Az Izrael és Amerika közti családi viszályok egyik legfájdalmasabb vonulatát a pár éves ciklusokkal ismétlődő kémbotrányok teszik ki. A Shin Bet (Izraeli Biztonsági Ügynökség) egykori vezetője, Barak Ben-Zur tavaly év végén megjelent könyvében külön fejezetet szentel az Amerikai Nagykövetség ˝speciálisan˝ kiképzett személyzetére, míg a 1987-től életfogytiglani büntetését töltő Jonthan Pollardot maga Benjamin Netanyahu elnök is hazavárja Észak-Karolinából. Soha nem volt kétség afelől, hogy két baráti ország ne kezdhetne törvénytelen információgyűjtésbe a másik háza táján - ha erre éppen alapos oka van, ám Pollard óta az amerikai szövetségi ügynökök minden amerikai ágy alatt izraeli kémet szimatolnak.

Az előzetes hipotézis

A boszorkányüldözés az utóbbi időkben egészen odáig fajult, hogy az izraeli hivatalos képviseleteket külön instrukciókkal kellett ellátni, hogy az információszerzésnek még csak a látszatától is óvakodjanak, ha bármelyik helyi lakos vagy külföldi személy információkat kínálna, azt gondolkodás nélkül utasítsák el. „Azt hitték, hogy a Moszad nagyarányú kémkedést folytat Amerikában, és hogy Pollard esete csak a jéghegy csúcsa volt” – meséli Steve J. Rosen a Jerusalem Post-nak, aki az AIPAC befolyásos munkatársaként 2005-ben maga is kémgyanúba keveredett, ám az elmúlt tavasszal ejtették az ellene felhozott vádakat.

A Rágalmazás Elleni Liga (ADL) már több ízben arra panaszkodott, hogy az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma egyes állami alkalmazottakat kizárólag azért pécézett ki, mert zsidó származásuk miatt megkérdőjelezhető volt a lojalitásuk. A fent említett körülmények miatt, talán nem egészen meglepő, hogy a Stewart Nozette-t körülbelül fél éve megfigyelés alatt tartó FBI, most végül is Moszad ügynöknek álcázva ugrasztotta ki a nyulat a bokorból, ahelyett hogy a pakisztáni, brit, vagy ne adj' isten kínai titkosszolgálat munkatársaként. A közvélekedéssel ellentétben megint nem izraeli kémet fogtak, az FBI-nak egyelőre csak annyit sikerült megállapítania, hogy a saját tudományos személyzetének a lefizethetőségét kellene vizsgálgatni, az álláskeresők vallási, vagy etnikai hovatartozása helyett.

Nozette, a ˝wannabe˝ spion

Stewart David Nozette professzor, Hollywood sármos szuperspionjainak cigarettafüstös, vad kalandjain felcseperedve most méltán érdemelte ki, hogy a fél világ rajta röhög: „Vannak olyan cowboy-ok, akiknek az űr egyszerűen nem elég” – indít a szerdai Time a tudóssal, aki utoljára 1996-ban, a Holdon felfedezett víz miatt került rivaldafénybe. A köpcös kis úriember saját bevallása szerint már régóta számított arra, hogy a Moszad egyszer majd felkeresheti: „Nem bérel fel minden nap a Moszad, noha tudtam, hogy egyszer majd ennek is eljön az ideje” – mondta el a már ekkor teljesen begerjedt FBI ügynöknek, aki imitált héber akcentussal óvatosan visszakérdezte, hogy ezt pontosan, hogyan érti. „Egyszerűen csak ez volt az érzésem az utóbbi napokban” – kuncogta vissza Bond.

Erre a szeptember eleji ˝megérzésre˝ a héten egyszerre csinált maga alá Amerika valamennyi mi-persze-megmondtuk embere, noha Nozette jószerivel még nem maga a farkas, hanem hosszú ideje az első idióta, aki tevékenyen is felült a Pollard óta szüntelen óbégatásoknak és úgy gondolta, ha már egyszer úgy is minden irodai iratmegsemmisítőben moszad ügynök kuporog, miért ne csinálhatná meg ebből ő maga is a pénzét. „Nem vagyok elég naiv ahhoz, hogy elhiggyem: nem történnek komoly információszerzési erőfeszítések a létező összes lehetséges úton” – fogalmazott a Jerusalem Post-nak Abraham Foxman, az ADL igazgatója Nozette-al kapcsolatban, ám azt különösen aggasztónak találja, hogy mind az FBI, mind a vezető értelmiségi hitelesnek gondolta az olcsó trükköt - csak azért, mert az ügynök izraelinek volt eladva.