Helyi sajtóértesüléseink szerint, a szisztán-beludzsisztáni tartományban elkövetett öngyilkos-merényletnek összesen negyvenkét halálos áldozata van, közülük tizenegy a Forradalmi Gárda magas beosztású vezetője. Ahmadinezsád elnök tegnap délután könyörtelen megtorlást ígért, a kezdetben még nyugati hatalmak érintettségét hangsúlyozó hivatalos vélekedés ma reggelre a Pakisztáni Hírszerzést (ISI) vádolta meg, akik Irán instabil keleti régiójának etnikumait pénzelik Teherán ellen. A legvalószínűbb vélekedés szerint azonban, a szélsőséges szunnita elemek (mint a Tálibok és az al-Kaida), a régió Irán-ellenes országai (Szaúd-Arábia vagy Pakisztán), illetve a szisztán-beludzsisztáni drogkereskedők közvetve, vagy közvetlenül, de egyszerre láthatták érdekét, hogy a Dzsundallah-merényletet információval, fegyverekkel vagy anyagi juttatásokkal támogassák.

Baludzsok a hintában

Irán baludzs kisebbségét hozzávetőlegesen egy- és négymillió fő közé saccolják, többségük a Szisztán-Beludzsisztánnak nevezett délkelet-iráni / nyugat-pakisztáni régióban él. Irán egyik legelmaradottabb és legszegényebb hegyes-sziklás térsége az iszlám-forradalmat követő évtizedekben a heroin- és ópiumcsempészet mennyországává vált, a Pakisztán vagy Afganisztán felől bonyolított transzferekért a kitűnően képzett és erősen felfegyverzett helyi magánhadseregek felelnek – olvasható az Al-Jazeera internetes hírportálján. A térséget éppen keresztbeszeli a pakisztáni határ, ám az itt élő szunnita baludzsok többsége sem iráninak, sem pakisztáninak nem vallja magát.

A shíta félhold iráni emelkedése, és az Iszlámábáddal ápolt tradicionálisan rossz viszony az elmúlt évtizedekben a baludzsokat a függetlenségi mozgalmak felé taszította, melyet a két szomszédos ország már számtalanszor próbált egymás ellen elsütni. A baludzs felkelők áldatlan pakisztáni tevékenységét Iszlámábád éppen csak az elmúlt hetekben vádolta meg burkoltan azzal, hogy vitorláikat Teherán felől dagasztja szél, míg ma reggel Ahmadinezsád adott óvatos ˝ultimátumot˝ Iszlámábádnak: Pakisztán ne vesztegesse a rendelkezésére álló időt, hogy együttműködjön a vasárnapi merénylet körülményeinek felderítésében.

Top gárdisták Pisheen-ben

Az Irán délkeleti csücskében található Pisheen járásba a Forradalmi Gárda tisztjei azért utaztak hétvégén, hogy helyi törzsi vezetőkkel – zömében baludzsokkal - tárgyaljanak személyesen. A kilencven százalékban shíta Irán szunnita kisebbség mértékletesebb tagjaival Teherán évek óta keresi a párbeszédet, a vasárnapi találkozó is a szunnita- shíta egység előmozdításának érdekében lett nyélbe ütve. Figyelembe véve, hogy a merénylet során a gárdistákon kívül, tíz befolyásos törzsi vezető is az életét vesztette, egy olyan szomszédos állam kézjegye is felsejlik, aki ugyan nem elég bátor totális háborút hirdetni az iráni tizenkettesek (Mohamedet és a tizenegy utódját elismerő shíta szekta) ellen, ám a földalatti ellenállást bőkezűen támogatja.

Figyelembe véve, hogy a Dzsundallah-ot sokan az al-Kaida helyi különítményének tartják, még inkább elképzelhető, hogy az ortodox szaúdiak (wahhabiták) megorrolhattak a Forradalmi Gárdával egy asztalhoz ülő szunnita törzsfőkre, ami valljuk be Amerika számára is egyfajta ˝felkérés táncra˝ lehetett. A határ menti drogkereskedelem jövőjét is kellemetlenül érinthette a teheráni egységkezdeményezés, az eddigi baludzs cinkosok elcsábításával, a Rigi féle ˝üzletemberek˝ komoly háttértámogatástól estek volna el. Összességében megállapítható, hogy a Pisheen-i utazás nemzetközi és helyi viszonylatokban is különösen veszélyes ötletnek számított a gárda, és a törzsi vezetők delegátusának épségére nézve is.

Pénz beszél

Egyedül az érdekeltek népes tábora adhatott okot arra, hogy Irán már a merényletet követő első percekben is egyszerre hétfelé volt kénytelen bosszút kiáltani. Az ISI több szempontból is az egyik legvalószínűbb cinkosnak tetszik: A pakisztáni hírszerzés már hosszú ideje figyeli az iráni aktivitást a labilis beludzsisztáni térségben, ahogy Teherán közvetlen módon támogatja a helyi függetlenségi mozgalmakat, fegyveres felkeléseket. Erre az is utal, hogy a teheráni rádió a közelmúltban hevesen elkezdte a harci dobokat püfölni, naponta 90-100 percnyi műsoridőt szántak arra, hogy Iszlámábád kisebbségi politikáját mocskolják. A Dzsundallah ékes példája annak, hogy beludzsok kardja kétélű, most éppen az ISI, és az Iránnal szembeni nemzetközi konstellációk hathattak oda jobban (vagy többel).