Brit botrány - magyar cirkusz

Májusban a The Daily Telegraph konzervatív brit napilap egy volt katonai hírszerző segítségével leleplező cikksorozatot közölt az alsóházi képviselők elmúlt négy évének költségtérítési igényeiről. Ezekből kiderült, hogy a honatyák a beütött válsággal mit sem törődve várároktisztítást, pornótévé előfizetési díjat, egy kacsaház építési díját és lakásfelújítást egyaránt fizettek már költségtérítésből, és ez egyik oldalnak se szúrt szemet (ráadásul az állami pénzen felújított házakat többször el is adták). Az ügyből akkora botrány kerekedett, hogy az összes parlamenti párt népszerűsége erősen zuhanni kezdett, két képviselőt felfüggesztettek, az alsóház elnöke 400 év óta először lemondott, rendőrségi vizsgálatok is indultak és több mint száz politikust nem hajlandó újraindítani a pártja, amiért a nevük felmerült ezekben a cikkekben.

Hazánkban elsősorban a Blikk közölt sokszor hasonló - igaz közel sem ennyire alapos - cikket egyes képviselők költségtérítési ügyeiről. Igaz más újságok is megpróbálkoztak ezzel, de ők még annyi figyelmet sem kaptak, mint a bulvárlap. Nálunk is szerepeltek bemondásra kifizetett számlák, csillagászati bérért bérelt lakások (miközben a politikus a saját lakását kiadta), és pofátlan utazási költségek. A következmény mégis elmaradt, semmilyen érzékelhető hatást nem váltottak ki a közölt adatok. Úgy látszik mi ezt megszoktuk és beletörődtünk.

Angol megoldás - magyar sumákolás

Az angol törvényhozás megkérte Sir Christopher Kellyt, a Közélet Tisztaságát Felügyelő Bizottság elnökét - aki korábban a civil szféra egyik legmeghatározóbb alakja volt - hogy a bizottságával kézen fogva villámgyorsan vizsgálja ki az összes sajtó által említett ügyet, majd szövegezzen egy javaslatot a fennálló problémák megoldására. Kelly nem lacafacázott: a nemrég megszületett 144 oldalas dokumentum olyan mértékben nyesi vissza a parlamenti képviselők költségtérítésének igénybevehetőségeit, amire nem sok európai példa van.

A dokumentum szerint a képviselők nem igényelhetik vissza lakáshiteleik törlesztési költségeit, nem kérhetnek pénzt második londoni lakásra - e helyett előre meghatározott bérlakásokból választhatnak - valamint semmiféle egyéb (takarítás, bútorok, kertépítés stb.), akár ingatlanvásárláshoz kapcsolódó kiadásaikat nem fedezi többet az állam. Sőt: ha ezentúl eladják második, állami pénzen vett, vagy felújított lakásukat, akkor az abból befolyó összeget kötelesek befizetni az államkasszába.

Azt is kimondja, hogy a honatyák kizárólag a munkájukhoz közvetlenül kötődő kiadásokat igényelhetik vissza - tehát már álmodni sem lehet államilag fizetett kacsaházról, pornócsatornáról, vagy 28 tonna lótrágyáról. Ráadásul ha bármilyen stiklit találnak náluk hivatali idejük alatt, akkor a távozásukkal felvehető búcsúpénzről is lemondhatnak - ami nem kis összeg. A dokumentum továbbá azt is szigorúan lefekteti, hogy a politikusok ezentúl nem alkalmazhatják rokonaikat a különböző titkárságokon, és egyéb, befolyásukba tartozó övezetben - igaz, a javaslat ezen része majd csak jövőre lép életbe.

Támogatták

A dokumentumot mind Gordon Brown - aki már mintegy 12.000 fontot vissza is fizetett - mind az összes parlamenti párt vezetője támogatta. Csupán néhány törvényhozó morgolódott, de őket is hamar csendre intették. Tették ezt azért, mert tudták: ha bármelyik párt a legkisebb ellenkezést is kifejti a „megszorításokkal” kapcsolatban, akkor azok a következő választásoknak is búcsút mondhatnak.

Ezzel szemben Magyarország csupán egyetlen, igaz hatalmas sikerű népszavazási kezdeményezést tudott felmutatni, amit Seres Mária jegyzett. Ám ezt a képviselők nem hogy támogatták volna, hanem egy gyors névváltoztatással kisiklatták - úgy, hogy még „véletlenül” meg is emelték a saját fizetésüket. A politikai következményről annyit, hogy az ezt támogató Fidesz népszerűsége az egekben, a szintén támogató szocialisták nem emiatt fekszenek mélyponton, és az egyetlen ellenző, az SZDSZ pedig szinte megszűnt létezni.

Összegek itthon és odakinn

A dokumentum arra is kitér, hogy a „megszorításokkal” Anglia 94 millió fontot spórolhat, minden egyes évben. Ez az összeg különböző összetevőkből jön össze - csak a lakásbérlések korlátozásából például évi 2.7 millió font spórolást vár - de az alapja az, hogy a tavalyi, átlagosan évi egy főre jutó 135.000 fontnyi (kb. 41 millió forint) költségtérítést drasztikusan lefaragják. Igaz ez az összeg még mindig eltörpül az amerikai törvényhozók évi 1,4-1,9 millió dolláros költségtérítési számlája mellett...

A magyar képviselők átlagosan - 2007-es adatok szerint - 13 millió forintot vesznek fel lakhatási és közlekedési költségtérítés gyanánt, de ha megnézzük a két ország egy főre jutó GDP-je közti majd háromszoros különbséget, és rárakjuk az egy éves inflációt, akkor rájöhetünk, hogy ez az összeg nagyjából egálban van az angliai honatyákéval. És ha az angolok ebből a pénzből kastélyaikat rakatták rendbe, és saját kacsaúsztatókat építtettek, akkor elgondolhatjuk, hogy a mi honatyáink mit csinálhatnak...