Új, aggasztó és felháborító jelenség ütötte fel a fejét az interneten. Gombamód szaporodnak az olyan weblapok, amelyeken tízéves körüli – de akár fiatalabb – gyermekmodellek (elsősorban lányok) képeihez lehet hozzájutni előfizetés útján. Egészen elképesztők ezek a fotók: az itt szereplő kislányok sosem mutatnak többet, mint amennyit a monitor vagy a büntetőtörvénykönyv „elbír”. Hangsúlyozottan csak sejtetnek: feszes dresszek mögött körvonalazódó, épphogy csak serdülő almamelleket, diszkréten áttűnő mellbimbókat, bugyik mögött szemérmetlenül kontúrozott nemi szerveket. A profi stylistok hol a modellek fiatal életkorát domborítják ki, hol menyasszonnyá, múlt századi, copfos iskolás lánnyá vagy éppen szado-mazo dominává varázsolják őket. Nyilván az igényekhez igazodva.

A jogi háttér(telenség)

De vajon kinek az igényeit elégíthetik ki ezek a képek? A kérdés költői, és bár a válasz evidens, a törvénykezés mégis tehetetlen az ilyen oldalakkal szemben. Nem tisztázott ugyanis, hogy milyen felvételt tekintünk pornográfnak, és mi az, ami még nem minősül annak. Magánszemélyek gyakran tesznek rendőrségi bejelentést az interneten talált pedofil képekről, azonban az esetek többségében kiderül, hogy nem erről van szó. A talált felvételek valóban megsérthetik egyes emberek erkölcsi- vagy szeméremérzetét, felháboríthatják őket, de ettől még nem valósítanak meg bűncselekményt. A jogszabályi meghatározás pedig megfelelő bírói gyakorlat híján igen tág teret enged a szubjektivitásnak. Problémát jelent továbbá, hogy a különböző kulturális közegből és az életkor-differenciából fakadó világszemléleti különbségek még nehezebbé teszik a világos határvonal meghúzását pornográfia és nem pornográfia között.

A helyzet ráadásul tényleg elég bonyolult. A jog forrása az erkölcs, utóbbi pedig többek mellett kultúrának, helynek és időnek a függvénye. A mai nyugati ember számára például megdöbbentő lehet, miképp viszonyultak a különböző társadalmakban a felnőtt-gyerek-kapcsolathoz. Az ókori Rómában és Görögországban például teljesen természetes és elfogadott volt, hogy egy felnőtt szexuális kapcsolatba lépjen egy testileg éretlen gyermekkel, de más kultúrákból is maradtak fent ilyen jellegű írásos emlékek. Egyes kultúrákban a mai napig gyakori a gyermekanyaság, elég csak a közelmúlt témába vágó híreire gondolunk.

A felelősség kérdése

A fentiek tükrében érthető, miképp nyerhetnek létjogosultságot gyakorlatilag vegytiszta pornográfiát tartalmazó weblapok, sőt prognosztizálható, hogy a közeljövőben nem lesz változás ezen a fronton. Azonban van itt még egy problémás dolog, ez pedig a szülő felelőssége. A pornográfnak hivatalosan nem minősülő, gyakorlatilag nettó pedofíliát közvetítő weblapok ugyanis nem működhetnének a lelkes szülők nélkül, akik a fotósok elé dobják gyermekeiket. A szülő nem ritkán csupán anyagi jólétének zálogát látja az attraktív gyerekben, jobbik esetben csak közösségi nyomás hatására, felismerve lánya vonzó küllemét megy bele a dologba.

A felelősségről beszélve pedig nem hagyhatjuk szó nélkül maguknak a modelleknek a közvetett – és természetesen nem tudatos – felelősséget sem. A rendkívül fiatalon, a szellemi érettséget megelőzően előtérbe állított direkt szexus példaképként való megjelenése a kortárs gyermekeknek talán nem szükséges ecsetelnem, hogy milyen káros következményekkel járhat.

Maga a modellkedés természetesen önmagában nem jelent semmi rosszat. Bár sokan megkérdőjelezik a pálya létjogosultságát, igenis fontos szerepet tölthet be a társadalmat az egészséges életmód felé terelés útján a természetes szépségideál hangsúlyozásával. Az a baj, hogy a fent említett honlapok nem e nemes feladatot tűzik zászlajukra...