Bluehenge-t az Avon-folyó partján tárta fel a Sheffieldi Egyetem régészexpedíciója Mike Parker Pearsonnal az élen, aki szerint a tíz méter átmérőjű kőkör lehetett a fő megállóhely azon az úton, amely az élők világából elvezetett a holtak végső nyughelyére, Stonehenge-be - olvasható a National Geographic (http://nationalgeographic.com) honlapján.

Bluehenge nevét a kört alkotó 27 vulkanikus eredetű dolerittömbök kékes-szürke színe után kapta. Az építményhez szükséges, rendkívüli szilárdságú, a gránitnál keményebb 4 tonnás tömböket a Preselli-hegységben bányászták, s több száz kilométerre vitték. A szállításhoz szükséges hatalmas emberi erő, s logisztika arra utal, hogy ezek a kövek rendkívüli jelentőséggel bírtak a brit szigetek őskori lakossága számra. Kezdetben úgy vélték, hogy Kr.e. 2400 körül emelhették az építményt, ám a kőkörön belül talált nyílhegyek arra utalnak, hogy az építkezés Kr.e. 3000 körül folyhatott. A pontos dátumot radiokarbonos kormeghatározás révén állapítják meg a későbbiekben.

Napjainkban csupán a tömbök helye maradt meg. Az építményt lerombolták évezredekkel ezelőtt, s a kövek javarészét újra hasznosíthatták, amikor Stonehenge-ben megépült a nagyobb struktúra.

Míg Stonehenge tájolását a nyári és a téli napfordulóhoz igazították, Bluehenge esetében semmi ilyesmit nem találtak, sőt az építmény bejáratát sem lelték meg. Annak sem találtak jelét, hogy a helyszínt lakhatták: nem voltak sem cserépedények, sem állati csontok, vagy egyéb tárgyak, olyanok, amelyeket a közelben feltárt kőkori faluban előkerültek.

Bluehenge kőtömbjei után maradt üregek viszont tele voltak faszénnel, ami arra utal, hogy jelentős mennyiségű faanyagot tüzeltek el, így előfordulhat, hogy kőkorszaki krematóriumként üzemelt a létesítmény. Vélhetően az sem véletlen, hogy oly sok hamura bukkantak Stonehenge-ben.

"Előfordulhat, hogy a kék kövekből emelt kör a halottak elhamvasztására szolgált, majd az elhunytak hamvait Stonehenge-be szállították. Lehetséges, hogy a holtak itt kezdték meg utolsó útjukat, hogy eljussanak végső nyughelyükre Stonehenge-ben. Kevesen tudják, hogy ez volt a brit szigetek akkori legnagyobb temetője" - jegyezte meg Mike Parker Pearson.