A Jobbik és az ősmagyar megváltás
Az ország turulszárnyon repül Teherán felé, a magyar vidéket bűnöző hordák tartják rettegésben, aki nem hódol be, arra terror vár. A sötét erők uralma végtelennek tűnik. Ám ekkor, feltűnik az új erő: az engesztelésért imádkozó nemzeti radikalizmus.
2009. október 30. péntek 07:46 - Tatai Gábor
Az újmagyar romantika hajnalán
Egyáltalán nem tiszta sem hermeneutikailag, sem filológiailag, hogy a költőpróféta, Petőfi Sándor kit értett pontosan a magyarok istene alatt, ám a reformkor irodalmának transzcendens képével kapcsolatban Vörösmarty költészete meggyőző adalékokkal szolgálhat. Jókai a magyarok ősi vallásával kapcsolatban perzsa eredetet feltételez, a Vörösmarty és Aranyosrákosi Székely Sándor költeményeiben fel-fel tünedező Hadúr és Ármány istenségek a perzsa Ormozd-Ahrimán főistenekkel mutatnak párhuzamot, a magyarok iráni ősvallásáig a hun-magyar mondavilágon, és a szkíta eredetelméleteken keresztül vezet az út. Vona Gábor, a hunok véresszájú kardja október 23-ai beszédében külön kitért arra, hogy kormányra kerülve „fel fogja állítani a Magyar Őstörténeti Intézetet. Akik a finnugor rokonságban hisznek, hát higgyenek abban, de nekünk Hungária kell, Fingária pedig nyugodtan az övék lehet.” Eredetmítoszok, a vallás és a valóság közötti ellentmondások a vak antiszemitizmus talaján egyesítik az Iráni Iszlám Köztársaságot, a keresztény Magyar Köztársasággal.
Az iráni iszlám forradalom harminc éven keresztül elzárt korcsosodása ma már ott tart, hogy Ahmadinezsád az árja alapokra hivatkozva írogat a német kancellárnak leveleket. Egy egyiptomi szunnita előbb dózerolná le a gízai piramisokat szfinxestül mindenestül, semhogy egy tapodtat is engedjen az ősi egyiptomi okkultizmushoz kapcsolható identitáskeresésnek. A siíta Irán kontra magyarok istene csavar egyedül a zsidó állam elpusztításának ideológiával magyarázható (lásd keretes).
Kizárólag magyarokra szabott forradalmi exportról van szó, a Jobbik a minap alaposan meg is sértődött, hogy a brit szélsőjobboldali szövetségese,
Nick Griffin nem iráni aggyal gondolkodik a Hámászról, és az év eleji gázai krízisről. A szarajevói háború kellős közepén egy kedves, egykor helybéli barátom - aki ez idő tájt magyar tudósítókat is kalauzolt - az iráni forradalmi gárda konvojait látta az út széléről, az iszlám forradalom körülbelül ekkortól számottevő tényező a balkánon. Az európai kapuőrnek ugyan nincs komolyabb muszlim lakossága, de van egy homályos eredetmítosza, és egy zsidók ellen gerjeszthető történelmi tömege. Ha a szunnita többségű Jemenbe, az al-Kaida új fellegvárába is sikeres az export, akkor ugyan miért pont a magyarok istene szabna gátat neki Kelet-Európában?
Ötszázezer
A Magyar Katolikus Egyház idén szeptember 20-án hivatalos levélben hívta fel a figyelmet az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. Gombamód szaporodnak az Árpád Rendjéhez, vagy az Ősmagyar Egyházhoz hasonló szekták, akik Jézust mítoszalaknak titulálva, magukat a történelmi egyházakat nevezik pogány elkorcsosulásnak. Modern kori koppányainkat is a harag hevíti, Vona Gábor szerint „aki nem érzi a dühöt az nem magyar”.
Hát én érzem a dühöt, Szent István dühét, ahogy a keresztény Magyarországon minden igazi nemzeti radikálisnak is kellene a Jobbikkal szemben, amely a turul szárnyán kívánja Teheránba repíteni a hazát. Épp amikor az iráni nép évtizedes hazugságokra kezd lassan ráébredni. Ütős zenei betétből, és filmes konnotációiból, ők is jól vannak eleresztve:
Ötszázezer, a saját igazságtudásszomjtól megrészegedett embert látok, akikkel szándékosan félrevezetve kántáltatnak boszorkány-himnuszokat. "Adjon az Isten" – de melyik? Milyen megváltást hozott Atilla kardja, vagy a magyarok istenének hazudott turáni fenevad? Egyetlen szabadító létezik, akit a magyar történelmi egyházak a Sionról várnak vissza. Ha majd a saját szememmel látom, hogy a gárdisták két kézzel hordják a téglát a Magyarság Engesztelő Templomának újjáépítéséhez a Felvonulás terén álló 56-os emlékmű mellé, akkor elhiszem, hogy Szebb Jövőt hoznak a fejünkre.
