Nincs nukleáris üzemanyag, nincs nukleáris fegyver

Abból a célból, hogy az EAE mindenkit meggyőzzön, hogy a jó oldalon áll, lemondott annak a jogáról, hogy önállóan uránt dúsítson, vagy az elhasznált fűtőanyagot újra felhasználja - ami az atomfegyver gyártásának első lépése. Ezzel szemben, az öböl túlpartján terpeszkedő Irán még csak ideiglenesen sem hozott ilyen döntést soha, így a saját maga által dúsított fűtőanyag áll a nemzetközi aggodalmak célkeresztjében.

Másik fontos különbség, hogy a százszázalékosan exkluzív kormányfelügyelettel zajló iráni atomprogrammal ellentétben az EAE-nek nem áll szándékában állami monopóliumként kezelni a kérdést. Mind a program finanszírozását, mind a kivitelezést, mind a működtetést nemzetközi befektetőkre szeretné bízni. Emellett az Emírségek egy független szabályozási felügyeletet is alapított, mely nemzetközi szakértőket is bevonva működne együtt az NAÜ-vel, hogy a program egész ideje alatt biztosítsa az átláthatóságot, amit Iránnál annyira hiányol a nyugat.

Kié az évszázad üzlete?

A fent említettek tekintetében, hatalmas üzlet van készülőben az Arab-félszigeten, nem csak a külföldi befektetők részére, de az EAE számára is. Az állam olajbevételeinek köszönhetően a belföldi fejlesztések a jelenlegi 15-16 gigawattos enrgiaigényt 2020-ra akár 40 gigawattra is feltornázhatják például Abu Dhabi-ban, ami - ha a hagyományos energiaforrásokkal akarnának fedezni - jelentős részt hasítana a viruló exportból. Az atomenergia a legígéretesebb alternatíva arra, hogy az Emirátusok ne otthon füstölje el a külföldön aranyáron felvásárlásra kerülő kőolajat.

A 60 milliárdos programból egyenlőre mindössze egyetlen Abu Dhabi-i reaktor került konkrét bejelentésre, az még kérdéses, hogy melyik ország befektetői lesznek a legnagyobb hatással az EAE nukleáris jövőjére. Természetesen az amerikai atomtechnológia számítana a legkívánatosabbnak, ám ha a Kongresszus a szigorú exporttörvények miatt eltáncol a többmilliárdos üzlettől, az EAE ajtajában ott kopogtat még Franciaország, Japán és Dél-Korea is.

Idén Júliusban az Emirátusok nukleáris egyezményt írt alá Dél-Koreával, melynek értelmében a dél-koreai vállalatok jelentékeny részt fognak birtokolni az ország atomprogramjával kapcsolatos megbízásokból. Külön érdekesség, hogy Dél-Korea korábban soha nem bocsátotta exportra a saját technológiáját, noha a Koreában működő 20 reaktor hatásfoka rendkívüli szakértelemről tesz tanúbizonyságot.

Az Abu-Dhabi-i reaktor Dél-Korea ígérete szerint 58 hónap alatt fog elkészülni, a többi pályázó ajánlata közül ez számított a legrövidebb intervallumnak. A franciák ellen szólhatott, hogy a tapasztalat dacára a frissen elkészült finnországi létesítmény gyengén lett kivitelezve, ráadásul csak tetemes csúszással és éles vitákkal, amiért kifutottak a financiális keretből. Mire az Abu Dhabi-i építkezés befejeződne, a Japán és amerikai technológia már 30 éves lesz, így a dél-koreai tervek számíthattak a legkorszerűbbnek is.