Az EU hogyan támogatja a vakokat és gyengénlátókat?

Leginkább pályázatok formájában. Már voltak uniós pályázataink. Képzésre, foglalkoztatásra, segédeszköz-ellátásra még nem találkoztam ilyennel, de hát bízom benne, hogy mind több ilyen támogatás lehívására, igénybevételére lesz lehetőségünk.
A civil szervezetek nagy szerepe is mindig hangsúlyos volt.

Igen, ezekkel a szervezetekkel minden olyan kérdésben együttműködünk, ami őket is érinti. A közös fellépésnek köszönhető többek között a költségvetés terén az előrelépés. Úgy gondolom, a foglalkoztatás terén is vannak ilyen pontok. Nyilván, ha közösen megyünk a minisztériumhoz és közösen szorgalmazzuk valamilyen cél elérését, akkor nagyobb eséllyel indulunk, mint ha egymagunk.

Egyébként mennyiben kell más munkafeltételeket teremteni a vakoknak?

Ez munkakörtől függ. Egyáltalán el kell, hogy jusson az adott munkahelyre, ugye ehhez a közlekedési feltételeknek olyannak kell lenni, hogy képes legyen erre a látássérült. A munkahelyen mondjuk számítógép használatot igénylő munkakör esetén nekik biztosítani kell e megfelelő képernyő olvasó, vagy képernyő nagyító eszközt, ami egy vak ember számára többszázezres beruházást igényel, és ezen sincsen semmiféle támogatás. Egyedi pályázatok vannak, de hát ezek mindig meglehetősen bizonyatalanok.

Én mindig azt mondom, hogy egy beszélő vércukorszintmérőhöz nem várhat az ember egy pályázatra, hanem ha valaki ennek következtében veszíti el a látását, akkor neki azonnal kell az eszköz, nem várhat esetleg egy-két évet, hogy egy pályázaton esetleg nyerni fog, és majd támogatják. A cukormérőhöz van valami minimális OEP támogatás, de ez még mindig kevés, és talán jó lenne, ha ez alanyi jogon természetes volna. És nem csak a cukormérő, hanem egyéb más segédeszközök támogatása is.

Hazánkban van olyan intézmény, mely gócpontként szolgál, és a vakokat illetve gyengénlátókat foglalkoztatja?

Vannak úgynevezett védett szervezetek, ahol látássérülteket és egyéb fogyatékosságban szenvedőket is foglalkoztatnak, a legnagyobb ilyen a budapesti Főkefe ipari kht., itt látássérültek is nagyobb számban, mozgássérültek és egyéb fogyatékossággal élők is nagyobb számban kerülnek foglalkoztatásra. Ezen kívül vannak más kisebb szervezetek, alapítványok, amelyek úgyszintén vállalják látássérültek vagy akár más fogyatékosok foglalkoztatását.

Korábban Sólyom László egy vakokkal kapcsolatos rendezvény kapcsán ezt mondta: „egy országnak a minőségét nemcsak a GDP és a gazdasági helyzet jellemzi, hanem sokkal inkább az emberi tényező. Az, hogy van-e segítőkészség, van-e szolidaritás, van-e nyitottság a másik ember iránt”. Nálunk ez mennyire jellemző a vakok és gyengénlátók esetében?

Még sok a fogyatékossággal kapcsolatos társadalmi előítélet, a munkahelyek félnek vakot foglalkoztatni. Igazándiból az emberek egy része – nem azért mert nem akar, hanem mert nem tudja, hogyan kell – nem segít. Itt nekünk látássérülteknek és a látássérültek érdekvédelmi szervezeteinek, így a vakok szövetségének is vannak feladatai. El kell mondani, hogy mik a lehetőségek. Például egy munkáltató esetében azt, hogy lehet hatékonyan foglalkoztatni látássérült embereket.

Számos kiadványt jelentettünk meg, hogy segítsünk a vak embertársainkon. Különböző szituációkat dolgoz fel ez a kiadványunk, például, hogy mikor, hogyan tudnak hatékonyan segíteni nekünk. Tehát nekünk is van tennivalónk, nekünk is akarni kell az integrációt ahhoz, hogy valósággá váljanak az álmaink. Én azt mondom, hogy az esélyegyenlőségi törvény óta itt is vannak változások, kedvező tendenciák a látássérültek és általában a fogyatékosok társadalmi elfogadását illetően, de sok még a tennivaló.

Én is azt gondolom, amit Sólyom László mondott, hogy valóban egy társadalom fejlődésének és megítélésének egyik fokmérője az, hogy hogyan bánik a hátrányos helyzetűekkel, ebben az esetben a fogyatékosokkal.

Érdemben mikor lehet változás?

Ez hosszú folyamat eredménye. Azt szoktuk mondani, hogy a törvény sok mindent előírhat, akár jogszabályi kötelező erővel is, de a legnehezebb az emberek tudatát, az emberek gondolkodását megváltoztatni, és talán ez a leg időigényesebb is. A szembetűnő változáshoz hosszú évek, esetleg egy évtized szükséges. Hangsúlyozom, én nagyon pozitívnak értékelem az elmúlt tíz év eredményeit.