Kertész Imrével múlt szombaton jelent meg az ominózus, nagy port kavart interjú a Die Weltben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A Nobel-díjas író gondolatait több napilap is közölte, ám kiragadtak belőle olyan részleteket, és félrefordítottak benne lényeges szavakat, melyek aztán kiverték a biztosítékot a hazai közélet több szereplőjében is.

A leginkább idézett mondat hazánk jelenlegi viszonyairól így hangzott: „Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen”, azaz a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók. Ezt azonban sokan úgy fordították: a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. A különbség óriási.

Tényleg?

Mégsem az a baj vele, hogy pontosan hogyan hangzott el, hanem az, hogy mindkettő állítás hamis. Nyilvánvaló, hogy nem uralkodik hazánkban semmiféle antiszemita meg szélsőséges erő. Ám az is tény, hogy nem ők a hangadók. A valóság az, hogy megnövekedett a szélsőséges vélemények, szélsőséges politikai pártok, közösségek szerepe, hangjuk messzebbre szál. Ám, hogy ők lennének a hangadók, az nem fedi a valóságot.

Antiszemitizmus ugyan van Magyarországon, de nem hangosabbak e gondolat hangadói, mint Európa más országaiban. Franciaországban zsinagógákat gyújtogatnak, Németországban pedig a szélsőjobb parlamenti erő. Az előbbi nálunk elképzelhetetlen, az utóbbi helyzet pedig nem így áll (igaz, egyelőre).

Mi az az irónia?

Az új interjúban Kertész azt is elmondta „a magyarok nem ismerik az iróniát – a képzettebbeket kivéve.” Majd az újságíró arról kérdezte Kertészt, vajon az általa megfogalmazott bírálatra történt dühödt reagálás összefügg-e azzal is, hogy érzékeny pontot érint? "Igen, természetesen" - jelentette ki válaszában Kertész, hozzátéve: "Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amelyik érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internet platformokkal."

Kertész Imre tehát nem hátrált ki az általa elmondottaktól, csupán pontosította őket. Ez a megoldás kifejezetten nagyra értékelhető; mutatja, hogy nem szeretne félreértéseket szülőhazájával. Az már egészen más lapra tartozik, hogy mivel Kertész Imre nem él Magyarországon, távolról tud csak tájékozódni az itt zajló eseményekről, ám ezek az ismeretek - úgy tűnik - legalábbis hiányosak. Megfelelő ismeretek hiányában pedig felelőtlenség ítéletet hozni – főként ország-világ előtt.

A második interjúban kiemelte, hogy azt a megállapítását, „hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban” (Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang zum Verdrangen, gedeihen wie eh und je"), úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. A kettő között valóban nagy a különbség.

Érted haragszom, nem ellened

Arra a kérdésére, „vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára?”, Kertész igennel válaszolt. Az újságíró ezután azt állította, hogy Kertész polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján "a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek" nevezhető. " Kertész szerint ez a hagyomány nem csak hogy nem létezik Magyarországon, de nem is ismert, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal".

Hozzátette, „Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani".

Egy kalap alá

Kertész Imre megállapításainak egyetlen problémája van. A kijelentései nagy többségében kollektíven kezel minden magyart. Ez pedig óriási hiba. Nem kell senkinek magyarázni, hogy a sztereotípiák használata egy nép esetében milyen veszélyeket rejt. Ezt éppen Kertésznek, egy náci lágert megjárt holocauszt-túlélőnek kellene tudnia.

Az újabb interjú mindenesetre tisztázott egy-két félreértést, ami amúgy is zaklatott magyar közéletünkben kifejezetten jól eső érzés. Ha a nyolcvanéves Kertész Imre értünk haragszik, akkor egyetlen gondolat kívánkozik már csak ide: haragudjon még értünk nagyon sokáig.