A Strassburgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta a tantermekben elhelyezett kereszt, sérti a szülők és a diákok emberi jogait. A Vatikán őrjöng, az olaszok felháborodtak (ott a feszület szinte minden tanteremben jelen van), a kereszténydemokrata pártok megdöbbentek.

Kell kereszt vagy nem kell?

Kétségtelen, hogy a kérdés rendkívül összetett és egészen az európaiság gyökereihez nyúlik vissza. Az állam és egyház szétválasztása (szekularizáció) minden európai országban megtörtént már, így állami fenntartású iskolákban valóban furcsa lehet, hogy egy vallási jelképet aggatnak a falra. De a jogsértést kimondani emiatt talán kissé erős.

Ez a döntés sokak szemében az egész európaiságot kérdőjelezi meg, hiszen az európai kultúra a keresztény értékeken és erkölcsiségen alapszik. Ha ezen értékeket és erkölcsi tanításokat nem állítjuk a fiatalság számára példává, akkor valami egészen furcsa egyveleg lesz Európából.

Ez lenne az út?

Ez persze nem biztos, hogy rossz. Lehetséges, hogy a kontinens társadalmi megújulásának éppen a keresztény értékek fellazulása a záloga. A nagy mértékű afrikai, ázsiai és közel-keleti bevándorlás nyilvánvalóan hozta magával ezen népek kultúrájának megjelenését, és egyre dominánsabbá válását. A jelenleg is hódító európai liberalizmus éppen azt tűzte zászlajára, hogy eme kultúrákat a saját kultúránkkal egy szinten kezeljük, és minden olyan jogot megkapjanak a megjelenő új vallások, amit a keresztény hívők.

A mindent elárasztó liberalizmus csak azt nem látja be, hogy a vallási türelem nem minden vallás sajátja. A vallások konfrontációja tehát borítékolható. Ahogy sajnos meg is történt nem egy esetben, sőt, az összeütközés sokszor eljutott a gyilkosságig.

Kell védeni?

Nehéz kérdés, hogy a nyitott európai gondolkodás megengedi-e, hogy az Európában tömegesen megjelenő hinduizmust vagy iszlámot különféle eszközökkel megvédje a kereszténységtől. A bíróság döntése szerint nem. Strasbourgban a döntéshozók úgy gondolják, a nyitottság és tolerancia a végletekig feszíthető, még akkor is, ha éppen azokat a kereteket morzsolja szét, amik egész kultúránk tartópilléreit jelentik. Így azonban lehet, éppen azt érik el, hogy az egész tákolmány ránk zuhan.

Veszélyes játék tehát a túlságosan nagy szabadság meg elfogadás minden árón való hirdetése. Egyetlen társadalom sem élhet túl sokáig akkor, ha minden keretét megszüntetik, mert az előbb-utóbb a káoszhoz vezet. A fiatalok oktatásában nem, de nevelésében nagy rész van a keresztény értékeknek, az iskola pedig nemcsak oktat, hanem nevel is.

Nem a kereszt nevel

Hamis tehát az az érv, amit az emberi jogi bíróság tett, hogy „az iskolai kereszt sérti egyfelől a szülők jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerinti nevelést biztosítsanak a gyermeknek, másfelől a sérti a gyermeknek a vallásszabadsághoz fűződő jogát.” Hiszen Európa bármely országában meg lehet tenni, hogy olyan iskolába írassa gyermekét a szülő, amely az ő nevelési elveinek és értékvilágának megfelel.

Nem a keresztet kell tehát levenni a falról, hanem a gyermeket kell olyan iskolába íratni, ahol a szülő számára is elfogadható nevelést kap. A bíróság azt is elfelejti, hogy a kereszt a falon csupán egy szimbólum, ha le is veszik a falról, attól még az iskola szellemiségét meghatározza a keresztény erkölcs. A szülők nem a keresztet kellene hogy lássák a falon, hanem az iskola nevelési elveit. Azt pedig nem lehet kidobni az ablakon. A nem keresztény diákot nem a falon lévő kereszt neveli, hanem a pedagógus.

Álságos tehát az egész ügy. Nem az iskolát kell kötelezni a kereszt levételére – rájuk kell bízni, kiteszik vagy sem – hanem a szülőnek kell megadni a lehetőséget, hogy a számára elfogadható nevelési elveket valló iskolába járassa a gyermekét.

Külön történet, hogy ugyanez a bíróság egy tavalyi döntésében a vörös csillag használatát simán engedélyezte…