Emlékszünk még arra, miért tört ki a II. világháború? A sok ok között (fajelmélet, lebensraum, gazdasági válság, trianoni szerződés stb.) van egy lényeges, amit főleg Nyugat-Európában szeretnek elfelejteni. Ezt pestiesen szólva úgy mondhatnánk: a nyugati politikusok szarakodása.

Bizony, ha a harmincas évek közepén nem alszik meg az angol és francia vezetők szájában a tej, ha nem akartak volna - csak a békesség kedvéért - mindenben engedni a német agressziónak, akkor a történelem egészen máshogy alakul. De szarakodtak, mismásoltak, ügyetlenkedtek, határozatlankodtak. Ahogy ma is.

Itt az ismétlés

Ezzel még véletlenül sem kívánjuk azt mondani, hogy háború előtt vagyunk, csak azt, hogy újra rendkívül rossz felé tart az uniós politikai játszma. Jelenleg ugyanis egyetlen ember, Václav Klaus cseh államfő füttyére táncol az egész Európai Unió. A lisszaboni szerződés alá nem írása megakasztotta az unió működését.

Nincsenek megválasztva (még kijelölve sem) az uniós biztosok, azaz az uniós kormány nem állt még fel. Bajnai Gordon és osztrák kollégája, Werner Faymann (egyébként teljes joggal) jelentette ki, addig nem jelölnek senkit a biztosi posztra, amíg ki nem derül, a nizzai vagy az új lisszaboni szerződés alapján alakulhat meg az unió kormánya. Ez pedig paradox módon az euroszkeptikus cseh elnökön múlik.

Emberi jogok

Ám, ha még jobban lemászunk a politikai okok tengerének mélyére, rájövünk, valójában Csehszlovákia megalakulása és a két ország (Csehország és Szlovákia) szuverenitása áll a háttérben. A Benes-dekrétumok ugyanis nem csupán a magyar és német nemzetiségekre mondta ki a kollektív bűnösség elvét, hanem nem mellesleg megalkották az ország új államiságát (a rendeletek az 1945-ös kormányprogram megvalósulását biztosították).

Ha a lisszaboni szerződés életbe lép, akkor az emberi jogok chartája is, ez pedig tiltja a kollektív bűnösség meghatározását. Azaz felülírhatná a dekrétumok ilyen jellegű rendelkezéseit. Így az 1945-től kisemmizett németek és magyarok joggal követelhetnének kárpótlást. (Éppen úgy, ahogy a holokauszt áldozatai is kárpótlást kapnak/kaptak több országban is.) De miért baj ez?

A két állam marad

Az világos, hogy ha életbe lép az új uniós szerződés, senki nem fogja megkérdőjelezni Csehország és Szlovákia létét, ám pusztán a kárpótlás összege aggasztja a cseh elnököt – és mint kiderült a szlovák kormányfőt is. Mert Robert Fico nem hagyta ki a ziccert, és nemrégiben kijelentette, ha a csehek kapnak kivételt a szerződés alól, akkor a szlovákok is kérnek.

Megint ott tartunk tehát, hogy az unió rendkívül nyugati politikusai csak a szájukat tátják, esetleg bosszankodnak kicsit, de nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nyilvánvalóan azért, mert fogalmuk sincs arról, milyen tűzfészek lapul Közép-Európában kisebbségek és történelmi sérelmek terén. Kaptak némi ízelítőt már a magyar-szlovák hepaj miatt, ám az csak apró kellemetlenség a lisszaboni szerződés megakasztásához képest.

Bukik az Unió?

Ha tovább bénázik az uniós vezetés, és (megint) képtelen lesz keményen fellépni Klausszal szemben, akkor fújhatjuk az egész Európai Uniót és csak félkezű óriás(?) lesz az egész szövetség, ami lassan többet visz el mindenkitől, mint amennyit a konyhára hoz. Akkor meg nyugodtan szélnek is ereszthetjük magunkat és feloszlathatjuk a hatalmas pénzeket elvivő uniós bürokráciát.

Kérdés belátják-e ennek veszélyét az uniós vezetők? Ha a történelmi tapasztalatokat vesszük alapul, akkor nem. Akkor sajnos hagyják magukat ráncigálni egyetlen államocskának egyetlen percéletű vezetőjétől, aki meghatározza majd a 450 milliós közösség jövőjét.

Mivel mást nem tehetünk, reménykedjünk a bölcsességükben.