Hasznos tárolás

Mindenki a szél- és napenergia lehetőségeiről beszél. De ezek esetében csak úgy lehet bármiféle különbséget elérni a ma használatos energiaforrásokhoz képest, ha jobb energiatárolási rendszert dolgozunk ki.

Nagy szerep jutna az akkumulátorcsomagoknak, melyek a megújuló energiaforrásokból nyert villamos energiát megfelelő módon lennének képesek tárolni és szállítani. Abban az esetben is, ha Nap éppen nem süt, vagy a szél nem fúj. Ezekből a tárolóegységekből lehetne szükség esetén a hálózatra bocsátani az energiát.

A tudósok számos ponton megkérdőjelezik a lehetőségeket, ugyanis számos probléma áll fenn. Például a szélenergia felhasználása során a levegőből nyert energiát földalatti kamrákba kellene juttatni, később így lehetne legjobban felhasználni. Akadály: megtalálni a nagy, jól használható, földalatti üregeket.

Hasonlóképpen a tárolásra is hatalmas akkumulátorok lennének a legalkalmasabbak. De a megfelelő technológiák jelenleg még túl drágák, a többi pedig nem elég hatékony. Míg a kutatók új megoldásokat és anyagokat keresnek a teljesítmény növelésére, addig jelentős ugrás nem valószínű.

A lítium-ion technológia tartogathatja a legnagyobb ígéreteket a hálózati tárolásra, még ha nem is akkorát, mint az autók esetében. Azonban ehhez még szükség lenne a technológia elterjedésére.

A szén kivonása és tárolása

A szénkészletek lassan elfogynak, ezért elsődleges lenne arra koncentrálni, hogy megfelelően hasznosítsuk a még fennálló forrásokat. Ez azt jelenti, hogy új, hatékonyabb erőműveket kéne építeni. Azonban a létesítményekből származó évi kétmilliárd tonna CO2 biztonságos tárolása megváltoztathatná a viszonyokat.

A szén-dioxidot el kell különíteni a gyárkémények füstjéből és tömöríteni. Ezután a föld alá kell juttatni, ahol kőzet képződne belőle.

A szerény mértékű CO2 elkülönítés létezik már, de ezek alkalmazása csökkenti a nagy erőművek termelését, miközben megkétszerezik, háromszorozzák a termeléshez szükséges energiát. A tudósok keresik a technológiát, amivel a kibocsátást legalább 90 százalékkal mérsékelni tudják, miközben limitálják a kiadásokat.

Mivel még a korai szakaszban járnak a kutatások, így nehéz megmondani, hogy melyik módszer lehet a nyertes. Íme, még egy ígéretes technika égetett szén és tisztított oxigén fém-oxid formájában. Ez egy olyan elegyet alkot, melyből könnyebben kiválasztható a CO2, az erőművek hatékonyságának vesztesége nélkül. A technológia kis léptékű kísérleti projektben már bizonyított, a következő évben egy megawattos energiatermelés esetén is tesztelik. 2020-ig azonban kereskedelmi célokra biztos nem fogják használni.

Következő generációs bioüzemanyagok

Az olajkészletek megóvásának egyik módja, ha megújuló forrásokból dolgozunk ki üzemanyagot szállításra, közlekedésre. Ennek nyomán jönnek létre az új generációs bioüzemanyagok a nem élelmezésre szánt növényekből.

A kutatók fa, növényi hulladékok, szemét és ehetetlen évelőkből akarnak versenyképes árú üzemanyagot előállítani. De a legígéretesebb új generációs üzemanyag alapanyaga az alga.

Az algák növekedésük során felhasználnak szén-dioxidot, napenergiát és tápanyagokat. Bizonyos olajat termelnek, amit könnyedén ki lehet nyerni belőlük, finomító üzemekben dízel-, benzinhelyettesítő és egyéb termékeket lehet létrehozni belőlük.

Az algák nagyon gyorsan nőnek, miközben szén-dioxidot fogyasztanak. Egy hektár algából évente több mint ötezer liter bioüzemanyagot lehet termelni szemben a kukorica-alapúból, melyből csupán háromszázötvenet. Az alga alapú üzemanyagot közvetlenül a finomítóba és az elosztási rendszerbe lehet küldeni. Az USA-ban is képesek annyit termelni, hogy az összes nemzet közlekedési igényének eleget tegyen.

Még ez a lehetőség is gyerekcipőben jár. Egy tucat vállalat megkezdte már a kísérleti projekteket és a kisüzemi termelést. De az alga alapú bioüzemanyag előállításához olyan megbízható forrásokat kell találni, olcsó tápanyagokat és vizet, mely megfelel a termeléshez. Emellett a kórokozók hadát kell felügyelni, melyek csökkenthetik a hozamot, és ápolni kell a legtermékenyebb alga törzseket.