A hetek óta folyamatosan mélyülő török-izraeli diplomáciai válság példátlan komolyságúra fordult, miután a török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan a hétvégén barátnak nevezte az Izrael elpusztításával fenyegetődző iráni elnököt, és azzal vádolta az izraeli külügyminisztert, Avigdor Lieberman-t, hogy korábban nukleáris csapással fenyegette a Gázai Övezetet. A hetekkel ezelőtt még optimista vélekedéseket - melyek szerint a jelenlegi válságnak olyan gyorsan vége szakad, mint ahogyan elkezdődött - a múlt hét történései és a hétvégével kimondott új realitások teljesen elnémították.

Csók és könnyek Gázában

A hetekkel ezelőtti törökországi NATO-gyakorlatról való kizárás ugyan nem az első eset volt, hogy az Erdogan-kormány látványosan próbálta megalázni az izraeli vezetést, ám a Konya-i döntéssel a lelkesedésnek egy olyan új hulláma árasztotta el az arab világot, amely végképp átszakította az ankarai tisztesség és önuralom gátjait. A török rádió- és televízióállomások két hete kezdték el sugározni az Ayrilik (elválasztás) című szappanoperát, amely egy gázai párocska hányattatott szerelmének kitalált története, a szövevényes forgatókönyvet aktuálpolitikai szálak emelik az ˝örökkévalóságba˝. A film romantikus vonulatát borzasztóan látványos utcai kődobálás, halott gyermekek teteme felett sikoltozó édesanyák, és a palesztin kislányok húsába robbanó izraeli töltények tagolják. Az ember először el sem tudja dönteni, hogy viccesnek vagy gusztustalannak gondolja-e a propaganda ennyire primitív formáját.


A múlt hét elején a hivatalos török kommüniké még az volt, hogy a Gáza utcáin fűzöld egyenruhában randalírozó katonák még csak nem is izraeliek, hanem „egy másik ország katonái”. Csütörtökön viszont az Ayrilik producere már arról beszélt az izraeli Katonai Rádióban, hogy a film nem az Izraeli Véderőről kíván úgy egészében képet festeni, hanem csak néhány zsidó katonáról, akik "palesztinokat gyilkolnak". A török filmes ehhez még azt is hozzátette, hogy ő maga és kollégái is "nagyon szeretik Izraelt". A zsidó állam pilótáinak kizárását az Anatóliai Sólyom légi gyakorlatból először szintén technikai problémákkal magyarázták, majd néhány nappal később a CNN-ek nyilatkozó külügyminiszter már szemrebbenés nélkül nevezte az akciót a gázai ˝népirtás elleni tüntetésnek˝.

Józan következetesség

Erdogan a hétvégén egy a brit The Guardian-nek adott interjúban azt állította, hogy az izraeli külügyminiszter korábban nukleáris csapással fenyegette Gázát, valamint az iráni elnökkel, Mahmoud Ahmadinezsáddal kapcsolatban leszögezte: „Kétség sincs afelől, hogy ő a barátunk - és mint ilyennel (a szerk.) – nagyon jó kapcsolatokat ápolunk, minden fajta problémától mentesen”. Ugyanekkor Erdogan határozottan elutasította azokat a nyugati vádakat, mely szerint az iszlám köztársaság atomfegyverek fejlesztésén dolgozik, képmutatásnak nevezve a tényt, hogy az iráni atomprogram ellenes hangok egytől-egyig olyan országoktól származnak, melyek maguk bizonyítottan is atomfegyverekkel rendelkeznek.

Törökország és Izrael között 2000-ben szabadkereskedelmi egyezmény lépett életbe, Izrael Törökország felé irányuló exportja évente másfélmilliárd dollárra tehető, melynek tetemes részét biztonságtechnikai és katonai fejlesztések teszik ki. A török hadsereg rohamos csinosodása több közel-keleti szakértő véleménye szerint is részben a régió szuperhatalmi pozíciójára törő iráni fenyegetésnek volt betudható, különösen ami a rakétaelhárító rendszerek beszerzését illeti. Jó kérdés, hogy az új paradigma szerint „problémamentessé” vált iráni-török korszak beálltával mihez fognak kezdeni a hihetetlen mennyiségben felhalmozott védelmi fegyverekkel, és azokkal a korábban tett kijelentésekkel, melyek szerint Irán nem csak Izrael számára jelent fenyegetést, hanem a régió összes országának biztonságára nézve is.