Mi a helyzet a klímaváltozással?

A klímaváltozás az nagyon erős jelenség, és gyakorlatilag megállíthatatlanul megy végbe, ez északra tolja az éghajlati öveket. Rendkívül érdekes helyzet alakul ki több területen. Két hete jártam Svédországban, és ott arról számoltak be, hogy szőlőt kezdenek telepíteni. Finnországban is vannak már szőlőtermő területek, ami ezelőtt harminc évvel is mesébe illő dolog lett volna.

Mi az oka ennek a jelenségnek?

Ez úgy néz ki, hogy a skandináv területeken körülbelül 400-500 kilométerrel feljebb tolódik az az övezet, ami korábban minket, illetve Szlovákiát, Lengyelországot jellemezte. Az is természetellenes, hogy a Szahara is ugyanígy mozog. Ennek az a veszélye, hogy a Marokkó, Algéria és Tunézia, tehát a Magreb-régió ezt nem "éli túl". Vannak olyan országok, melyek „élvezik" a klímaváltozás előnyét, de azért a többség egyértelműen vesztese a változásoknak. Nem is beszélve az élővilágról.

Maria Kadleciková, a FAO Európai és Közép-Ázsiai Regionális képviselője elmondta: ,,Meggyőződésünk, hogy a történelemben először a mi generációnk rendelkezik minden eszközzel az éhezés megszüntetéséhez. Az európai régiónak jelentős szerepe van a klímaváltozás hatásainak enyhítésében és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás megvalósításában." Hogy illik ide ez a kijelentés?

Ezt politikai kijelentésképp kell értelmezni. Elméletileg igaz, a  lehetőség adott. Én magam jó húsz évig a FAO-nál dolgoztam, és pontosan emlékszem 1995-re, vagy ’96-ra, az első World Foods-ra. Azt mondtuk, hogy felezzük meg az éhezők számát, akkor 700-800 millió éhező volt. Öt évre rá volt a WFF+5 (World Food Summit + 5). Ez egy utóértekezlet volt 2001-ben, és rá kellett jönn9nk, hogy semmivel nem csökkent az éhezők száma. Elsősorban akkor is Afrikában volt a legproblémásabb a helyzet.

2007-ben 900 millió, 2008-ban pedig egymilliárd fölé ment az éhezők száma, ez azt jelentette, hogy becsatlakozott az éhség övezetbe Közép-Ázsia, Kirgizisztán, Ukrajna. Utóbbinak vannak éhező területei jelen pillanatban is. Moldova ugyanígy áll, éhező területek vannak a kaukázusi térségben és Örményországban is.

Ez nem azt jelenti, hogy ezeken a területeken nincs megtermelve az élelem, hanem az embereknek nincsen pénze, hogy megvegyék. Ráadásul a kirgiz, ukrán, moldáv területekre még azt sem lehet mondani, hogy a gazdasági válság nyomta le őket, mert nekik nincs olyan iparuk, ami tönkremehetett volna. Egyszerűen egy totális elszegényedésről van szó.

A másik probléma pedig, hogy a világélelmezési segélyek, melyek különböző irányokba tartanak, nem jutnak el hozzájuk. Pont a pittsburghi G20-as találkozón volt egy nagy kijelentés – és ennek van is nagy visszhangja –, hogy próbáljuk megkeresni a Világbank és az ENSZ segélyekből ellopott pénzeket. Óriási összegeket lopnak el ezekből a segélyekből. Pontosan emlékszem arra, amikor a régi Rodézia, annak idején élelmiszerbázisa volt Afrikának. Később Zimbabwe lett belőle, és jött a Mugabe nevezetű káder, és úgy tönkretette az országot, hogy öt millió éhező lett egy év alatt. Ezután még eljátszotta azt, hogy amikor az amerikaiak élelmiszersegély formájában el akartak küldeni nekik szóját és kukoricát, visszautasította, hogy neki génmódosított kukoricát ne küldjenek, tehát nyugodtan pusztuljanak az emberei, de ő nem eteti meg őket. Gyakorlatilag politikával és korrupcióval átszőtt ez az egész élelmiszersegélyezés.

A világ ezt meddig fogja bírni? Valamikor robbannia kell a bombának. Mikor fog?

Ez már most egyértelmű. Délről északra most már százezer számra vándorolnak a migránsok. A legeklatánsabb példa: Olaszországba és Spanyolországba most már naponta ezer körüli vándorló érkezik át a tengeren, és ezeknek csak kisebb része a magreb arab országokból, a nagyobb része az a szaharai és főleg nyugat-afrikai térségből, Nigériából, Beninből és efféle helyekről. Jönnek délebbről, Angola felől is. Ha ezt nem tudják megállítani, akkor történelmileg viszonylag rövid idő alatt, egy 50-80 év alatt biztos, hogy elnyeli Európát.