Eljön az igazi atomkorszak?
A paksi atomerőmű bővítéséről és az atomreaktorok szerkezeti anyagait érő sugárkárosodásokról esik szó azon a nemzetközi konferencián (IGRDM-15), melyet idén hazánkban rendeznek meg. Jöhet az atomenergia korszaka?
2009. október 13. kedd 07:38 - Kanizsai Ádám
Vidovszky egyetért a nemzetközi trenddel: „Pillanatnyilag is van annyi urán a világon, hogy a következő néhány évtizedre a pótlása nem okozna problémát. Tehát nem a mennyiséggel van a baj, hanem a környezeti hatásokkal. Az atomenergiával kapcsolatban ezek lényegesen jobbak, ugyanis nagyon kicsi mennyiségekről beszélünk. Közismert, hogy egy gramm uránból körülbelül annyi energiát lehet nyerni, mint 20 tonna szénből. Ez óriási különbség. Ennek megfelelően a keletkezett hulladék is kis mennyiségű a szén-dioxidhoz képest. Az igaz, hogy ami keletkezik, az veszélyesebb, mint a szén-dioxid, de miután nagyon kicsi mennyiségről van szó, ez sokkal jobban kezelhető. Hosszútávon úgy gondolom, hogy a nukleáris energia nagyon sokat segíthetne a világ gondjainak a megoldásába, de ha igen hosszú távon gondolkozunk, akkor más lehetőségeket is számba kell venni.”
Paksi atomerőmű
Hazánkban a
paksi erőmű képviseli a nukleáris energiát. Négy blokkját 1982-87 között helyezték üzembe. 1996 és 2002 között végrehajtottak egy biztonsági színvonalat növelő programot (BNI), így a paksi atomerőmű ilyen szempontból megegyezik a hasonló korú nyugati erőművekkel. Nemrég került napirendre a bővítés, illetve teljesítményemelés, mely során az eredeti villamos teljesítmény - miként a VVER-440-es blokkok neve is jelzi - 440 megawatt volt (később 460-470 lett) ismét emelkedhet. Így a négy paksi blokk teljesítménye összesen 2000 megawatt lesz, mely 120 megawattos energia növekményt jelentene. Az így nyert kapacitásnövekedés felérne egy kisebb új erőművel, és elemzők szerint rövid idő – három és fél év – alatt megtérülne.
A megoldás a nagyobb hőteljesítmény elérése, azonban ezt anélkül kell megoldani, hogy felmelegednének a hűtőpálcák. A megoldást a fűtőelemek közti távolság megnövelése jelentette. Természetesen ehhez kapcsolódóan egyéb fejlesztések is történtek az erőműben. A változtatások is a nemzetközi gyakorlattal párhuzamosak, melyek bebizonyították, hogy a régebbi blokkokban is lehetséges a teljesítménynövelés. Természetesen ez csak egy bizonyos pontig folytatható.
„A teljesítménynövelésnek természetesen korlátai vannak. Ez az erőmű jó ideje működik már, feltehetően a mostani növelés utáni teljesítménynél nagyobbat már nem lehet elérni” – mondta Vidovszky.
Annak ellenére, hogy a magyar lakosság körülbelül háromnegyede (73 százalék) jónak tartja, hogy van nálunk atomerőmű és az újítást is üdvözlik, mégis többen hangot adtak
ellenérzéseiknek. A Greenpeace, az Energia Klub és a Levegő Munkacsoport is tiltakozott a bővítés szóba kerülésekor. Érveik között a magas költségek és a környezet károsítása szerepel. A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) szakemberei azonban örömmel fogadták az Országgyűlés igenlő döntését (330 igen, 6 nem, 10 tartózkodás). Véleményük szerint a következő évtizedek kihívásaira csak a rendelkezésre álló eszközök - a fosszilis és a megújuló energiaforrások, valamint az atomenergia - együttes felhasználása adhat választ.
„A bővítéshez nagyon szigorú biztonsági előírásoknak kell megfelelni, de ez nem lehetetlen” – vélekedett Vidovszky.
Magyarország energiaellátásának korábban 40 százalékát, ma olyan harmadrészét biztosítja a paksi atomerőmű. Hogy mikor lesz ismét változás, nem tudni, ugyanis nem tudják még a bővítés időpontját és a pontos energianövekedés sem ismert. Mindenesetre az igazgatóhelyettes reméli, hogy lesz fejlődés. Elmondta, hogy nehéz számba venni a lehetőségeket, mert a többi erőmű helyzete is egyfolytában változik hazánkban.
„Az üzemidő hosszabbítás projekt után még körülbelül 60 évre tervezik a paksi atomerőmű élettartamát” – tette hozzá a KFKI vezetője.
Atomkorszak
Az ez utáni leszerelés elég macerás, mégis az urán jó hatásfoka miatt a nukleáris energia a világ – talán – fő energia lehetőségei közé lép elő. A
fenntartható fejlődés gazdasági alapfogalommá vált. Olyan megoldásokat kell keresni, melyek minimális környezetkárosítással a legnagyobb energiát képesek szolgáltatni. A megújuló energiaforrások kiaknázása még gyermekcipőben jár, a fosszilis energiahordozók a kimerülés szélére kerültek, emellett környezeti terhelésük óriási. A nukleáris energia felhasználása során felhalmozott ismeretek és tapasztalatok, biztonságosabb hulladéktárolók létrehozása az atomenergiát az elkövetkezendő évtizedek vezetőjévé teheti.