Lehull a lepel az OKM-botrányról
Perdöntő részletek jutottak birtokunkba a február óta zajló korrupciós botrányból az oktatásügyi tárcánál. Havas Gábor, a Romaversitas Alapítvány egykori elnöke vall eltűnt milliókról, törvénytelen versenyeztetésről és a szocialisták elárult esélyegyenlőségi ügyéről.
2009. október 3. szombat 08:29 - Tatai Gábor
Borovszky Tímeát, az oktatási tárca esélyegyenlőségi főigazgatóságának felfüggesztett vezetőjét csalással, vesztegetéssel és korrupcióval vádolja a Budapesti Nyomozó Ügyészség. A kedden gyanúsítottként beidézett Borovszky-t még februárban vádolta meg Nagy Attila, az OKM zászlaja alatt futó Katapult Mentorprogram igazgatója. A vádpontok alapján Borovszky-t azért akarják elmarasztalni, mert 2007-ben - állítólag - hivatali helyzetével visszaélve utasította a Hallgatókért Alapítvány képviselőjét, hogy a Nagy Atilla irányítása alatt működő Katapult Mentorprogram juttasson 5 millió forintot a Romaversitas Alapítványnak a tárca költségvetési pénzeiből. A homályos üggyel kapcsolatban Havas Gábort, a Romaversitas egykori igazgatóját szólaltatjuk meg.
A lassan 8 hónapja zajló ügyben a vádlottként érintett, jogász végzettségű Borovszky eddig egyetlen alkalommal sem nyilatkozott a sajtónak. A keddi tárgyaláson sem tett vallomást, egyedül panasszal élt az ügyészség felé – holott vádat is emelhetett volna, adja tudtunkra Havas, aki szerint botrányos az OKM felső vezetésének hallgatása. Az OKM-nek a belső vizsgálat alapján ismernie kell a Borovszky-t illető vádak hamisságát. Abban, hogy a minisztérium most mégis miért hagyja Borovszky-t meghurcoltatni, Havas politikai megfontolásokat lát. A történetet részletesen ismertetjük.
Első felvonás: 45 millió forintnak lába kél?
2007 végén az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak jelentős maradványpénzek álltak a rendelkezésére az éves költségvetésből, amit a Katapult Mentorprogram számára, a szokásos 30 millió forinton kívül, 45 milliós rendkívüli juttatásként folyósítottak - állítja Havas. Az összeget a hátrányos helyzetű egyetemisták segítését célzó mentorprogram fejlesztésére kellett volna költeni, melynek keretei között meg kellett vizsgálni a jelenlegi rendszer sikerességét és esetleges hibáit. 2008 májusára még semmiféle ilyen kimutatás nem létezett, holott a vonatkozó jogszabály szerint a Katapultnak a pluszpénzt 2008 június 30-áig el kellett volna költenie.
Ekkor jutott az esélyegyenlőségi főigazgatóság tudomására, hogy a Katapult májusban még a programban résztvevő mentorok fizetését sem tudta rendezni, dacára annak, hogy több mint kétszer annyi pénz állt a rendelkezésére, mint általában – mondta el Havas. Borovszky Tímea és kollégája Sárközi Gábor belső vizsgálatot kezdeményezett, melynek során több pénzügyi szabálytalanságot és problémát is feltártak Nagy Attila programjával kapcsolatosan, ám mivel Borovszky-éknak nem állt hatáskörükben hogy a szabálytalanságokat teljes mélységükben feltárják, csupán egy feljegyzést készítettek, amelyet eljuttattak az OKM ellenőrzési főosztályára.
Havas szerint a főosztály ezt követően valamiért elfektette a feljegyzést és egyáltalán nem foglalkozott a témával, ám az így időt nyert Nagy Attila - "legjobb védekezés a támadás" alapon - akcióba lendült Borovszky ellen.
"A februárban már gyanúperrel élő Nagy Attila állításait – teljesen abszurd módon – „az ügyészség és az OMK is kvázi objektív tényként kezelte, már az ügy legelejétől kezdve” – nyilatkozta a HírExtrának a Romaversitas egykori igazgatója.
Második felvonás: Nagyot ˝nagyon nyomják˝
2008 április közepén – a maradványpénzek elköltésének lejárta előtt összesen másfél hónappal – Nagy Atilla megkereste a Romaversitas igazgatóját, Havas Gábort, akit arra kért, hogy az Alapítvány készítsen a Katapult Mentorprogram sikerességéről egy tanulmányt, ám Havas Gábor azzal válaszolt neki, hogy „köszönöm én ezt nem vállalom, mert ilyen határidőkkel ezt a munkát lehetetlen elégségesre megcsinálni”.
Nagy Attila korábban az ügyet úgy próbálta meg beállítani, hogy „óriási nyomás nehezedett rá” az esélyegyenlőségi főigazgatóság vezetőasszonyának részéről. „Na, most ehhez képest, ő (Nagy Attila – a szerk.) engem elkezdett rábeszélni, hogy nem kell azt a határidőt betartani, formálisan majd úgy csinálunk, mintha be lett volna tartva, de valójában a tényleges teljesítés ráér később is” – mondta el nekünk Havas, aki csak ilyen feltételek között vállalta el a rábízott munkát.
„Ennél jobb ziccert nem adhattam volna neki, hisz’ ettől a pillanattól kezdve azt mondhatta volna a Borovszky-nak, hogy: sajnálom én felkértem, de nem vállalta el˝ - emlékezik Havas, ám Nagy Attila nem kapott a kínálkozó alkalmon. Ha valóban akkora nyomás nehezedett Nagy Attilára, akkor vajon miért várt egészen 2008 áprilisának közepéig, holott a pluszpénzt elvileg már 2007 végén megkapta – teszi fel a kérdést Havas, akivel Nagy – saját maga állítása szerint – a győzködés közben is közölte, hogy csak azért van a kutatási megrendelés, mert Borovszky őt annyira nyomja. „Na, most erről szó sem volt” – mondta Havas.
Harmadik felvonás: törvénytelen versenyeztetés?
Mit állapított meg a Romaversitas tanulmánya?
Az elkészült tanulmány megállapítja, hogy a hátrányos helyzetű egyetemi hallgatókat segítő Katapult Mentorprogram célzottsága messze nem elég kielégítő. A programba kerülő 25-50 plusz pontos előnnyel vág neki az egyetemi felvételinek, ám a kedvezményezettek körének heterogén voltából fakadóan a plusz pontra olyan is jogosult, akiknek az hátrányos helyzetűek körében az átlagosnál magasabb szinvonalú oktatásban részesült az általános és középfokú tanulmányaik során. Havas szavaival élve: „nagyon nagy része a társaságnak abszolút gördülékenyen, mondhatni királyi módon jutott el az érettségiig”. A program egyedül a pluszpontok számában differenciálja a résztvevők szociális hátterét, és így a legrosszabb helyzetűek az indokoltnál jóval kisebb arányban kerülnek bele. „Voltaképpen a halmozottan hátrányos helyzetű csak a negyede a részvevőknek” – mondja Havas. A program másik szarvashibája maga a mentor, aki arra hivatott, hogy az egyetemi oktatásba kerülő kedvezményezettet segítse az intézménybe való beilleszkedésben: „Na most a társaságnak az a része, amely igen kiváló intézményekben, igen magas szintű oktatásban részesült, és láthatóan jól tudta menedzselni magát, annál nem valószínű, hogy pont arra lenne szükség, hogy valaki segítsen neki felvenni a tantárgyakat. Készültek interjúk a program résztvevőivel, akik pár esetben saját maguk mondták el, hogy bizony erre semmi szükségük nincsen, ő ezt megoldja magának” – mondta el Havas.
Ezután a Romaversitas a Katapult Mentorprogrammal közösen megegyezett a hivatalos szerződés szövegében, amit aztán a Romaversitas képviselője három példányban aláírt, és amit Havas személyesen vitt a Katapult irodájába. Itt - Havas saját elmondása szerint - a szerződést egy Iszály Balázs nevű alkalmazott vette át azzal, hogy az iratot továbbítja Nagy Attilának, aki az aláírt szerződést néhány napon belül egy példányban postázza a Romaversitasnak. „Ez a példány hozzánk soha nem érkezett meg” – tehát a kutatásról hivatalos, érvényes szerződés soha nem létezett
Valószínűleg azért nem, mert - Havas tudomása szerint - törvényes pályáztatást sem írtak ki soha a Katapult sikerességét vizsgáló tanulmánnyal kapcsolatban. Szó szerint idézzük: „Azt a finomságot tudom ehhez mondani, hogy nekem, amikor tárgyaltunk az egészről, a Nagy Attila azt mondta, hogy csináljak kutatási tervet, hozzá egy árajánlatot, és szerezzek be még kettőt, - ilyen haveri alapon mástól - amely rosszabb kondíciókat tartalmaz, mint az enyém. Mondtam neki, hogy ez nem az én dolgom, ha ő versenyeztetni akar, mint megrendelő, akkor szerezzen be ilyen árajánlatot magának. Persze lehet tudni, hogy az ilyen fajta álversenyeztetés ma általános gyakorlatnak számít Magyarországon” – mondta el Havas a HírExtrával való beszélgetésekor.
2008 szeptemberének közepén – öt hónappal a megbízást követően – Nagy Attila hivatalosan felszólította a Romaversitas Alapítványt, hogy mivel nem teljesítették a soha nem létezett hivatalos szerződésben megállapított kötelezettségeiket a Katapult felé, fizessék vissza mind az 5 millió forintot, amit a mentorprogram már ezt megelőzően folyósított Havaséknak, a kutatás munkadíja gyanánt. Nagy követelése teljesen abszurd volt, mivel a kutatás bizonyos részeibe a Katapult mentorait is bevonták, akik a Katapult irodájából végeztek közös telefonos felmérést a Romaversitas munkatársaival. Nagynak pontosan tudnia kellett, hogy az 5 milliós munkadíjból az Alapítvány már költekezett, mégpedig azért, hogy kifizesse a Katapult saját mentorait is.
Végfelvonás: Az elárult esélyegyenlőségi ügy
Havas a felszólítás után azonnal leállította a kifizetéseket, és vele együtt a munkát is, mivel számolt a lehetőséggel, hogy a végén még úgy adódhat, hogy teljesíteni kell Nagy Attila követeléseit. A patthelyzetbe került Katapultnak nem maradt más választása, mint kompromisszumot kötni: a Romaversitas október 20-án leadta a kutatási anyag részeredményeit, zárótanulmány nélkül, amit Havas csak 2009 márciusára készített el ingyen: „Én eleve úgy gondoltam, hogy akármi is lesz, én megírom azt, ami ebből a kutatásból következett, mert hát fontosnak tartottam és nem akartam, hogy az egész munka befejezetlenül maradjon” – magyarázta Havas, akinek a munkadíja is abból az 1.804.000 forintos összegből lett volna fedezve, amit a paktum értelmében vissza kellett fizetni a Katapultnak.
Egy hónappal a zárótanulmány megküldése előtt Nagy Attila akcióba lendült a főigazgatóság vezetője, Borovszky Tímea ellen. Mint ahogy a fenti összefoglalásból is látszik, ekkor már hónapok óta tudta, hogy az általa megrendelt tanulmány történetesen kolosszális szakmai hibákat állapított meg a sokmillió forintos Katapult mentorprogramjával kapcsolatban, ahogy azt is, hogy az OKM ellenőrzési főosztályán heverő feljegyzés pénzügyi visszásságokról számol be az ő vezetése alatt álló szervnél. Borovszky-t el kellett lehetetleníteni.
Egyetlen kérdés maradt: ha mindezen elmondottak az OKM által is köztudott tények, miért nem lép senki, hogy megvédjék az ártatlannak tűnő Borovszky-t? Havas szerint a fejétől bűzlik a hal: „Figyelembe véve ezt a nagy cigányszegénység-ellenességet, a szocialista párt egész egyszerűen eltáncolt az egész esélyegyenlőségi programtól. A szocialista frakció pedagógusi csoportjának a vezetője, Tatai-Tóth András például többször nyilatkozta azt, hogy az integráció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és így tovább. Az egészet szép lassan el akarják altatni, s ehhez nagyon kapóra jött ez a Nagy Attila féle közérdekű bejelentés...”.
