Szabályozásra szorul a devizahitelezés?

Az első és legegyszerűbb módszer annak megkövetelése, hogy a bankok a lehető legvilágosabban tárják fel a hitelfelvevők előtt a devizaalapú kölcsönök kockázatait. A szabályozás azonban kiterjedhet arra is, hogy a devizaalapú hiteleket nyújtó bankoknak magasabb tartalék- és tőkekövetelményeket írnak elő.

A Jelentés az átalakulásról (Transition Report 2009) című 238 oldalas elemzés - amely az EBRD tevékenységi területéhez tartozó 29 kelet-európai és közép-ázsiai ország éves haladását méri fel - a devizahitelezés problémáiról azt írja: a kérdést több szinten is szabályozni lehetne.

A devizahitel-kockázattal kapcsolatban nagyobb óvatosságra lehetne ösztönözni a bankokat annak előírásával is, hogy ha a hazai valuta leértékelődésének mértéke túlmegy egy bizonyos megszabott határon, a devizahiteleket a bankoknak automatikusan át kellene strukturálniuk, például a futamidő meghosszabbításával, úgy, hogy az adós havi törlesztési részlete változatlan maradjon - áll az EBRD ajánlásában.

A bank szerint a hatóságok mindemellett korlátokat szabhatnak a hitelfelvevők által vállalható devizakockázatra, vagy akár ki is zárhatnak egyes adósi rétegeket a devizaalapú hitelfelvétel lehetőségéből. Az EBRD elismeri, hogy az általa felsorolt lehetőségek közül ez utóbbit alkalmazzák a legkevésbé, és ennek a módszernek a meghonosítása egyben a legnehezebb is. A bankkockázat felügyeletére megvannak ugyanis a megfelelő intézmények, a vállalati és háztartási adósi szektor kockázatellenőrzésére azonban nincs ilyen intézményrendszer. Ezért a probléma kezelésének módja lehet a bankok adóskockázati felmérési lehetőségeinek szélesítése - áll az EBRD idei jelentésében.