Költségvetési alapismeretek és felelőtlen ellenzék

Egy teljes héten keresztül folyt a költségvetés általános vitája most a Parlamentben. Bár túl nagy kerete egyik pártnak sem volt a nagyobb átalakításokra (köszönhetően az IMF követelményeinek, a gazdasági recessziónak, és a „kőbe vésett” államháztartási hiánynak), de az összes parlamenti erőnek sikerült kihoznia magából azt, amit lehetett - természetesen negatív értelemben. Hogy a kormánypárt miben hibázott, arról egész héten keresztül lehetett hallani az ellenzéken keresztül - bár nem minden meglátásuk volt helytálló. Azonban a másik oldalról hallani csak nagyon elcsépelten lehetett, pedig a téma megér egy misét.

Az ellenzéknek az íratlan törvények alapján tilos elfogadnia az adott évi költségvetést - még akkor is, ha az a világ legtökéletesebb költségvetése is lenne. Egyszerűen azért, mert akkor beleegyezne és felelősséget vállalna a kormány jövő évi politikájával, amit ellenzékisége miatt egyszerűen nem tehet meg. (Ezért sem nevezhető valódi ellenzéknek az SZDSZ parlamenti frakciója).

Azonban az ellenzéknek kutya kötelessége rámutatni a költségvetés gyenge pontjaira, és javaslatokat tenni arra, hogy miként lehetne azokat korrigálni. Főleg akkor igaz ez, ha az épp tárgyalt költségvetés évében ő kerülhet kormányra - hisz ha nem teszi meg, akkor neki kell év közben befoltoznia a lyukakat, ami soha sem egy hálás feladat.

Azonban az ellenzék alig tett konkrét javaslatokat arra, hogy mit miként kéne másképp csinálni - leginkább megmaradt, „az egészet el kéne törölni” álláspontnál, ami persze egyszerű, és túl sok gondolkodást sem igényel. Arra pedig, hogy honnan kéne elvenni az általa javasolt plusz pénzeket, egyáltalán nem érkezett javaslat.

A költségvetés egy adott keretből gazdálkodik, így egyértelmű, hogy ha valamihez hozzáadunk, akkor valamiből el is kell venni. Ez is azon - jellemzően népszerűtlen - felelősségteljes feladatok köré tartozik, ami hozzá tartozik egy ország irányításához. De úgy látszik, ez a felelősség hiányzik a jelenlegi ellenzékből.

Konkrét példa

Az ellenzék segítségével a kórházaknak sikerült kiharcolniuk, hogy (csak nagyvonalakban érintve az ügyet) a csoport részesüljön többek közt még egy havi juttatásban, amivel remélhetőleg elkerülik az összeomlást (ez nagyjából 42,5 milliárd forintot jelent). Ehhez persze „költségátcsoportosítást” kellett végrehajtani, vagyis a szükséges összeget valahonnan el kellett venni - hisz a forrás nagy részét a jövő évi költségvetésből vették ki.

Így történhetett az, hogy bár a kormány kiállt a távhő áfájának csökkentése mellett, most lehet, hogy ez mégse fog megtörténni - merthogy részben innen vitték el a pénzt a kórházak számára. A Fidesz erre rögtön lehazugozta a kormányt, és ott rugdalta ahol érte - pedig ő csak meghozott egy felelős döntést. A Fidesz pedig egy szót sem szólt arról, hogy szerinte azt a döntést miként kellett volna véghezvinni. Igaz, Oszkó Péter magyarázkodása sem tett jót a „szakértői kormány” egyre éledező presztízsének.

Egyéb

Természetesen a hét eseményei nem merültek ki egyetlen ilyen esetben. A tisztelt képviselőknek sikerült összeveszniük azon, hogy melyik sérült kisebbség kapjon több illetve kevesebb pénzt. Az egyik honatya például azt sérelmezte, hogy a mozgássérültek feleannyi pénzt kapnak, mint a siketek és nagyothallók, pedig négyszer többen vannak - nyilván Kósa Ádám fideszes EP képviselő lobbimunkájának köszönhetően. Közben pedig valahogy azt is összehozták, hogy 200 millió forint (ez az összeg a költségvetésben az aprópénzek aprópénze) hiány miatt a vakokat kiszolgáló alapítvány ne szűnjön meg. Pénteken pedig Kósa Lajost akarták teljesen mellékesen börtönbe csukni.

Természetesen ez csak az „alapvita volt”, a módosítási vita majd csak ez után következik. A várhatóan hasonló színvonalú eszmecserék és vádaskodások után megszületik majd Magyarország legfontosabb törvénye, amely egy évre - bár ezekre megfelelően egymásra építve annál sokkal hosszabb időre - meghatározza az ország fejlődésének irányát és lehetőségeit. Mindenhez persze csak az országgyűlés egyszerű többsége szükséges, így a kormánypártnak elviekben egyetlen ellenzéki javaslatot sem kötelező megfogadnia. Ugyanakkor, ha Fidesz tényleg úgy gondolja, hogy az egész költségvetést kormányra kerülése alkalmából vissza fogja vonni, akkor „felesleges” volt egy héten keresztül tépnie a száját.

Hogy a költségvetés végül jó lesz-e, azt úgyis csak a jövő fogja tudni eldönteni.