Az euróövezeti pénzügyminiszterek csoportját, az Eurogroupot vezető politikus ezzel csatlakozott Tony Blair volt brit és Jan Peter Balkenende holland kormányfőhöz, akik már korábban jelezték, hogy nem utasítanák vissza a felkérést. Juncker nevét már hosszú ideje emlegették lehetséges jelöltként a Lisszaboni Szerződéssel létrehozandó posztra, de a politikus most először fejezte ki egyértelműen, hogy érdekelné az ajánlat.

Juncker elmondta, hogy nem önmagát, hanem az Európai Unió elnöki tisztéről kialakított koncepcióját akarja előtérbe helyezni: hídként képzeli el a kis és nagy, az új és a régi tagállamok között. Az elnöknek emellett a francia-német páros működését is meg kell könnyítenie, figyelembe véve azt, hogy az Európai Unió kibővült - szögezte le Juncker. Véleménye szerint nem folytatható az a gyakorlat, hogy a döntések a nyugat-európai fővárosokban születnek meg.

A luxemburgi miniszterelnök megerősítette, hogy továbbra is ellenzi Tony Blair jelölését a két és fél évre szóló tisztségre: "Nem látom, hogy Nagy-Britannia az elmúlt évtizedben bizonyította volna igazi európai elkötelezettségét, a védelmi politika előrelépéseit leszámítva".

Juncker szerint Európát olyan személynek kellene képviselnie, aki elsősorban szolgálni akarja az uniót és kompromisszumokkal összefogni tagjait. Nem töltheti be szerinte olyan valaki az elnöki tisztséget, aki "kifele reprezentál, de a belső kohéziót nem tudja biztosítani".

Holland riválisát is kritizálta Juncker: "(Jan Peter Balkenende) a barátom, még akkor is ha időnként jelentős nézeteltéréseim vannak vele az Európát érintő lényegi kérdésekről. Az európai alkotmányról tartott népszavazás idején vállaltam annak kockázatát, hogy lemondok, ha a "nem" győz". Ő nem tette meg, de megértem, mert ismerem az országa helyzetét" - fogalmazott a luxemburgi kormányfő.