Egy jelentés tanulsága

Egy hete tette közzé a Nemzetközi Újságíró Szövetség (JTF) azt a felmérését, amelyben 18 közép-kelet-európai ország médiavilágát elemzi - köztük természetesen hazánkét is. Ebben igen elmarasztaló képet festenek le a magyar média világról, amely sajnálatos módon tényeken alapszik. A felmérés szerint két nagy baj van a hazai médiával: annak nagy része külföldi tulajdonban van - vagy erős külföldi nyomás alatt áll - és a politika túlságosan rájuk nyomja a bélyegét.

Az első esetre könnyen találni példákat: a Ringier médiabirodalma, amely a Népszabadságon, a Blikken, a Nemzeti Sporton és a Nők Lapján keresztül szinte mindent át sző. De ilyen a két országos kereskedelmi televízió is. Szerencsére ez a trend az internetes hírportálok világába még nem gyűrűzött be, de minden más tekintetben érezhető - jól kirajzolódott a két országos frekvenciáért vívott háborúban is. Az pedig egyértelmű, hogy a külföldi tulajdonos véletlenül sem fogja az ország helyzetét előtérbe helyezni a profittal szemben. Így a profizmus megalapozása és a befolyásnélküliség erősítése sem fog megtörténni, amíg a mostani módszerek hozzák a kellő mennyiségű pénzt.

A politikai befolyás pedig már az újságvásárlási szokásokon is érezhető: a standos komplett hülyének nézi az embert, ha egy Népszavát és egy Magyar Hírlapot egyszerre vásárol. Egyes sajtóorgánumokban pedig már az is hír, ha egy jobboldali prominens Népszabadságot olvas. Ráadásul majd minden politikával is foglalkozó napi- vagy hetilap nyíltan elkötelezte magát az egyik oldal mellett. Talán a HVG maradt az egyetlen, amely nagyjából meg tudta őrizni függetlenségét, bár ezt is egyre többen kétségbe vonják.

Egy érdekes összeolvadás

A helyzet az online média birodalmában se sokkal jobb, bár ott jóval árnyaltabbak: sem az Origo, sem az Index nem mondható egyértelműen bármelyik oldal elkötelezett hívének, ami a két legnagyobb szereplő esetében erős pozitívum. Ugyanakkor az utána következők már nem ennyire szerencsések. A Kuruc.info egy igen szélsőséges példa a jobbszélről, és a baloldal is tett most egy egyértelmű lépést a politikai elkötelezettség fele.

A népszava internetes verziója gyér látogatottsági adatai miatt úgy döntött, hogy másképp folytatja, és odaadja magát a Stop.hu kezébe, amely bár eddig is erőteljesen balra írt, de most végképp elkötelezte magát egy politikai ideológia mellett.

Természetesen ennek nem csupán a politika volt az oka, hanem a gazdasági körülmények is szerepet játszottak. A válság hatására az egész ágazat megrendült, és több nagyobb név is süllyesztő be került - példálózni a Zoom.hu-val lehetne leginkább. A politikai támogatottsággal bíró oldalak a többieknél jóval lassabban merülnek ki, de egy idő után ott is belátják, hogy nem lehet az örökkévalóságig kitartani, így a túlélés valamilyen módját keresik - amit a Népszavánál meg is találtak. Persze a pletykák szerint az is közrejátszik, hogy a baloldal támogatottság egyre esik, így az osztogatható pénz is ezzel egyenes arányban fogy...

Minden más

A jelentésben több olyan mondat is van, ami mellett az átlagos magyar olvasó, vagy tévénéző nem mehet el szó nélkül. Az olyan általánosságok, mint a térség csapnivaló média-színvonala, vagy a tényfeltáró újságírás erőteljes hiánya nem tartoznak ezek közé. Azonban, ha azt halljuk, hogy a politika részéről „egyre több támadás és fenyegetés éri a médiát”, akkor már rögtön eszünkbe juthat pár politikus, vagy akár egy egész párt.

Bár nálunk nem szoktak újságírókat meggyilkolni, de mind Esztergom, mind Edelény botrányos hírű polgármestere a sajtót okolja „meghurcoltatásaiért” - ráadásul az egész Jobbik gárda bevett szokásnak tartja beszédeiben a sajtó igen kemény szidását. Ezt elnézve pedig nem is csoda, hogy a politikusi után rögtön az újságírói szakma helyezkedik el a társadalmi megítélés-rangsor legalján.

Érdekes módon a jelentés a válság, a kellő szakmaiság hiánya és politikai hatalmi játszmák mellett a „civil újságírás térnyerését” is a médiát gyengítő hatásnak állítja be. Ebben lehet valami, ugyanis bizonyos blogok - például a Vastagbőr - képesek némi utánajárással és fáradsággal olyan dolgokat kihámozni egy-egy történetből, amit a sajtó egyszerűen képtelen - pedig a bloggerek nem kapnak érte fizetést. Ha pedig a „lassan fenntarthatatlanná váló” közszolgálati média kerül szóba, akkor mindenkinek az MTV botrányos lefaragási-kísérlete jut eszébe.

Egyesek szerint a magyar média olyan mint a kormány: nem menthetetlen, csak jóval több szakmaiságot és utánajárást, és jóval kevesebb „baráti segítséget” igényelne. Azonban ennek elkezdéséhez is egy erőteljesebb rengés kellene, mert a nélkül nem fog megmozdulni ez a két eltespedt szakma. Úgy látszik egy gazdasági világválság egyiknek sem volt elég.