1996 áprilisában tartóztatták le végül, majd a tárgyalásán melyet Zsitomirban folytattak le ügyében, egy fémketrecben tartották, mivel féltek, hogy a nép esetleg meglincseli. Ő maga azzal kérkedett, hogy ő a világ legnagyobb sorozatgyilkosa, megbánást nem tanúsított, és tettét megmagyarázandó a felsőbb erők akaratára hivatkozott.
Tárgyalása öt bíró együttes közreműködésével 4 hónapig tartott, az ítélet pedig – egyáltalán nem meglepően – golyó általi halál volt.

1997 márciusában Ukrajnát felvették az Európai Tanácsba, emiatt az országnak el kellett törölnie a halálbüntetést, ezt az akkori elnök, Leonyid Kucsma meg is cselekedte, Onoprijenko büntetését – nagy közfelháborodásra – 20 évnyi szabadságvesztésre módosították.

„Ha bármikor kiengednek, újból ölni kezdek. De akkor rosszabb lesz, tízszer ilyen rossz… engem a sátán tart hatalmában… ha nem végeznek ki, el fogok szökni ebből a börtönből, és az első dolgom az lesz, hogy megkeresem Kucsmát, és a heréinél fogva fellógatom egy fára.”

Anatolij Onoprijenko 52 embert ölt meg 1989 és 1996 között.

A gyilkos bohóc – John Wayne Gacy

Gacy gyermekkorától kezdve édesanyja, és nővére befolyása alatt állt, így a nők különösen utálatosak, ellenszenvesek voltak a későbbiekben számára, mindenfajta téren. Ám a társadalomba való beilleszkedés végett két felesége is volt, az elsőtől – aki 1969-ben elhagyta – két gyermeke született, valamint az üzleti életben is sikeresnek bizonyult. Politikai karrieren is gondolkodott, ezért kitalálta „Pogo bohóc" alakját, aki a chicagói gyermekek megsegítéséért mulattatta a nagyérdeműt. Olyan ismert, és elismert volt, hogy Carter elnök felesége, a First Lady is fotózkodott vele.

Ám ezek az érdemek nem elégítették ki, neki más kellett.

Mégpedig ezek a fiatal fiúk és férfiak voltak, akiknek a megerőszakolása és megölése valamelyest csillapíthatta határtalan homoszexuális hajlamát.

Mialatt Gacy szó szerint bohóckodott, addig a hatóság értetetlenül állt több fiatal eltűnésének aktája felett, hiába vezetett számtalan szál a meleg bohóchoz. A rendőrség még akkor sem gyanakodott rá, miután megnézték Gacy aktáját, melyben szembetűnő lehetett volna, hogy már elítélték összesen öt fiatal fiú ellen elkövetett nemi erőszak kísérletéért, mindezt 1972 és 1978 között.

1978-ban elfogták.

Második felesége beszámolt arról, hogy 1976-ban elkezdett eljárogatni otthonról. Kiderült, hogy törzsvendége volt a Chicagói Bughouse Squarenek, mely a homoszexuális fiatalok törzshelye volt. Leginkább Innen szedte fel leendő áldozatait, akiket később felesége távollétében hazavitt, rendszerint megerőszakolt, majd brutális kegyetlenséggel meggyilkolt.

Először a bilincstrükköt vetette be. Amikor felcsábított magához egy gyanútlan fiút, rávette, hogy vegye fel a bilincset, úgyis kiszabadítja később. Amikor az áldozat megkérdezte hogy mi a trükk, Gacy ezt mondta neki: "bilincskulcs kell hozzá kisapám, ez a trükk!" Megerőszakolta, majd megfojtotta áldozatát.

1978 decemberében a rendőrség megrohamozta a villáját egy névtelen bejelentés alapján, majd feltúrták a kertet. A legtöbb áldozat maradványa innen és a pincéjéből, további öt tetem pedig a közeli folyóból került elő. Összesen 33 fiatal férfi megölését bizonyították rá, de tényleges áldozatainak száma valószínűleg magasabb.

Az 1980 januárjában kezdődő tárgyalásán kimondták bűnösségét, az ítélet pedig méreginjekció általi halál volt. 1994-ig azonban siralomházban ült, mert Illinois államban e két dátum között tartózkodtak a halálos ítéletek végrehajtásától.

Kivégzése előtt egy gyors telefoninterjúban ennyit mondott: „Tizenegy keményfedeles és harmincegy puhakötésű könyv, két színdarab, egy mozifilm, egy off-Broadway darab, öt dal és több mint ötezer újságcikk foglalkozik velem. Most mit mondhatnék erre?”

Mielőtt megkapta volna a halálos injekciót, csak annyit mondott: „Nyaljátok ki a seggem”.

Az emberi elme kétségtelenül a leggonoszabb dolog a világon. Mind brutális eszközök, mind gyilkosságok kiötlésében. Remélem eme írással nem csak megdöbbentettem, hanem kicsit elgondolkodtattam a tisztelt olvasókat. Ugyanis visszaköszönhet pár régen belénk sulykolt mondat: ne bízzunk meg idegenekben, és mindig zárjuk be az ajtót.