-Stohl Andrással már sokadszorra alkottok műsorvezető párost: mi az, amitől annyira jól tudtok együtt dolgozni, ahogy mondani szokták: „mi a titkotok”?

-Nagyjából mindketten ugyanazt gondoljuk a munkáról, amit végzünk, és általában az egész tévézésről. Mivel te is személyesen ismered Andrást, tudod, hogy ő az, aki szívvel-lélekkel van benne mindenben, amit csinál, legyen szó színházról, filmről, tévés munkáról, vagy bármi másról. Én is pontosan ilyen típus vagyok. Például jelen esetben a Csillag születik számunkra nem egy hakni, nem csak egy kötelező munka, amit „lenyomunk”, hanem mindketten olyan határtalan lelkesedéssel vetjük bele magunkat az adásokba, ami összekovácsol minket.

-Ha egyszer rászánnád magad, hogy indulj egy tehetségkutatón, mivel állnál a zsűri elé?

- Látva hogy milyen tehetségek jelentkeztek, nem biztos hogy össze tudnék szedni annyi bátorságot, hogy ki merjek állni a szigorú ítészek csapata elé, hogy én is produkáljam magamat valamivel. Bármikor nekem magamnak kell szerepelnem, remeg kezem-lábam, bármilyen nehéz is ezt elhinni. Iskolás koromban minden szavalóversenyen indultam, de ha tételezzük fel, indulnék egy tehetségkutatón, a táncot választanám versenykategóriának, abban tudnék valami színvonalasat produkálni. Egyet biztosan tudok: énekelni sosem mernék, mert pontosan tudom, hogy ehhez egyáltalában nincs tehetségem. Talán ezért is csodálom úgy azokat, akiknek ez a képesség megadatott. Ahhoz értek, amit jelenleg is csinálok – legalábbis nagyon remélem -, ebben próbálok meg maximálisan jó lenni. Imádom a munkámat, de azt hiszem, ennek értelme is csak így van.

-A július vége óta, amióta elkezdődtek a Csillag születik válogatásai, naphosszat lótottál-futottál a műsorral kapcsolatos feladataid kapcsán. Most azonban végre eljött az idő, hogy a szombat esti adásoknak köszönhetően a szerkesztőként viselt farmer-póló-tornacipő összeállítást csodás ruhakölteményekre cseréld. Gondolom, vártad már ezt az időszakot…

-Nem titok, hogy Náray Tamás neves divattervező álmodja meg ezúttal is azokat a ruhákat, amikben adásról-adásra megjelenek a nézők előtt, amiktől eláll az emberek szeme-szája, de az idei szériában szeretnénk tartani egyfajta fokozatosságot ezen a téren. Az első elődöntőkben szolídabb külsővel jelenek meg (Andrással harmóniában persze), ám ahogy haladunk egyre előrébb mind az időben, mind a versenyben a döntő felé, úgy fognak a ruhaköltemények is egyre nagyszabásúbbakká változni. Bár még előttem is van néhány titok, el tudom képzelni, hogy az igazán ütős, nagyestélyis öltözékeket csak az utolsó adásokban fogom majd viselni. De természetesen bármit viselek, a hangsúly továbbra is a Kiscsillagok produkcióin van, hiszen ebben a műsorban ők a főszereplők!

-Sok rendkívüli tehetséggel megáldott emberrel találkoztál a műsor kapcsán: hogy érzed, te magad tudsz profitálni ebből, kapsz pozitív energiákat tőlük?

- Azok az emberek, akik bekerültek a műsorba, olyan személyiséggel rendelkeznek, ami inspirálóan hat az én privát személyiségemre is. Libabőrös leszek, ha végighallgatom egy-egy énekes produkcióját, annyira elbűvöl a hangjuk, a tehetségük. A két évvel ezelőtti adások során nehezen tudtam magamat érzelmileg távol tartani a Kiscsillagoktól, nagyon kellett figyelnem arra, hogy műsorvezetőként ne ragadjanak el a személyes érzelmeim, de lehetséges, hogy nem is erre kell törekednem. Szeretném átadni magam ennek az egész dolognak! A Kiscsillagok tényleg nagyon nagy hatással vannak rám azzal, hogy látom, mennyire igyekeznek, mennyire akarnak, mennyire beletesznek mindent a produkciójukba, amitől csodák születhetnek a színpadon. Nagyon remélem, hogy az extrém körülményeknek a dacára - kiállnak 300 ember elé a stúdióban, milliók láthatják őket a képernyőkön keresztül - a Kiscsillagok ki tudják hozni magukból azt, ami bennük van, mert ha ez sikerül, valamennyi néző átélheti otthon a tévékészüléke előtt azt a csodás élményt, ami bennünket ér a helyszínen, az élő adás során.