Ha feltűnik a szegénység, eldózerolják
Szegények szállták meg az egyik előkelő negyed futballpályáját, tiltakozva nyomorúságos lakhatási körülményeik ellen. A kormány válasza nem késett: szétverette a foglalókat, lakásostul. Az algériai példa nem egyedüli.
2009. október 26. hétfő 12:09 - Pásztor Balázs
Ha nincs hely otthon, alszunk a focipályán!
Vidéki zavargások
Vasárnap a fővárostól 800 kilométerre lévő Ouarglában torlaszolták el az utat, és égettek autógumikat tüntetve a kormány vízügyi-infrastruktúra fejlesztései ellen, amik szerintük hatalmas károkat okoztak az ottani környezetben. Hasonló akciót tartottak Tizi Ouzouban ás Annabában is - utóbbi Algéria északkeleti részének központja. A helyi sajtó szerint nem csak vízügyekkel, hanem a gáz, az áramellátás és az utak állapotával is komoly gondok vannak.
Kedd este félezer rendőr hatolt be Algéria fővárosának elegáns, Diar Echems negyedébe, azzal a céllal hogy végleg szétverje a két napja tartó tüntetést. Erre azért kellett ennyi ideig várni, mert csak ekkora érkezett meg a törvényes bírói végzés, hogy fiatalok focipályán emelt illegális kunyhóit elbonthatják. Az ifjúság azonban nem várta be a rohamot: annak megindultával mindent hátrahagyva visszavonultak a saját negyedeikbe, csak egy maroknyi csoport maradt ott ellenállni - őket letartóztatták.
Az eset több okból is nagyon érdekes. Egyrészt az algériai terrorszervezetek, és az al-Kaida térnyerése nyomán a fővárosban rettentő erős a rendőri jelenlét, ezért eddig ott nem nagyon voltak tüntetések. Másrészt az akció pont a vasárnapi, vidéki zavargások hírére robbant ki hétfő hajnalban, ami egyértelműen visszatükrözi a társadalom egyre feszültebb helyzetét - és ez nem épp kedvező jel a válság által erősen érintett kormánynak.
Konkrét indokok
A kormány mostani civil megmozdulást is megpróbálta az al-Kaidára kenni - ám ez kivételesen egy olyan akció volt, amihez egyértelműen semmi köze nem volt a terrorszervezet algériai szárnyának. A zavargás azért tört ki, mert sokan sérelmezték, hogy ők nem részesültek az idei „újraházasítás” programból, amelyben olyanok juthatnak kedvezményesen új lakáshoz, akik a mostaniban abszolút nem férnek el.
Az észak-afrikai ország lakossága robbanásszerűen növekszik: 1962-től napjainkig megháromszorozódott, így elérte a 35 millió főt - amivel a munkaerőpiac képtelen lépést tartani és munkanélküliségi mutatók az egekbe szöktek. Pontosabban a szakképzett munkaerőből még mindig hiány van, de a fiatalok nagy része nem szerez ilyen képesítést, így tízezrével maradnak az utcán. Emiatt a főváros szegény kerületeiben nem ritka, hogy egy apró lakásban 10-12 fős család él, szó szerint egymás hegyén-hátán, hisz nem képesek önálló lakást fenntartani. Ezen nem segít az sem, hogy az országban ismeretlen fogalom a munkanélküli segély.
Így hát pár száz fiatal gondolt egyet és hétfő kora reggel kivonult az egyik elit negyed focipályájára, hogy ott építsenek saját „otthont” (jól-rosszul összeeszkábált kunyhókat). A rendőrség már akkor kivonult, de kisebb összecsapásoknál nem volt több - a rendőrök gumibotot és könnygázt, a fiatalok köveket és szemetet használtak - hisz nem volt érvényes felszámolási parancs. Ez legfőképp kedd reggel volt érdekes, amikor a munkába induló elegáns kisasszonyok és üzletemberek mellett háborúzott az „aljanép” a rend őreivel.
Háttér
Mohamed Hachemaoui algériai szociológiaprofesszor szerint a zavargások jól jelképezik a fiatalokat sújtó munkanélküliséget, megkülönböztetést és reménytelenséget. Hachemaoui szerint alig van párbeszéd az emberek és a kormány között, és a hatalom reakciói is hibásak: „Az állam a hibáinak jeleire általában letartóztatásokkal reagál, ami egyben egy politikai krízis jele is. Végeredményben a karhatalom okozta a megmozdulást, ami a szólásszabadság egy igen extrém példája volt jelen esetben”.
Algéria Afrika gazdagabb országaihoz tartozik - bevételei legfőbb részét az olaj és földgáz importjából szerzi - de a kormány évek óta képtelen kezelni a munkanélküliséget. Bár sok fiatal próbál állást szerezni külföldön - főleg Franciaországban és Olaszországban - de a válság miatt őket is egyre inkább küldik haza. Az elhelyezkedésin problémákban az alacsony képesítés is szerepet játszik, amin az országban lévő 18 egyetem sem tud sokat segíteni - az írástudatlanság még mindig 30 százalék körül mozog.
Bár az eddigi intézkedések sem arattak osztatlan sikert, de a kormány nem győzte hangsúlyozni az eddigi tetteit, és a jövőbeli terveket. Elmondásuk szerint több mint egymillió lakást építettek az elmúlt öt évben, és 2014-ig újabb egymilliót szándékoznak. Ráadásul a 2010-es költségvetés 10 milliárd eurónyi szociális kiadást, és újabb 10 milliárdnyi „a lakosság életszínvonalának növekedését célzó programot” tartalmaz. A kormány helyzetét viszont nagyban megnehezíti, hogy mindössze az ország 20 százaléka lakható normális körülmények közt.
Bár a keddi parancs megérkeztével a rendőrség páncélozott járművei ellen esélyük sem volt a fiataloknak, és nem tudták megakadályozni sebtében felépített lakásaik eldózerolását, de annyi biztos, hogy a figyelmet sikerült magukra felhívniuk. Ráadásul az algériai fiatalok helyzete nagyjából megegyezik a más országok gettóiban élők helyzetével, így az itteni események a jövőben bárhol máshol megtörténhetnek - érdemes hát figyelemmel kísérni.