A kairói létesítmény a világ egyik leglátogatottabb múzeuma, így a magyar egyiptológusok leleteiből nyíló tárlat igen látványos megjelenés biztosít: nem csak az egyiptomiak számára teszi láthatóvá, érthetővé, hogy milyen régészeti feltárásokat végzünk, hanem számos olyan külföldi turista is találkozhat a tevékenységünkkel, akik esetleg keveset tudnak Magyarországról - nyilatkozta Bács Tamás docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) egyiptológiai tanszékének vezetője az MTI-Pressnek.


A docens, aki Török László akadémikussal, Schreiber Gáborral, az ELTE adjunktusával és Fábián Zoltánnal, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusával közösen jegyzi kurátorként a tárlatot, a kiállítás előzményeiről elmondta, hogy a kairói múzeum 2002-ben ünnepelte centenáriumát. Az évforduló ürügyén vetődött fel, hogy időszaki kiállításokon mutassák be az Egyiptomban dolgozó külföldi missziók leleteit. Azóta több ilyen kiállítás volt, most a magyarokon a sor, hogy ismertessék eredményeiket.

A kiállítás címét magyarázva Bács Tamás felidézte, hogy 102 éve, 1907-ben indította el Back Fülöp szponzorként az első magyar ásatásokat Egyiptomban. A feltárások a gamhudi és a sarunai lelőhelyen folytak, a leletek egy részét a Szépművészeti Múzeum őrzi, a többi Bécsbe, Krakkóba és Kairóba került. A kiállítással részben a kezdeteket kívánják megünnepelni, ennek jegyében a tárlat a gamhudi ásatások során előkerült koporsóval indul.

- A kiállítás többi részét az utóbbi két és fél évtizednek szenteltük - mutatott rá Bács Tamás, megjegyezve, hogy Kákosy László 1983-ban újította fel a helyszíni munkákat Egyiptomban, II. Ramszesz hivatalnoka, Dzsehutimesz sírján végzett ásatásokkal. A kiállított anyag így a magyar régészek több mint negyedszázados, a thébai nekropolisban, a világ egyik legnagyobb műemléki területén végzett tevékenységét mutatja be.

A magyar egyiptológusok nem egy-egy sírban dolgoznak, hanem a temető két szeletét tárják fel, jószerével minden történelmi kort érintve. A leleteik kronológiailag szóródnak, a Középbirodalomtól, az időszámításunk előtti 1900-as évektől a késő antik korig, a VI-VIII. századig terjednek. Ezért a kiállítás is kronológiai rendben halad, a több ezer éves fejlődést mutatják be a leleteken keresztül.

A 82 műtárgyat felvonultató tárlat két kivételtől eltekintve elsősorban az óegyiptomi halottkultuszt jeleníti meg. Az egyik kivételt az úgynevezett rajzos osztrakonok képezik - ezek olyan mészkődarabok, amelyeken skicceket vázoltak fel a sírokat készítő művészek, majd eldobták a temető területén. A másik kivételt a késő antik korban a nekropolisban, a Sejk Abd el-Gurna nevű domb területén megtelepedett kolostor szerzeteseinek írásos emlékei jelentik.

Szívskarabeuszok és amulettek

A kiállítást részben a sírokból előkerült úgynevezett usebti figurák (szolgaszobrocskák) vezetik be. Bemutatnak egy középbirodalmi temetkezésből származó nagy kerámiaegyüttest is, amelyben különböző ételek égetetlen agyagból elkészített "makettjeit" helyezték el. Szerepelnek az Újbirodalom elejéről származó dísztelen fakoporsók, amelyekben vélhetően a legszegényebbek temetkeztek, valamint a belsőségek tárolására szolgáló kanopuszedények, amelyek valószínűleg egy Hatsepszut királynő alatt élt núbiai alkirály temetési felszereléséhez tartoztak. Láthatók szívskarabeuszok és fajansz amulettek is, amelyeket a holttestre helyeztek.

A kiállítás középpontját a Dzsehutimeszt ábrázoló szobrászati blokk alkotja. Mint az egyiptológus kifejtette, a hivatalnok neve ismert volt a szakirodalomból, ám egyénisége, pályafutása csak a magyar ásatások eredményeképp vált ismertté.

- Az egyiptomiak a címeikben vázolták fel életpályájukat. A szövegekből és a szobrokon talált feliratokból annyit lehet tudni, hogy Dzsehutimesz nagy valószínűséggel a Thébától 30 kilométerre fekvő Esznából származik. Onnan került Thébába, amely II. Ramszesz idején elsősorban vallási főváros volt - magyarázta a tudós.

Dzsehutimesz Ámon templom gazdaságában helyezkedett el, ahol igen fontos vezetővé vált. - Ez igen magas tisztség, ha azt vesszük, hogy Ámon templomának gazdasága a királyi utána a második vagy harmadik helyen állt. Emellett nagykövet volt valamikor - ismertette a hivatalnok pályafutását Bács Tamás, hozzátéve, hogy a nagyköveti cím akkor is kijárt, ha valakit egyszer küldtek követségbe külföldre. "Nyugdíjas" kinevezésként Dzsehutimesz megkapta az Eszna kormányzója címet, amely polgármesterséget jelent.

A hivatalnokról két "családi" szobor is készült: az egyiket, amelyen a feleségével és a fiával látható, magyar régészek találták meg az 1980-as években, és jelenleg is Dzsehutimesz sírjában van. A másik, amelyen a szüleivel ábrázolják, a XIX. században került elő, s a Kairói Múzeumban őrzik. - Két család volt jelen egyszerre annak idején a sírban - emelte ki a docens.

Szerepel a kiállításon egy olyan, a Karnaki templomból előkerült kis gránitszobor, amelyet Dzsehutimesz még életében fogadalmi ajándékként helyezett el, s látható egy olyan szoborfej is, amelyet szintén a magyar ásatások tártak fel.

- Nagyon jó, hogy együtt lehet bemutatni a saját és a Kairói Múzeum tárgyait, így értelmes egységgé állnak össze - hangsúlyozta a tudós, hozzáfűzve, hogy a kiállítás anyagának összeállításánál olyan leletek bemutatására törekedtek, amelyeket még nem látott a nagyközönség.

Sok olyan tárgy van ugyanis az egyiptomi raktárakban, amelyeket a szűk szakmán kívül kevesen ismernek.