Pély Barna: "Sosem voltam egy bizonytalan típus"
Pély Barnabás tudatosan vonul el a média kegyetlen világától, ám a Hírextra szerkesztőségének mégis nyilatkozott. Könnyed, személyes hangnemben beszélt zenéről, példaképeiről, a kiskoráról, együtteséről, gitárarzenáljáról és háttérbe vonulásának okáról.
2009. október 17. szombat 16:49 - K
Az élet hozta,hogy felmerült egy új főiskolai jazzképzés ötlete. Voltak évek, amikor 3 helyre kb harmincan jelentkeztek az LFZE-re. Nyilván nem lehet mindenkit felvenni, mert felhígulna a képzés, de emiatt sok tehetségnek évekig kellett várnia, mire végre sorra került a felvételi rangsorban.
Nem is beszélve arról, hogyha valaki másoddiplomaként vállalja be, akkor egy csillagászati árral találja magát szemben. Szükség volt egy másik tanszakra, ami versenyhelyzetet teremt, és lehetőséget ad a tanulni vágyó tehetséges diákoknak, hogy képezzék magukat.
Jelenleg hányan tanulnak hivatásos zenésznek a Kodolányin?
Nem tudom pontosan, de kb húsz diákunk van egy évfolyamban, három évfolyamon. Ebben a tanévben fognak végezni az elsők, akikkel elkezdtük a KJF-es képzést.
Egyébként ha valaki hazánkban ma dzsesszszenésznek tanul, mik az
esélyei? Ehhez milyen anyagi háttér kell?
Úgy látom,hogy leginkább eltökéltség kell, és egy készség arra nézve, hogy az ember soha ne féljen változtatni a hozzáállásán. A világ változik,és a művész sokszor tükröt tart a világ elé. Sokszor át kell gondolni, hogy az adott történelmi pillanatban mit érdemes láttatni, ha érvényesülni akarnak. Nem egyszerű, de soha nem is volt az. Egyébként kell anyagi háttér,de leginkább barátok,és okos emberek kellenek, akinek a tanácsait megfogadva némi tőkét lehet szerezni a saját kultúrális céljaikra. Sokszor azt sem tudják, mit lehet megpályázni.Sokszor még én sem tudom.
Egyébként csak nagyon kis százalékból lesz igazi dzsesszzenész, de az nem baj. A zene sokrétű, és pont azért szép a világ, mert annyi szín van benne. Meg kell festeniük a saját képüket. Lehet ,hogy hosszú idő és keserves, de ha igazán szeretik, amit csinálnak, akkor megéri.
Mik a terveid a közeljövőben?
Szeretnék rákoncentrálni egy kicsit az önálló ötleteimre, így a Funk Survivors-re leginkább. Sokat töltődöm, amikor csak az ”ego trip”-em tölti ki a hétköznapjaim. Sokszor önzőnek érzem magma,de akkor a barátaim általában megnyugtatnak, hogy ennyire azért kifelé nem rossz a helyzet,
Játszottam a Kerekes Banddel, akikkel szívesen játszanék többet, mert rendívül izgalmasnak tartom azt a crossovert, amit játszanak. Simán el tudnék képzelni egy egész nagylemezt velük. Etnofunk. Nagyon cool!
Kicsit ugranék. Rólad egyre kevesebb hír van a médiában. Nekünk elmondanád, hogy ennek mi az oka?
Olyan erős a lánc, mint a leggyengébb láncszem. Ha a bulvár egy lánc, akkor már szinte nem is látszik, mert belülről rozsdásodik. Nem áll össze, hogy ez miért jó, vagy mit ad az embereknek. A társadalomnak úgyis mindig hazudtak, és hazudni fognak, legalább rólam ne. Vagy ha más nem, akkor tudjak róla. Mindenki rohan a kis napi betvőjéért, és parázik, tisztelet a kivételnek. Ez ugyanúgy igaz mindenkire a rendszerben...
Tájékoztatásra persze szükség van, de nem olyan áron, hogy egy természetes értékrendhez viszonyítva is lejáratják az embert, és fenyegetik, hogyha nem nyilatkozik ezt és ezt írják le róla. Szánalmas. Hát fenyegetőzni én is tudok. Legalábbis ilyenkor, és már volt, hogy megtettem, aminek annyira nem örülök, mert a saját jóhiszeműségem miatt kerültem bele egy csomó helyzetbe, amiből csak így tudtam kivágni magam…..Hú,de felhúztam magam!
Na ennyi! Megyek megnézem a Loop Doctorst a Gödörben és iszom is egy sört, hogy lehűtsem magam!