Vadas Ernő (1899-1962) legismertebb fényképe 1931-ben a svájci Camera fotósújság pályázatán nyert első díjat, mégpedig a világ 144 országából származó fotósok szavazati alapján. Az ezer svájci frankos díjából annak idején egy villát lehetett venni Budán, a nyeremény összege ugyanis nyolcezer pengőnek felelt meg - elevenített fel egy érdekességet az MTI-nek Pálfalvi János, a nagykanizsai tárlat egyik szervezője.

A kiállításon 110 eredeti fotó látható, amelyeket a Magyar Fotográfiai Múzeum bocsátott a nagykanizsai Plakát Múzeum rendelkezésére. A kiállítást egykori tanítványa, a Prima Primissima díjas Keleti Éva fotóművész nyitja meg.

Vadas Ernőről az artportal.hu lexikonja úgy emlékezik meg, mint a két háború közti időszak egyik legsikeresebb és talán legnagyobb hatású fotósáról, aki hazai és nemzetközi kiállításokon összesen 67 aranyérmet nyert.

Érettségi után hivatalnokként dolgozott, de amatőrként fényképezett is, majd 1927-től Balogh Rudolf tanítványa lett. 1934-ben a londoni Royal Photographic Society Emerson-plakettjét nyerte el, 1938-ban az American Photography Yearbook 13.424 kiállító művésze között az 5. helyen szerepelt.

A II. világháború alatt munkaszolgálatos volt, 1945-ben a mauthauseni lágerből került haza. 1950-ben tizedmagával létrehozta a Fotókollektíva munkaközösséget, amelyet 1951-ben államosítottak, így felszerelésével együtt beléptették a Magyar Fotó Állami Vállalathoz, amely később az MTI-be olvadt. Vadas Ernő 1956-tól kezdve fotóriportereként az MTI-nél dolgozott.

"Jól komponált képeit merész fény-árnyék hatások, ellenfény, tükörfényes felületű brómezüst papír, lendület jellemezte". Negatívjait nem tekintette véglegesnek, gyakran dolgozott erős kinagyításokkal. A magyaros stílus eredményeit, hagyományait megpróbálta átmenteni a szocialista realizmus talajára - olvasható róla a művészeti portálon.

Fotói megjelentek a Picture Postban és a Lilliputban, de a Vanity Fair, a Harper's Bazaar, a London News is közölte felvételeit.