- Mai napig nem tartom magamat szépnek, jó nőnek, dívának pláne nem. Én nem attól járok az utcán úgy, ahogy – ezt is megkapom mindig a rosszakaróimtól! -, mert szebbnek, különbnek tartom magamat másoknál, hanem mert úgy vélem, 29 évesen tudni kell ezen a témán túllenni már! Persze mindent megteszek, hogy kihozzam magamból a maximumot, de ennyi! Aki engem közelről, pláne régóta jól ismer, az tudja, hogy én pontosan olyan „szerethetően hibbant” voltam mindig is, mint amilyen most vagyok. Idegenek viszont hajlamosak rögtön rám sütni a bélyeget, miszerint túl sok vagyok, nem tudnak és nem is akarnak befogadni, elfogadni, megérteni. Egyáltalában nem veszem magam komolyan! Imádok mulatni, még önmagamon is, ha úgy alakul, szeretem az abszurd helyzeteket, amikből sokat lehet tanulni. Az a baj, hogy Magyarországon az emberek többsége nem annyira nyitott, hogy értse az én kis játékaimat, viccesnek szánt megmozdulásaimat. Anyukám sokszor az orromra koppint, mindig mondja, vigyázzak jobban, vegyek vissza, mert félreértik az emberek a viselkedésemet. Ő ismer engem, azt szeretné, ha mások is látnák, valójában milyen vagyok. Pontosan tudom hol a határ és időben meg is húzom ezeket.

A nevével összeforr a Cool TV-n vezetett éjszakai műsora, Barbarát pusztán a téma miatt is gyakran bírálják. Bár Barbara természetesen megkapja adásonként az irányvonalat a műsor szerkesztőitől az adott témákat illetően, ő saját kérdéseit teszi fel vendégeinek, és remek pszichológiai érzékkel gyakorta olyan dolgokat tud „kihúzni” belőlük, amiken még maguk az alanyok is csodálkoznak, hogy elárulták neki.

-Én akkor tudok jól dolgozni, ha hagynak, ha bíznak bennem és a képességeimben. Ha meg van kötve a kezem – bármilyen értelemben, akár párkapcsolatban is -, ha nem vagyok eléggé szabad, akkor nem tudom a maximumot nyújtani. A fő probléma, hogy az én határaim mások által elfogadhatatlan méretű távolságra vannak! Nem szeretem magamat korlátok közé szorítani, ez pedig sokaknak nehezen megemészthető. Mint említettem, a Cool Night Extra kapcsán sokan azt hiszik, könnyen „táncba vihető” lány vagyok, pedig ez nem így van. A szexuális életemről például soha, senkivel nem beszélek, még a barátnőimmel sem, ez nekem tabu! Nem tartozik másra, hogy szeretek együtt lenni a párommal, csak kettőnkre. Ami a másfél éve futó éjszakai műsoromat illeti, mivel a szexualitás kimeríthetetlen téma, még sokáig kíváncsian vezetem a Cool Night Extrát, de itt csak az egyik arcomat ismerheti meg a néző, az érdeklődési köröm pedig igen széles, és nagyon vágyom új lehetőségekre, bízom benne, hogy egészen más területeken is kipróbálhatom magamat, annak dacára, hogy én nem vagyok „kilincselős” fajta. Amióta Pestre jöttem, vagyis 18 éves korom óta, színpadon voltam: játszottam a Vígszínházban, a Pesti Színházban, az új Nemzetiben. Öt éve elmentem Győrbe, és máig hálás vagyok az ottani igazgatóimnak, amiért soha nem kaptam olyan szerepet, amiben szép lehettem volna: én voltam gonosz terhes anya, vagyonért harcoló vénlány, megzavarodott szépségkirálynő smink nélkül, kócosan, zsákruhában, olyan külsővel, hogy az anyukám sem ismert rám a premieren! Nekem egyéni igényem, hogy mindig tökéletes frizurával, külsővel lépjek ki az utcára, arcfesték nélkül meztelennek érezném magamat, de színészként más a helyzet. Ott a radírgumit is eljátszom, hiszen az a feladatom, nincs kis szerep, a 8 mondattal is lelkesen kell tudni jelen lenni! Ha 18 éves koromban nem tanítják meg nekem a Vígben a szakma iránti alázatot, akkor szerintem ma sehol nem tartanék. Most a tévé a főszereplő az életemben, de emellett folyamatosan mást is csinálok: nyáron például forgattam egy spanyol filmrendezővel, most elkezdtem szinkronizálni, angolul tanulok, szabadidőmben rengeteget olvasok, tavasszal pedig új színdarabban próbálok. Nem keresem az új lehetőségeket, de várom, hogy rám találjanak.