszországnak, aki a Kalasnyikov márka jogos tulajdonosának tekinti magát, annak összes létező változatával együtt.

Csődeljárás

Az amerikaiak fegyverpiaci ármányai után, most maga a Kalasnyikov oroszországi gyára is krízisbe került. Az Izhevsk-i központtal rendelkező Izhmash Arms cég a Der Spiegel értesülései szerint már így is több csarnokát kényszerült bezáratni, miután a világgazdasági krízis során az állami megrendelések is visszaestek. Emellett az Izhmash Arms ellen most még egy olyan relatíve ismeretlen cég is csődeljárást indított, amely hivatalosan nem is áll üzleti kapcsolatban a fegyvergyárral.

A háttérben egy szövevényes körbetartozási ügy áll, melynek révén a Gremikha vállalat kényszerfelszámolást kezdeményezhet az Izhmash Arms ellen, mivel 265 ezer dollárnyi kintlévőségét többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült behajtania. A dolog igazán érdekes része az, hogy a felperes Gremikha tulajdonosa egy kétes hírű politikus, a Liberáldemokrata Párt (LDPR) helyi vezetője, Andrei Markin. Markin jól menü üzletember, 2007-ben került politikai posztjára, ám pártbeli riválisai azt állítják, hogy előtte az alvilági körök aktív tagja volt ’Markel’ néven – írja a Der Spiegel.

Az LDPR-nek sem ez lenne az első maffiaügye, 2007-ben például egy olyan arcot kívántak jelöltetni az orosz Állami Dumába, akit a brit rendőrség és a Scotland Yard is körözött, miután a radioaktív polonium-210-el gyilkolta meg az orosz titkosszolgálat egykori tagját Londonban. Andrei Markin személyében, alighanem emberére akadt az aktív nyugdíjas éveit töltő Mihail Kalasnyikov úr is…