Hogyan ismerkedtél meg a zenével, mint olyannal?

Csecsemő koromban édesapám komolyzenét hallgattatott velem, miközben a térdén ülve vezényeltem - leginkább Wagnert és Schumannt. Egyébként meg tele volt a ház jobbnál jobb bakelit lemezekkel,úgyhogy a lemezjátszó kezelésének megtanulása után sok minden befolyásolt a Led Zeppelintől Herbie Hancockig. Egyébként hat évesen hegedülni kezdtem,s csak tizenhat évesen kezdtem komolyan venni az éneklést és a gitározást.

Kik a kedvenc előadóid?

A legnagyobb kedveceim Stevie Wonder, James Brown, Jimi Hendrix, Albert King, Johnny Guitar Watson, a Galactic, Led Zeppelin, Mutemath, a Jet. Azokat a zenéket nagyon szeretem, amikben van blues érzés, vagy funk.

Gyermekkorodban kik voltak rád legnagyobb hatással?

Hát, ha gyermekkor mondjuk 18 éves korig tart, akkor Michael Jackson, a Jamiroquai és Lenny Kravitz.

Te a dzsesszen belül mire szakosodtál, és hogyan teltek az egyetemista éveid?

Leginkább funk-dzsessznek nevezném a saját csapásvonalamat, de alapvaetően nem dzsesszzenésznek tartom magam, mert az alap stílusjegyeim többsége a rhythm’n bluesból és James Brown-os funk világából jönnek. Ezt fűszerezi meg az a sok éves hatás,amit a velem zenélő rendkívül tehetséges dzsessz muzsikusok tettek rám.

Az én ösztönös stílusom leginkább a Funk Survivors nevű új zenekarom dalaiban mutatkozik meg, ahol bluest, rockot és funkot vegyítünk. Egy elég agresszív stílus, ami alapvetően a pszichedelikus blues gitározásomra és funk éneklésemre épül. Semmiképpen sem nevezném visszafogottnak. Hazugnak érezném magam, ha nyugalmat erőltetnék magamra akkor, amikor iszonyatosan pörgök belül, és ki akarom árasztani az energiámat.

Már az egyetemen is próbáltak visszafogni, mindig mondták,hogy sok vagyok. Egy ideig hittem is minden építő kritikának, de ma már nem érdekel, csak nagyon kevés ember véleménye, mert már kiszűrtem a nekem fontos tanácsokat. Én sosem voltam egy bizonytalan típus, de még engem is sikerült néha elbizonytalanítani és felbosszantani az iskolában. Bár teher alatt nő a pálma, de azért én próbálok odafigyelni hogyha kritizálom a diákjaimat, akkor inkább velük mondassam ki azt, amire rá akarok világítani, így nem tudom őket megbántani és nyitottak maradnak. Nem tudom, ezt meddig fogom bírni…

Hány gitárod van és melyik a kedvenced?

Jó pár... A kedvencem egy Telecaster De Luxe reissue, dupla humbuckeres Tele’, elég ritka. Amit még nagyon szeretek egy Heritage Les Paul, egy Telecaster Custom, és egy Gibson Es 335 Jazz gitár. Szóval keményen felfegyverkeztem a funky huszárkodásra. Van egy óriási 1 méterszer fél méteres pedálsorom, amin csodálatosnál csodálatosabb effect pedálok találhatóak, de ez már bonyolult sztori lenne… Inkább gyertek le Funk Survivorsre.

A szerkesztőségen belül volt egy vita, hogy Jimi Hendrix elsősorban
buest, vagy rockot játszik-e. Szerinted inkább melyiket? Természetesen ez egy komplex kérdés, ahogy Hendrix zenéje is az, de mégis, inkább hova sorolnád?

Természetesen rockot.

Aki igazán utána néz, az hallhatja a klasszikus blues előadók stílusjegyeiben , hogy hasonlítanak egymáshoz, ellentétben Jimi Hendrixel, aki ha játszott is bluest, de senkihez nem volt fogható. A pszichedelikus rock meghatározó figurája mai napig.

Mondhatni egyedülállóként az országban dzsessz szak indult a Kodolányi
János Főiskolán és ebben neked is nagy szereped van. Honnan jött az
ötlet? A főiskola nyitott volt az ötletre?

Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Mits Gergely a tanszékvezető. Együtt jártunk az LFZE dzsessz tanszakára, és már akkor okj-s iskolát alapított, amikor még csak a padokat koptattuk. Kb 6-7 év volt mire sikerült megvalósítani egy független főiskolai szintű dzsessz képzést . Rengeteget köszönhetünk a Kodolányi János Főiskolának, ahol nem kevés ember dolgozott azon, hogy ez létrejöhessen.