Cselekvési terv

A szerzők úgy vélik, hogy a legnagyobb figyelmet az alapvető szolgáltatások helyreállítására - pl. sürgősségi szülészeti ellátás - kell fordítani az összes megyében. Ezt a kihívást csak megfelelő munkaerő esetén lehet elérni mind a központi, mint a tartományi kórházakban. Ezen túlmenően helyre kell állítani az egészségügyi szolgáltatással és képzéssel összefüggő intézményeket.

Az Egészségügyi Minisztériumot, egyetértésben a vezető civil társadalmi csoportokkal, az ENSZ szerveivel és az adományozókkal újra kell szervezni és értékelniük kell a 100 napos cselekvési tervet. Ezen kívül ki kell dolgozni egy költségvetési modellt, és egy középtávú egészségügyi helyreállítási programot. Ezek Zimbabwe legsürgetőbb egészségügyi problémái.

Az Egészségügyi Szolgáltatás Alapot újra kell éleszteni. Ez az eredetileg meghatározott 1990-es terv, mely megtartaná a felhasználói díjakat helyi szinten, később pedig fel lehetne használni az adományi támogatásokat a körzeti egészségügy területén. Ezek a közvetlenül hozzáférhető pénzügyi segítségek képesek fenntartani körzeti szinten az egészségügyi szolgáltatások hatékonyságát.

A szakmai középszinten állók (pl. általános orvos és ápoló) tevékenységét helyre kell állítani és számukat bővíteni kell. Malawi és Mozambik példát statuálnak ebben, ahol sok munkavállaló az egészségügyi élvonalban kap munkát. Jelenleg azonban a meglévő egészségügyi dolgozók nem tudják kielégíteni Zimbabwe igényeit, így a szakmai szervezetek középszintű munkavállalóiért is küzdeni kell.

Ösztönözni kell az egészségügyi dolgozók visszatérését anélkül, hogy az ott dolgozók emiatt hátrányt szenvednének. Az Egészségügyi Minisztériumnak továbbra is elő kell segítenie a befogadó és együttműködő filozófiát. Tovább kell támogatni az önkéntes szervezeteket és missziókat, úgy, hogy az önkéntes szervezetek megismerjék az egészségügyi hivatalokat. Ellenőrizni kell az emberi jogi szervezeteket, hogy felügyeljék az adomány alapú egészségügyi befektetéseket.

A legnagyobb probláma azonban nem itt van: a politikai életet áthatja a gyűlölet. Változtatás kell, a büntetlenséget kell pártolni, ideértve a Gyógyulás és Megbékélés Bizottságának létrehozását. Továbbá, az emberi jogi szervezeteknek támogatnia kell pszichiátriai alapú közösségi programokat a szervezett erőszak túlélői számára.

A szerzők következtetése

"A siker az 1980-as években kezdődött, amikor az országban közös erővel küzdöttek az emberi jogokért. Azóta a zimbabweiek szisztematikusan meg lettek fosztva ezen jogaiktól, beleértve az egészséghez való jogot is. Most egy új lehetőség adódott az egészségügyi rendszer újjáépítésére, ennek sikere attól függ, hogy határozott lépésekkel sikerül-e helyreállítani a társadalmi igazságosság elveit, a méltányosságot és az állami szerepvállalást.”