"Magyarország ma még nem megbízható"
Ma már olyan helyzetben vagyunk, hogy kisebb odafigyeléssel és szigorral bevezethetnénk az eurót, ha akarnánk - véli Duronelly Péter befektetési igazgató, aki szerint a 2006-os költségvetési hiány leszorítása óriási teljesítmény volt, óriási áldozatokkal.
2009. október 29. csütörtök 07:31 - Nagy András
Magyarországnak eddig még egyetlen konvergencia kritériumot (maastrichti kritériumot) sem sikerült teljesítenie. Mindössze négy év alatt sikerülhet behozni a „lemaradást”?
Valójában nem is négy év alatt kellene abszolválni, hanem 2012-ig. Lényeg azonban, hogy most olyan helyzetben vagyunk, amely egy cél kivételével lehetővé teszi a teljesítést. Ez az államadósságra vonatkozó kritérium. (A maastrichti kritériumokról részletesen keretes írásunkban olvashatnak – a szerk.)
Az eddigi példák azt mutatják, amennyiben van fogadókészség az uniós döntéshozók részéről, és az államadóssági pálya hiteles program mentén csökkenő tendenciát mutat, akkor ez is elegendő lehet a csatlakozáshoz.
Mi kellene még hozzá?
Út az euróhoz – a maastrichti kritériumok
1. Az infláció rátája nem lehet 1,5%-nál több a három legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagánál, és ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. Jelenleg ez az érték 3,2%.
2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% fölötti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni).
3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam Mechanizmusba (ERM).
4. A hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6,5%.
Forrás: Wikipédia
Az euróövezethez való csatlakozáshoz politikai akaratra, gazdaságpolitikai menedzsment képességre, valamint diplomáciai erőfeszítésekre van szükség. Ez utóbbi tekintetében Magyarország hagyományosan rosszul áll, gondoljunk csak a világháborúkat lezáró békeegyezményekre, de ettől még nem reménytelen a feladat.
Erőteljes diplomáciával engedményeket érhetnénk el?
Ha nem is engedményeket, de azt mindenképp, hogy nálunk is érvényes legyen az az elv, ami korábban Belgium vagy Olaszország esetén érvényes volt. Vagyis, hogy az eurózónás csatlakozáshoz államadósság szempontjából az is elegendő legyen, hogy a gazdasági kilátások, illetve a növekedési program biztosítják az államadósság folyamatos csökkenését. Ez azonban megbízható imidzs kialakítása nélkül nem megy. Magyarországot ma még sajnos nem tekintik megbízható országnak.
Ezek szerint önt nem hatja meg a Bajnai-kormány fő üzenete, mely szerint az elmúlt hónapok kemény áldozatvállalásainak köszönhetően az ország kezdi visszaszerezni a külföld bizalmát.
Azért vagyok szkeptikus, mert nem nagyon látom, hogy külföldi befektetők jönnének Magyarországra. Igaz, tőkeszegény környezetben vagyunk, és azt is hozzáteszem, hogy hazánknak hosszú ideje rossz már a megítélése.
A 1998-2002 közötti (fideszes) periódusban a megbízható gazdaságpolitika egy rendkívül rossz diplomáciai politikával párosult, 2002-2006 között pedig folyamatos hazudozás folyt. S ezt nem az őszödi beszéd miatt mondom, hanem mert a pénzügyminisztériumban járva velem szemben is többször megtörtént.
Nem sejtette, hogy a PM számai nem az ország valós helyzetét tükrözik?
Ezt nagyjából lehetett tudni, és amikor 2004. végén hivatalosan is bevallották, hogyan is áll a költségvetés, akkor volt egy komoly vitám a PM illetékeseivel, hogy mire volt jó ez az egész, de ma már nem akarok ebbe belemenni.
